75970. lajstromszámú szabadalom • Závárzat önműködő lőfegyverek számára

- 354 — nak megfelelően példaképen szerkesztett fegyver van föltüntetve, ahol is a 3. ábra ezen fegyver egy része függélyes hosszmetszete. A 4. ábra annak harántmetszete. Az 5. ábra vízszintes hosszmetszet. A 6. ábra a záróhengernek oldalnézete. A 7. ábra hosszmetszet. A 8. ábra a síkba fejtett záróhengernek egy részét láttatja. A 9. ábra a kétrészű fogantyú egyik elemének nézete. A 10. ábra a toknak harántmetszete. A találmány szerint szerkesztett závárzat természetesen nemcsak a példaképen föltüntetett fegyvernél, hanem bármily lőfegyvernél is alkalmazható. Megjegyzendő, hogy a vázlatosan rajzolt 1. és 2. ábrákban az összes elemek a 1 jobb szemléltetés kedvéért hosszirányban erősen torzítva vannak rajzolva. A závárzatnak az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alakjánál az (a) zárófej és a (b) záróhenger között a (z) hézag van meghagyva, mely lehetővé teszi a zárófejnek már említett csekélymérvű hátramozgását; a zárófejre azonban az (e) zárórúgó a (c) kireteszelőelem közvetítésével nyomást fejt ki és azt a töltényfenékre erősen odaszorítva tartja. Az (a) zárófejnek visszalökése folytán a (c) elreteszelőelem hátramozog; mikor ezen elmozgás. már kezdetét vette, akkor a (b) záróhenger is impulzust kap a működésre az (a) zárófej toldatának hatása alatt. A kireteszelés már-most természetesen sokféleképen foganatosítható. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a záróhengert két egymással szemben fekvő (1) zárószemölcs tartja elreteszelt állásában; úgy az (a) zárófej, mint a (c) fogantyú is a fegyver tokjában egyenesen vannak vezetve. Ezen célból a (c) fogantyú az egymással szemben elrendezett (3) vezetőszemölcsökkel bír, melyek ugyanazon hosszhornyokban vezettetnek, melyek az (1) zárószemölcsök számára is szolgálnak a kireteszelés megtörténte után. A (d) ütőszög és ennek (f) ütőrugója a závárzat részeinek automatikus működését nem befolyásolják. Miközben az (e) zárórúgó a závárzatot előrehozza és elreteszeli, azalatt a (d) ütőszöget egy elcsattantócsap megfelelő távolságban visszatartja, minek folytán az (f) iitőrúgó megfeszíttetik. Ámbár az iitőszög az elsütés után szintén fölfekszik a zárófejre, az mégsem képes a nyitás műveletében résztvenni, mert az az itt számba jövő rendkívül csekély visszalökési út alkalmazásánál a csappantyúra való rácsapodásakor beálló visszapattanása folytán hatásos lökést n^m szenvedhet. A (d) ütőszög az elsütés utáni állásában van föltüntetve. A gáznyomás ós a töltényfenék hátramozgása folytán áz (a) zárófej rövid, erélyes lökést ad a (c) forgantyúnak, mely ennek folytán egy ellentámaszig visszavezettetik, amikor is mozgását az összes velekapcsolt részek követni kénytelenek. Hogy azonban előbb a kireteszelést foganatosíthassuk, a (c) fogantyú a kétmenetű, meredek (2) csavarmenettel van ellátva, melyhez a (b) záróhengernek belseje szolgál csavaranyául. Ezen csavarmenetek sokkal hosszabbak, semmint azt a kiretesielés megkívánná, még pedig azért, hogy az egyes alkatrészek a fegyverben (a tokban) ne kapcsoltassanak ki egészen, hanem csak egy kismérvű teleszkópszerű meghoszszahbodás álljon be. A 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alak működése az előbbiével egészen . azonos és csupán a závárzat kireteszelésére szolgáló forgató elemek kiképzése mutat eltérést. Itt a (c) fogantyú csavarmenetek helyett két, egymással szemben fekvő (2) sínt hord, melyek a (b) záróhengernek (4) hosszhornyaiban vezettetnek. Ezen horonyok hátul az (5) hengeres, bővített részbe torkolnak. A kireteszeléshez szükséges elforgatást