75977. lajstromszámú szabadalom • Mozdonykapcsolás tüzérségi járművekhez

géres (H, Hl) részből álló vonórúd van a vastagabb (H) részek segélyével vezetve, melynek hátsó végén a (h3) fülecsébe van a (N) mozdonyhorong a (M) csap segélyével csuklósan ágyazva. A (Hl) vonórúd (h2) vékonyítófölülete a részeknek a 2. és 4. ábrán látható helyzeténél, kevéssel az (E) hüvelynek mellső (e2) homlokfölülete előtt foglal hélyet. A vonórúd vékonyabb (Hl) részének szabad végén egy (J) csavarház van fölcsavarva, mely.a két egymásban elhelyezett (F, K) rúgó ellendarabja gyanánt szolgál.. A (belső) (K) rúgó hátsó végével egy (G) gyűrűre támaszkodik, mely úgy a (Hl) vonórúd (h2) vékonyítóföliiletére, mint az (E) persely (e2) ifiellső liomlokfölületére ráfekhetik. A(G) gvűrü kiilső átmérője nagyobb, mint a (K) rúgó külső átmérője. Az (külső) (F) rúgó hátsó ellendarabját az (L) gyűrű alkotja, mely úgy á (G) gyűrűre, mint a \D) ágyazásra rátámaszkodhatok. Az (N) vonóhorognak villaalakú fejrésze van. és ennek (nl) villaógai között fekszik a (Hl) vonórúd (h3) fülecse, valamint a két (P, Pl) görgő, melyek (p2, p3) forgáscsapjai az (M) csappal párhuzamosak. A (P, Pl) görgők az (E) persely (el) karimájára támaszkodhatik. Az (N) mozdonyhorgon kúpos (ri2) szög van alkalmazva, melyet a (B) kocsi (li) tartódorongján alkalmazott (rl) mozdonyfülecs bizonyos köz hagyásával zár körül. A fölmozdony ozás előtt a mozdonykapcsolásnak a' (A) mozdonyon alkalmazott részei a 2. ábrán látható helyzetet foglalják el. A (F, K) rúgók előzetesen meg vannak feszítve és a (G) gyűrű a (H, Hl) vonórúd (h2) fölületére támaszkodik. A (G) gyűrű ós az (E) persely (e2) homlokfölülete között, valamint a (L) gyűrű és a (D) ágyazás között/ kis mozgástér van, mely az (E) persely (e2) homlokfölülete é® (D) ágyazás, vagy pedig a (el) homlokfölület és (P, Pl) görgők között is mutatkozhatik. Eme játéktér következtében a (N) mozdonyhorgot (H, JH1) vonórúddal együtt a (E) perselyhez és (D) ágyazáshoz viszonyítva anélkül forgathatjuk el, hogy az (F) és (K) rúgók ellenállását le kellene győzni, ha a jelzett részek forgatása egyenetlen talajon történő fölmozdonyozásnál szükségessé válik. Sík talajon való -menetelésnél a mozdonykapcsolás részei. lényegükben a 2. ábrán látható viszonylagos helyzetlx n maradna, csakhogy az (L) gyűrű (D) ágyazásra fekszik úgy, hogy a lovak vonóerejét ez az ágyazás, az (F) rúgó stb, viszi át a (B) hátsó kocsira. Ha már most menetelés közben pld. annak következtében, hogy a hátsó kocsi valamely talaj egyenetlenségbe ütközik, a menetiránnyal ellentétes irányú lökés lép föl, az (N) mozdonyhorog a (H, III) vonórúddal és az (E) persellyel együtt a (D) ágyazásból kilép ós ezenközben az (F) rúgót összenyomja és így lókiméiő gyanánt hat. (4. ábra). Ha (egyenetlen talajon való) menete lésnél a mellső kocsi (C) állványával mert ven kapcsolt rúd fölfelé kitér, az (K) mozdonyhorognak a (nl) mozdony fü lecshez viszonyított helyzete közel változatlan marad, minthogy az (n2) mozdonyszög a mozdonyfíilecsben csak igen" kis elmozdulást végezhet, ellenben a (H, Hl) vonórúd a mozdonyhoroghoz viszonyítva az (M) csap tengelye körül fölfelé lenghet, mi mellett az (E) persely (el) karimája a (P) görgőre támaszkodik, a (P) görgőről ellenben "leemelkedik ,(«*>. ábra), és a vonórúd a (D) ágyazáson és az (E) perselyhez viszonyítva hátrafelé eltolódik. Ekkor az (el) karima és az (E) gyűrű a (D) ágyazásra, a (G) gyűrű pedig az (E) persely (e2) homlokf öliiletér > támaszkodik úgy, hogy a (H, Hl) vonórúd említett eltolódásánál úgy az (F) rúgó, mint a (K) rúgó összenyomódik, minek következtében a. rúd ütései lényegesen csökkennek. Mint az minden, további magyarázat nélkül érthető, ugyanez