76273. lajstromszámú szabadalom • Ujítások automatikus lőfegyvereken
oly gyorsan mozog visszafelé, amely gyorsaság biztos, teljes kinyitásához szükséges. Amint az előzőkből látható: a fegyver (H) kakasa a závárzat tengelyében fekvő (p) pecekre gyakorolt iités által a gyutacsot meggyújtja. A tölténytárnak a pisztoly agyában való elrendezése következtében szükséges, hogy e szerkezeti részek oldalvást helyeztessenek el. Hogy tehát a szükséges, a pisztoly kis méretei mellett az összes részek elhelyezésére szükséges helyet, megkapjuk, úgy ezek a tölténytártól két oldalt, annak jobb és bal oldalán vannak elosztva. Ezen célból a (H) kakas alul villaalakú és a tölténytáron lévő. (A) szemre van helyezve, a hozzáerősítésre a mindkét részen áthaladó (B) csapszög szolgál. A (H) kakas villájának egyik oldalán (h),-a másik oldalán (hl ) nyúlványok, mely utóbbira az (Fl ) rúgó hat, esetleg még valamely biztosítás támpontjául szolgáló nyúlványok vannak alkalmazva. Az elcsattantókészülék az automatikus lőfegyverekével azonos, amennyiben egy (u) agancs van alkalmazva, mely egy nyelv által kikapcsoltatik, de azután, ha a kakas előre üt, a nyelv által elbocsáttatik, hogy az agancs a lövés alatt a hátrafelé mozgatott závár által feszített (H) kakasba ismét belekapaszkodjék, hogy azt mindaddig feszesen tartsa, amíg a nyelvet a következő lövés leadása céljából ismét előre eresztettük. A kakas fölfekvési föliilete úgy helyezhető el, hogy a závárzat által annak előrehaladása alkalmával ne súroltassák, ami lényeges behatással van a závárzat könnyű és biztos funkcionálására. Üj dolog itt csak a nyelv és az agancsvég kampóalakú szerkezete, amely alaknak az a célja, hogy a nyelv meghúzása alkalmával a két rész egymásról lecsússzék, bár az; emeltyűvégek elhelyezése folytán egymásban dolgoznak. Ez utóbbi eshetőség gyakran és főként a jelen esetben nem könnyen mellőzhető és ezért az emeltyűvégek leírt kampóalakú görbülete a szerkezet kivihetőségének egy lényeges föltételét képezi. Azáltal, hogy a (w—w) pofák a závárzat, ill. a csőközepe alatt fekszenek, a tölténytár megtöltése is lényegesen meg lesz könnyítve (lásd 9. ábrát), amennyiben a töltényeket leszorító ujj (legalkalmasabb a jobb kéz mutatóujjának középső ízülete, míg a hüvelyk a fogattyú kengyelhez támaszkodik), oly mélyre vezethető, hogy az utolsó töltény föltétlenül az (U) nyelv alá jut. A fogantyút tehát a töltés alkalmával nem kell kicserélni és a töltényeknek hiányos, hibás leszorítása és az ezáltal kiadódó kellemetlenségek nem egy könnyen fordulhatnak elő. Az előbb említett (U) nyelv egy oldalt a szekrénybe helyezett rugalmas alkatrész, mely ismert módon tartja vissza a tölténytárban a töltényeket, azoknak a závárzat által való letolását lehetővé teszi és egy a fegyver tetszőleges helyén kifelé álló gombbal vagy hasonlóval bír, amelyre gyakorolt nyomás következtében az (U) nyelv olyként állíttatik be, hogy a töltények a tárból kivehetők. Hogy a závárzatot töltés céljából rögzítsük, ennek kinyitása után a kakast meghúzzuk, amire a závárzatnak (k) rovatékába szorul és azt nyitott állásában rögzíti. A lövés alkalmával az utolsó lövésnél a závárzat ideiglenesen nyitva tartatik az adogató által, mely azután a zárópályába jut. A töltőkeret ráhelyezése alkalmával a kakast elcsattantjuk, ami által, amint említettük a závárzat véglegesen nyitott állásában megtartatik. Ha a töltényeket a tárba beléhelyeztük és azáltal az adogatót letoltuk, akkor már csak a kakast tartja (k) rováték által rögzítve a závárzatot. Miközben a pisztolyt a jobb kézzel a lövési helyzetbe emeljük, a hüvelykujjal gyöngén megnyomjuk a kakas farkát, amire a závárzat előrepattan és záródik. Hogy az üres pisztolyt zárhassuk, az adogatót ujjunkkal le kell nyomnunk.
