76367. lajstromszámú szabadalom • Jelzőlámpa kétállítós angol váltókhoz

melyek az (FI) vezetéken megfelelő szemek vagy csigák közvetítésével csúsznak ós melyekbe a csúcssínekről jövő drótliuzal közvetlenül be van akasztva; ugyanily elrendezés van a (B2) ellenzőnél is alkalmazva. A (.Wl) lámpafal (S) kivágása (3. ábra) tejüveggel van elfedve, míg a (Bl) és (B2) ellenzők, valamint a (Wl) lámpafal sötét színre vannak festve úgy, hogy a jelzőábra nappal és éjjel azonosan, azaz függőlegesen álló fehér téglány alakjában mutatkozik. A lámpa mellső és hátsó oldala teljesen azonosan van kiképezve és a (W2) fal (S) kivágása (2. ábra) a (Wl) fal kivágásával teljesen egyenlő. A megfelelő (B3) és (B4) ellenzők kiképzése tökéletesen ugyanaz, mint a (Bl) és (B2) ellenzőké és az ellenzők egymással szilárd kapcsolatban állnak vagy alkalmas továbbítószerkezetek vagy emelőáttételek útján egymással oly módon vannak összekötve, hogy a (Bl) és (B3), illetve (B2) és (B4) ellenzők mindig ligyanazon irányban mozognak és a lámpa mindkét oldalán ugyanaz a kép jelenik meg. Ha a váltó nyelvei úgy állíttatnak át, hogy a vonat (C)-től (B) felé mehet (jobbfelé kanyarodhat be), akkor a (Bl) ellenző jobbfelé tolódik el és pedig annyira, hogy a (Bl) ellenző függőleges éle a (B2) ellenző függőleges éle mögé kerül (2. ábra); ennek következtében a függőleges (R) téglány eltűnik és ehelyett a fehér (P) nyilábra jelenik meg (5. ábra). A (B2) ellenző helyzete nem változik. A lámpa hátsó oldalán látható kép a mellső oldalon levő képpel annyiban egyezik meg, hogy ott is a nyíl jelent meg és pedig szintén a váltókeresztezéstől elfordított csúccsal. A (C) -tol (D) felé való menetnél (keresztés) a (B2) ellenző jobbról-balra tolM-tik el és most csúcsával balfelé néző nyíl jelenik meg, minthogy a (Bl) ellenző az 5. ábrán föltűntetett helyzetben maradt, a lámpajelzést fekvő kereszt képezi (4. ábra), mely a lámpa mindkét oldalán teljesen azonos. A balfelé való kanyarodásnál, azaz az (A)-tói (D) felé való menetnél az 5. ábra tükörképe jelenik meg. Ezzel a keresztezési váltónál lehetséges összes irányok ki vannak merítve. Ha az 1. ábrán látható függőleges (R) téglányból indulunk ki, akkor a (Bl) el lenzőnek kis mértékű jobb felé való el mozdításánál a (P) nyilábra (ha csak igen keskenyen is) azonnal megjelenik, míg a (Bl) ellenző középhelyzetének elérésénél a nyílábra és a függőleges téglány körülbelül egyenlő szélességben mutatkoznak és ilymódon igen világos zavarási ábrát szolgáltatnak, mely addig marad meg, amíg kevéssel a. (Bl) ellenző jobboldali végső helyzetének elérése előtt a függőleges (R) téglány teljesen eltűnik, miután természetesen mindig keskenyebb és keskenyebb lett. A keresztábrából (4. ábra) kiindulva, az ellenkező leírt alakjánál nem mutatkozik oly világos zavarási ábra, minthogy a nyíl ugyan mindinkább keskenyedik, a függőleges téglány azonban, melyet a másik ellenző elfed, nem jelenhetik meg. Ha pl. a (Bl) ellenző a jobboldali végső helyzetben, a (B2) ellenző pedig pontosan a felezőállásban van, akkor a 7. ábra közepén látható kereszt fog mutatkozni, melynek szárai baloldalt rendes szélességüek, jobboldalt azonban a rendesnél keskenyebbek. Hogy itt is határozott zavarási ábrát kapjunk, úgy a (Bl), mint a (B2) ellenzőben egy további kivágást alkalmazunk és pedig a függőleges (El), illetve (E2) téglányok alakjában. A (Wl) lámpaf-alban pontosan ugyanilyen kivágásokat képezünk ki, melyek a (Bl) és (B2) ellenzők felezőállásában a megfelelő ellenzővel egyező helyzetbe kerülnek. Ha tehát a (B2) ellenző felezőállásban van, akkor (lásd a 7. ábrát) zavarási ábra gyanánt a fehérszínű (E2) téglány jelenik meg, míg ezen helyzetben a (Bl) ellenző (El) kivágása a telt (Wl) lámpafal által