76273. lajstromszámú szabadalom • Ujítások automatikus lőfegyvereken

tés céljából reá helyezett töltényekkel tünteti föl. Amint az 1. és 2. ábrákból látható, a tölténytár a pisztoly üreges agyában van elhelyezve és egy töltőké.'.ú segélyével, mely a závárzat kinv\ása után erre ráhelyeztetik, lesz megtöl'vs. A tölténytárlan elhelyezendő töltények számú a szükséghez képest kisebb vagy nagyobb lehet. A (K) agy a (T) mellső résszel együtt egy darabból készül, a mellső részbe lesz az (I.) cső csavarva esetleg azonban ez is (K) és (T) részekkel egy darabot képezhet. A (V) závárzatot az jellemzi, hogy nem lesz egy, a fegyver csöve mögött elhelyezett keretben vezetve, hanem e helyet a töltények berakására szolgáló nyílás alatt a (K) agy két oldalán kívül (1—1) vezetőlécek vannak és a závárzat lefelé nyúló (n—n) vájatokkal ellátott (w—w) pofákkal bir, amely vájatok az (1—1) lécekkel együtt képezik a vezetéket. A (V) závárzat (w—w) pofái mellső irányban folytatódnak úgy, hogy a závárzat mellső része egy keretet képez, amelynek (s) összekötő léce egyszersmind a (V) závárzat visszafelé haladásakor ütköző gyanánt szerepel. A (w—w) pofák oly távol állnak egymástól, hogy a závárzat keretalakú része éppen a cső és a (T) mellső rész fölé tolható, amikor is a závárzat a 4. ábrában pontozott helyzetben hozatik és nyíl irányában lefelé lesz elforgatva. Amint a 3. ábrából látható, a (w—w) pofák belső oldalain levő (n—n) vájatok (a—a)-nál lefelé szélesbednek, úgy hogy a (V) závárzat pontozott helyzetében az (1—1) lécek akadályt nem képeznek arra nézve, hogy a závárzatot lefelé addig forgathassuk, amíg tengelye a cső tengelyével egybe nem esik. Ha már most a závárzatot előre toljuk, akkor az (n—n) vájatok hátsó végei érintkezésbe jutnak az (1—1) lécekkel. A závárzat behelyezése vagy kivétele alkalmával annak hátsó szélesebb része fogantyú gyanánt szolgál. Ha már most miután a závárzatot egészen előre toltuk az (F) závárzat rúgót (lásd 1. és 2. ábrát) behelyezzük és a (G) határoló vagy ütköző részt (7. ábra) az I. és 2. ábrákban jelzett helyzetbe hozzuk, akkor bizonyos, hogy a závárzat visszafelé haladásakor az (1- 1) lécek alkotta vezetékből ki nem jöhet, hanem még egészen hátratolt helyzetében is kapcsolódik, mivel a (G) ütköző rész a závárzatnak egész visszahaladását meggátolja. Hogy a závárzatot elől, a keretnél is vezessük, erre a 6. ábra szerinti (D) födlemez szolgál, mely élőiről lesz a fogantyú hornyaiba tolva és a (t—t) részek, (z) fogazás és (v) csavar által tartatik meg helyén. (Lásd 4. és 6. ábrát.) A keret mellső (x) része már most a (w—) pofák, ill. az (s) összekötőléc számára fölfekvési fölíilet gyanánt szolgál. (Lásd 2. ábrát.) Ily módon a závárzat számára igen hosszú és tökéletes vezetéket nyerünk, nemkülönben a závárzat útjának szilárd határolását érjük el az (s) összekötő lécnek a (g) határoló darabhoz való ütközése által, (lásd. 1., 2. és 7. ábrát) dacára annak, hogy a závárzatnak csak oly hosszúnak kell lennie, hogy a töltényberakó nyílást befödje. Ezáltal a pisztoly igen tetszetős külsőt nyer. A závárzatnak eddigelé szokásos egy, a cső mögött levő tokban való vezetése hosszabb szárakat igényel, ill. szükséges, hogy a tok hátrafelé messzire kinyúljon, ami egyéb hátrányoktól eltekintve, legkevésbé sem tetszetős. A závárzatnak hátsó erőteljes, a pisztolycső nyílását befödő része az (f) rúgóval bíró (p) pecket és (p') töltényvonót foglalja magában (lásd 1. és 2. ábrát). Amint látható, a závárzat hátsó fölüle te a (H) kakasnak megfelelően rézsútos. Ha e rézsutosság a kakas forgási ívéhez közel érintőlegesen volna véve, úgy ezáltal a závárzat el volna reteszelve, de mivel a rézsútos fölület megfelelően meredekebb, úgy csupán a závárzat kinyitása alkalmával keletkezik nagyobb ellentállás, mely nagyobb vagy kisebb rézsutosság által a töltésnek megfelelően növelhető vagy csökkenthető. Ezáltal az éretik el, hogy a heves visszalökés dacára a závárzat csak