76190. lajstromszámú szabadalom • Ujítások vándorkaptárakon

(9) szellőzőrések keletkeznek, melyek szállítás közben is a legtökéletesebb légkeringést biztosítják. Az (1) alsórósz falában kiképezett (11) kibocsátónyílást körülvevő (10) keret (10a) vezetékébe becsúsztatható (12) bádoglemez i(12a) hosszba sí tékái (2., 3. és 8. ábra) a rajzon föltüntetett helyzetbe,^ a (11) kiboesátónyílás elé kerülnek és a méhek ki- és, bejárását lehetővé teszik. Ezen (12a) hasítékok szélességi mérete úgy van megválasztva, hogy a

méhek zavartalan közlekedését lehetővé teszik, azonban a móhnél nagyobb kártékony rovaroknak a kaptár belsejébe való jutását megakadályozzák. Szállításikor a (12) bádoglemezt kihúzzuk és átfordított helyzetében toljuk be a (10a) vezetékbe úgy, hogy a (11) nyílást & (12) lemez telt része födi le. Az egy darabból, célszerűen csákozás útján előállított lemez kezelése a jelenleg ismert drótrácsokkal szemben lényegesen egyszerűbb, gyorsabb ós üzembiztosabb, mimellett az előállítás költségei is kisebbek. A (12; lemez betolt helyzetében tetszés szerinti módon rögzíthető. Ezen lemez fölső része a telt kiképzés helyett finom szellőztető nyílásokkal is el lehet látva. A (10) keret alsó részét (8. ábra) a (14) küszöbléc szorítja le, melynek fölső 'kissé csapott fölülete közvetlenül a (10b) keretléc fölső síkjához csatlakozik és a kijárat küszöbét alkotja. Ezen küszöbléé az 1—3. ábrákon látható módon két végén a (7) oszlopokba van besülyesiztve és (14a)-nál a kaptár fölemelésének megkönnyítése céljából markoló vájatokkal van ellátva. A (14) küszöblécek a (7) oszlopok síkjából nem emelkednek ki és ezen küszöblécek, valamint az (1) kaptártest közötti résen, egymás mellé helyezett vándorkapíárak esetén a levegő szabadon keringhet. A vándorkaptárak a 3. ábrán látható kiviteli alakjánál két család esetén a rnézgyüjléskor a három kibocsátó nyílás közül a fölső baloldali nyílást a (12) 1 ^mez megfordítása által elzárjuk. A nagy hordás idején alkalmazásba kerülő szöktetönyílások (13)-al, az elzáró pajzsok (13a)vai vannak jelölve. Ezen szöktető nyílások szükség esetén kis családok önálló lakásrészének bejáratául is szolgálhatnak. A vándorkaptár (1) alsórészének fölső terében a keretek fölött a nagy szerkezeti magasságú (15) szitakeretek vannak elrendezve (3. és 4. ábra). Ezen szitakeretek a vándorkaptár szállításakor a 4. ábrán, láthaeó módon szitafölüietükkel fölfelé fordítottan vannak a kerekeikre oly módon ráhelyezve, hogy fölső lapjuk a kaptár (1) részének fölsiő peremével egy síkot képez és a méheknek a szabadba való kilépését megakadályozza. A (15) szitakeretek a jelenleg ismert szitakereteknél lényegesen magasabbak, miáltal azt az előnyt érjük el, hogy a méhek számára a szállításkor a keretekén fölül a sziták alatt nagy szabad teret biztosítunk, a szellőzést kedvezően befolyásoljuk, a szállításikor keletkező nagy meleget elvezetjük, a lépek' megolvadását, a méhek fulladását megakadályozzuk, mimellett a méhek a szállításkor nem zsúfolódnak össze, szőrzejtük nem kopik le és adott esetben szállítás közben való itatásuk és etetésük is lényegesen meg van könnyítve. A szállítás befejeztével a (15) szitakereteket megfordítjuk és a (15a) léceknél fogva a keretekre fölfektetjük úgy, hogy a szitaszövet alul kerül. A (15) szitakereteknek a szállítás közben való leszorítását és rögzítését a (16a, 16b, 16c, 16d) betétiéeeknek a 3. ábrán látható elrendezése biztosítja. Ezen ferdén lemetszett (16) betétlécek, melyek adott esetben a (17a, b, c ,d) sarkokba illesztve a kaptár légmentes elzárására is szolgálhatnak, a 3. ábrán látható módon merev rendszert alkotnak, oly módon, hogy a (16a) léc szabad vége a (16c) léc (18a) bemetszésébe illeszkedik és ezen (16c) lécet a (16d) léc mentén a (17b) sarok felé szorítja, míg a (16b) léc szabad vége a (16d) léc (18b) bemetsizésébe il-