76190. lajstromszámú szabadalom • Ujítások vándorkaptárakon
és a kaptár födelét nyitott helyzetében megtámasztja. A (2) födél zárt helyzetét az 1. és 6. ábrán látható (4) csavar1 biztosítja, mely a (2b) furaton, a födél zárt helyzetében1 annak (2a.) kivágásába benyúló (5) nyelv (5a) furatán és a (2c) furaton átvezetve a (6) vaslemez (6a) csavarmenetes fura lába csavaroltatik. A (6) vaslemez facsavarok segélyével a (2) födél peremének belső' oldalára van erősítve. Az (5) nyelv alsó része az (1) részben sülyesztetten, kívülről meg nem közelíthetően van elrendezve. A vánídforkáptár .nyitása, (céljából / elegendő a (4) csavar kicsavarása ós a furatból való kihúzása, miáltal az (5) nyelv szabaddá válik és a (2) födél a (3c) csapóik körül elforgatva kinyitható. A vándorkaptár (1) alsórészének sarkait a kiugró (7) sarokoszlopok véidik^ melyeik szállítás céljából légymás mellé helyezett kaptárak kőzött szellőzési közt biztosítanak (11. ábra) és az egyes szerkezeti részeket ütődóstől, rongálódástól védik. Ezen (7) oszlopok oldalt és alul (7a)-nál le vannak gömbölyítve, mimellett alsó részük .a fenékrészen kissé túlnyúlik úgy, hogy szállítás közben a vándorkaptár1 fenéklapja és a jármű padlózata, illetve az egymásfölé helyezett vándorkaplárak között kis légköz biztosíttatik. Ezen (7) oszlopok fölül (7b)-nél le vannak rézselve és az így keletkező lejtős fölületek célszerűen bádoggal vannak födve. A (2) födél a (7) oszílopok fölső (7b) végén kissé túlnyúlik, imimellett a födél peremének alsó éle csapadék levezetése céljából csepegtető élnek van kiképezve, A vándorkaptárakat a szállítás befejeztével nem előnyös közvetlenül a föld színére állítani. Ezen célból a jelenlegi vándorkaptáraknái lehajtható bakokat, kereteket és hasonlókat alkalmaztak, melyek egyrészt sok helyet igényeltek, másrészt kezelésük körülményes volt és a vándorkaptár holt súlyát tetemesen növelték. Ezen hátrányokon a találmány értei- . mében azáltal segítünk, hogy a kaptái" (1) alsórészére a (8a) csapok körül elforgatható (8) lábakat erősítjük, melyek szállítás közben a szakadozott vonallal föltüntetett helyzetet foglalják el és ezen helyzetükben célszerűen a (8b) és (8c) furatokon átvezetett csavar vagy hasonló segélyével rögzíthetők (2. ábra). Gondoskodni kell azonabn arról, hogy a (8c) furatok ne haladjanak át az (1) alsótesten, mivel a méhek az így keletkező nyílásokon eltávozhatnának. A szállítás befejeztével a vándorkaptárnak a talajra való leállításakor a (8b, 8c) furatokból a rögzítőcsavart eltávolítjuk, a (8) lábat a 2. ábrán teljes vonallal föltüntetett helyzetbe forgatjuk úgy, hogy annak egyik oldallapja a (7) sarokoszlop megfelelő kiugró fölületéhez támaszkodik és ezen állásában1 a (8) lábat a (8b) furaton és az (1) résznek közvetlenül a (8b) furat alá kerülő, a rajzon nem látható furatán át vezetett 'rögzítőcsavar segélyével biztosítjuk. A (8) láb vastagsági mérete úgy van megválasztva, hogy a (7) oszlopok síkjából: ne emelkedjék ki. A megerősítés és rögzítés sülyesztett csavarok segélyével történik. A (8) láb fokozott merevségének biztosítása céljából, annak a (7) oszlophoz támaszkodó fölülete célszerűen ékalakban van kiképezve, mely a (7) oszlop megfelelő ékalakú bevágásába illeszkedve a lábnak a 2. ábrára merőleges irányban való kilengését megakadályozza. A mellső (8) lábak valamivel hosszabbak, mint a hátsó (8) lábak, illetve egyenlő lábhosszúság esetén (8a) forgáspontjuk a fenékhez közelebb van elrendezve oly célból, hogy a vándorkaptár födele a lábak föltámasztott helyzetében kissé hátrafelé lejtsen és a csapadékvíz lecsorgását biztosítsa (1. ábra). A vándorkaptár (1) alsórészének fölső pereme nem ér közvetlenül a (2) födél alá, illetve a (7) oszlopoknak a (2) födelet alátámasztó fölső végei áz (1) alsórész fölső peremén túlnyúlnák úgy, hogy a (2) födél és az (1) rész között köröskörül a
