76234. lajstromszámú szabadalom • Szelepvezérmű csillagalakban elrendezett hengerekkel bíró elégési erőgépek számára

síkban feküsznek, ahány szelep van. Ennek következtében az egyes szelepek lökőrúd­jainak különböző hosszúaknak kell lenniök és különböző ferdeséggel kell birniok, ami főként a szelepek pontos beállítását nagyon megnehezíti. Még jobban érezhető ez a hátrány forgó motoroknál és csillagalakú hengerekkel biró állómótoroknál, ha ezek két henger­sorral vannak fölszerelve. A második hen­gersorhoz tartozó lökőrudak nem állnak, mint az első hengersor lökőrúdjai, a lökök fölött merőlegesen vagy* megközelítőleg merőlegesen, hanem a lökőrúd középvo­nalával 30° és még nagyobb szöget zár be. Minden további nélkül világos, hogy a lökőrúdnak ilyen ferde helyzeténél a lö­kőre gyakorolt oldalsó nyomás szintén nagy lesz és a lökővezeték kopása gyor­san bekövetkezik. Az itt fölsorolt szerkezeti sajátosságok mindnyájan elősegítik az olaj kilépését, a por behatolását és a lökök berágódását. 2. Az elégési ei ög^cpekaél, főként a nagy fordulatszámú gépeknél továbbá fontos, hogy a szelepmozgató szerkezeteknek ide­oda járó tömegei minél kevésbé súlyosak legyenek. Az ismeretes lökővezérműnél ez csak igen korlátolt mértékben érhető el. Az ide­oda járó tömegek a lökőből és ennek gör­gőjéből, a lökőrúdból, a szelephimbából, a szelepből és szeleptányérrúgóból tevődnek össze. A legnagyibb súly ebből a lökőre esik. Gyorsanjáró gépeknél, amelyeknél a szelep másodpercenként 1,0-szer és több­ször hozatik működésbe, a szelep meg­nyitása nagy sebességgel történik. A kormánybütyök alakításánál a szer­kesztő a szelep löketét, a szelep nyitásá­nak kezdetét, a nyitvatartás idejét és a zárás időpontját liatározza meg. Ezek az általa legnagyobb gonddal megállapított nyitási és zárási idők és meretek azonban a valóságban nem érhetők el, mivel a kor­mánybütyök a szelep megnyitása alkal­mával a szelepmozgató szerkezetek töme­gét oly módon gyorsítja, hogy a lökő gör- j gője nem követi pontosan a bütyök pályá­ját és a szelep nem a szerkesztő által kí­vánt mértékben nyílik meg, hanem a lökő a rudazattal együtt a gyorsulás következ­tében a kívánt mértékben túlröpül és most a szelep rugótól íügg, hogy a szelepet ismét idejében elzárja, a rudazatot mozgásában föltartóztassa, visszavesse és nyugalomba hozza. Még egy igen erős szeleprúgó sem al­kalmas arra, hogy ezt a hatást a kellő idő­ben és mértékben előidézze. A görgő a bü­työkhöz való ütődésekor még egyszer vagy többször visszapattan és ugrándozik, a szelep pedig utánarezeg. Minél súlyosabbak a szelepmozgató szerkezetek, annál nagyobb mértékben lépnek föl a jelzett hátrányok. Függélyesen álló hengereknél a kor­mányrudazat visszavetését mindenesetre annak önsúlya is elősegíti, azonban víz­szintes hengereknél az önsúly hatástalan, míg lefelé lógó hengereknél a szelepruda­zat súlya épen akadályozólag hat, úgy hogy a szeleprugónak ez esetben még ne­hezebb munkát kell végeznie. Csillagalakban elrendezett hengerekkel biró motoroknál tehát az alsó hengerek ebben a tekintetben kedvezőtlenebbül dol­goznak, mint a vízszintes és fölső henge­rek s a mótor forgató nyomatéka egyen­lőtlenebb lesz. 3. A legtöbb csillagmótornál a lökőve­zérmű elhelyezése a forgattyútengely és mótor túlnagy szerkezeti hosszát kívánja meg, mivel a forgattyútengelyen egymás mellett elrendezett bütyöktárcsák, vala­mint az ezek hajtására és kellő áttételük­nek biztosítására szolgáló fogaskerekek nagy helyet igényelnek. Ez a körülmény főként légi járművek motorainál szolgál nagy akadályul, mivel a hosszú motorok a légijármű helyi és súlyponti viszonyait kedvezőtlenül befolyásolják. Mint már említve volt, a legtöbb ilynemű motoroknál a bütyöktárcsák csomagsze­rűen feküsznek egymás mellett, úgy hogy minden bütyöktárcsa a hozzátartozó lökő­j vei együtt más síkban fekszik. Ennekfoly-

Next

/
Oldalképek
Tartalom