76161. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

síivé. Mindegyik (1) csúszótuskó a szembenfekvő hotaLokvégein egy-egy (k) vájattal van ellátva; az (1) tuskók száma egyenlő a külső koszorú számára való (f) tartók szálmával. A (k) vájatok alant leírt okoknál fogva célszerűen elliptikus alapfölülettel bírnak (3. ábra), amidőn az ellipszis nagyobb tengelyének a kerék síkjában kell feküdnie. A készülék következőleg működik: Szabad állapotban, vagyis ha a kerék méfg tnincs a tengelyre 'szerelve, |a ,{c) ösisiziekatő elemek (j) csúszó golyói, melyeket a (d) rugók a (k) vájatokba szorítanak, ezen vájatok legmélyebb pontján fekszenek, vagyis a kúp csúcsa közeiében (1. és 3. ábra) úgy, hogy az (a) keréktárcsa a külső (b) koszorúhoz képest nagyjában koncentrikusan van ágyazva. A (d) rugóik oly erősek, hogy az (a) keréktárcsa fölszerelt állapotban is a jármű súlya által csak kevéssé sülyesztetik; körülbelül ugyanoly mértékben, amily mértékben a légab roncsok az álló kocsi által de f or m áltatnak. Ha már most az a kerékjtárcsa menet közben föllépő erők folytán mélyebbre süljed, mely erők a kerék síkjában hatnak és az (a) keréktárcsát pl. a pontozott (al) helyzetbe (1. ábra) hozzák, akkor az (1,1) csuszótuskók is az (11,11) helyzetbe és ezáltal a (k, k) vájatok a (kl, kl) helyzetbe hozatnak. Ennek következtében a (j) csúszógolyók az elliptikus (k) kúpüreg alkotója mentén eltolódnak és pedig az ellipszis nagy tengelye síkján egészen a (jl, jl) helyzetig, ami ismét azt okozza, hogy a (c) összekötőelemek vezetett részei az (f) tartón belül a (cl) helyzetbe jutnak és a (d) rugót jobban megfeszítik. A csuszótuskók eltolása azonban azok (k) vájatainak eltolását is jelenti úgy, hogy az első (f) tartó (j) golyóinak és a megfelelő (c) elemeinek eltolásával egyidejűleg a második, harmadik stb. tartó (j2) golyóinak (1. ábra) és (c) elemeinek eltolása és így az összes (d) rugók erősebb megfeszítése következik be. üymódon az ösz_ szes elemek egy összefüggő rugalmas rendszert képeznek. A (d) rugók megfeszítése a (c, i, j, kl) és (a) részek további eltolását gátolja, míg végül az eltoló erők és a (d) rugók feszítő ereje között az egyensúly helyreállott. Magától értetődik, hogy a (j) csúsz)golyók eltolásának nagysága a (k) váj altokon belül a különböző (c) összekötőelemeknél különbözőnek kell lennie, aszerint, hogy minő az egyes elemek helyzete a működő erők irányához képest (lásd pl, a (k2—k3, j2—j3) eltolást az 1. ábrán jobbra) úgy, hogy a (c) vezetőrészek minden egyes (f) tartóban rendesen nem tolódnak el szimmetrikusan; ez azonban a (d) rugók feszültségén; mit sem változtat. Ha már most vízszintes erők vagy a kerék síkjára ferdén ható erők vízszintes komponenseinek hatását vizsgáljuk, akkor a keréktárcsának saját síkújában való esetleges eltolásán kívül, vnelynek következményei már leírattak, még magának a keréktárcsa síkjának eltolása is adódik, a külső koszorúhoz képest. Ennek az a következménye, hogy az (1) csúszótuskók vízszintes irányban (vagyis a kerék síkjára m'erőleges irányban) tolódnak el és a maguk részéről a (c) összekötőelemek (j) csúszógolyóit a (k) kúpok alkotói mentén az ellipszis kis tengelye síkjában tolják el, ami ismét a (c) részeknek az (f) tartón belül való hosszirányú eltolását hozza létre, ugyanúgy, mint fentebb leíratott. Ilymódon a keréktárcsa és a külső koszorú különböző kölcsönös mozgásai menet közben az összekötőelemeknek vezetékeikben végziett egyetlen mozgássá alakíttatnak) át, melyet a rúgó feszültsége kiegyenlít, ami igen engedékeny és nyugodt módon történik. iA rugók nnásfcénit is rendezhetők el, mint azt a 4. ábra vázlatosan mutatja. Ezen módosított kiviteli alaknál az öszszekötőelemek (c2, c3) vezető részei a (d) rugóval nincsenek közvetlenül, hanem közbieniső elemek egy rendszere által vannak összekötve. így a (c2) rész befeléto-