76234. lajstromszámú szabadalom • Szelepvezérmű csillagalakban elrendezett hengerekkel bíró elégési erőgépek számára

tán a lökőrudak valamennyien különböző ferde helyzettel és különböző hosszúsággal bírnok. A szelepek nyitásii és zárási' idejének beállítása emellett igen nehéz és nem pontos. Ha a csillagmótornak két hengersora van, akkor a lökőrudaknak erősen (30 és több foknyi) rézsútos helyzete következtében — a lökő és a szelephimba kedvezőtlen támadási irányát nem is tekintve — a jelzett pontatlanság még nagyobb mérvű lesz. 4. Oly motoroknál, amelyeknek mindkét szelepét egy és ugyanazon rúd működteti, megkísérelték ezt a vezérlő mozgást kényszermenetűvé tenni és a célból egy meglehetős hosszú lökön görgőt alkalmaztak, amely két gyűrüalakú görbe horony között volt vezetve. Mindezek a berendezések azonban gyakorlatilag nem váltak be, mivel az aránylag kis görgők — egyszer a belső, másszor a külső görbe által befolyásolva — a belülről vagy kívülről jövő nyomás szerint mindenkor kénytelenek ^voltak forgásirányukat megváltoztatni, minek következtében természetesen a bütyö'.pályán csúsztak, ahelyett, hogy gördültek volna. Ennek folytán igen gyorsan fölmelegedtek, berágódtak és amint a gyakorlat bebizonyította, a bütyök görbéjét teljesen tönkretették. A fönti berendezés másik nagy hátránya az, hogy a lökön oldalt elrendezett görgők a lökőt elforgatni törekednek, minek folytán ez utóbbi vezetékében túlságos suilódás lép föl, ami szintén kapást és berágódást eredményez. A görgők az elfordulás megtörténte után ter'm észét esen nem követhjetiik pontosan a görgöpá'lyát, mivel! tengelyük a bütyöktárcsa tengelyével szöget zár be. Eorgómótoroknál ezek a kis görgők a lökő röperejének következtében igen erősen a külső görgőpályához nyomódnak és igen nagy súrlódást szenvednek. Azonkívül <az iilyern vezérmüvet olajozni is neihéz. A jelen találmánynál mindezek a hátrányok kivannak küszöbölve. A vezérműnek a forgattyúházon áthatoló részei a találmány szerint nem csúszó, hanem forgómozgást végeznek. A forgattyú'iázból forgomozgással kilépő szerv kétkarú emelőből áll, amelynek egyik karja sugárirányban a forgattyúházba nyúl és a tengelyirányban ható biityctkjpáiyáikl . által befolyásolt • görgőket hordja, míg a másik kar a forgattyúházon kívül a lökőrúddal van összekötve. A be- és kibocsátószelepek számára közös működtető rúd alkalmazása esetében a mozgás kényszermenetű lesz. Az eddig alkalmazott egyetlen görgő helyett a mó;orházba nyúló emelőkaron két görgő van elrendezve, amelyek közül az egyiket a kibocsátó, a másikat pedig a bebocsátó bütyöktárcsa befolyásolja, mimellett a két görgő a sugárirányú karon egymás fölött foglal helyet. A szögemelő fönti elrendezése folytán a teljes szeleprudazat mozgatott tömege lényegesen csökken. A szögemelő úgy van kiképezve, hogy súlypontja lehetőleg közel fekszik forgástengelyéhez. A súlypont útja tehát jóval rövidebb, mint a bütyök lökete, miért is a tehetetlenségi ellenállás sokkal kisebb lesz, mint az olyan lökönél, amelynél a súlypont a bütyök löketével egyenlő. A szelepmozgató szerkezetek mozgatott tömege továbbá azzal is csökkentve van, hogy a bütyöktárcsák átmérője lehetőleg nagyra van véve s ezáltal a lökőrudak megfelelően meg vannak rövidítve. Azonban az ilyen nagy bütyöktárcsát nem volna célszerű, -mint az eddigi miótoroknál szokásos volt, a forgattyútengelyre ágyazni, mivel az ilyen nagy emelőkaron működő vezérlő erőknek a forgattyútengely ágyártai valló átvitele igen erős tárcsát és igen erős ágyat igényelne. A bütyöktárcsa tehát a fönti okokból lehetőleg nagy átmérőjű gyűrű alakjában van kiképezve és nem a forgattyútengelyre, hanem egy gyűrűágyra van ágyazva, amely lehetőleg közel fekszik a bütykökhöz, amelyek a reájuk ható veizérlőeröket közvetlenül fölfogják. Ezáltal egyidejűleg a forgattyútengely jelentékeny