75970. lajstromszámú szabadalom • Závárzat önműködő lőfegyverek számára
az (1) zárószemölcsök magukban végzik „ el, mert elég meredek menetüek. Ennek ellenére az elreteszelés merev, mert ameddig a (2) sínek a (4) horonyokkal kapcsolódnak, addig a záróhenger nem foroghat el, tehát kireteszelés nem következhetik be. Ezért szükséges, hogy a (c) fogantyú a visszalökés folytán előzőleg annyira visszacsúszott légyen, hogy annak két (2) sinje egészen az (5) bővített részben jusson. Megjegyzendő, hogy a részletezett foganatosítás,i alakoknál a kireteszelés akként történik, hogy a jobboldali záró szemölcsök lefelé, a baloldaliak pedig fölfelé forognak el. A 3—10. ábrákon példaképen föltüntetett fegyvernél az 1. ábrában vázolt foganatosítási alak van alkalmazva. A (g) töltény vonó (3. ábra), mely ismert módon kétszárú rúgó alakjával bír, az említett (a) zárófejnek egy hornyában akként van ágyazva, hogy az a zárófejnek külön mozgását követni kénytelen, amire azért van szükség, hogy a rugónak kampója beesztergált szélű töltényhüvety alkalmazása esetén ne szenvedjen előreirányuló megemelést. Az (a) zárófej továbbá két (6) szemölccsel bír, melyek szorosan a töltényvonó hornya mellett vannak jobb- és baloldalt elrendezve. A 3. ábrában a baloldali szemölcs látható. A két (6) szemölcsöt a szerelésnél az egyetlen (7) hosszcsatorna (5. ábra) útján toljuk be a (8) gyűrűs horonyba (7. ábra). Ezen szemölcsök egyrészt meggátolják a zárófejnek a (b) záróhengerből való kikapcsolódását, másrészt azonban lehetővé teszik a záróhengernek szükséges, független el forgását. Az (a) zárófej (3. ábra) csakis egyenesben vezettetik és pedig egyrésizt a kiálló töltény vonó fej, másrészt a (h) hüvelylökő rúd segélyével, mely, mint pld. az orosz szolgálati fegyvereknél, egyúttal arra a célra is szolgál, hogy a töltény a tölténytárban elegendő mélyen tartassák, mert különben a jobboldali záró-3 -v szemölcsök a kireteszelés alkalmával a töltényeken csúsznának. A (h) rúd egyúttal lehetővé teszi azt, hogy az egész závárzatnak igen rövid alakot lehessen adni: a (h) rúdnak hátsó villás kiképzése ugyanis lehetővé teszi a (17) elcsattantó rtyúlványnak egészen a tölténytár terébe való előrecsúszását anélkül, hogy ezen nyúlvány a tárban lévő töltényeket találná. Ekként a (h) rúdnak változó harántmetszetét, mely a (k) tok (10. ábra) (9) furatának felel meg, még azon speciális követelmények is szükségessé teszik, melyeket ezen rúdnak dobalalui tölténytár alkalmazásánál kell kielégítenie. A (h) kivető rúdnak (3. ábra) (10) foga ezen rúdnak külön mozgását 3—4 mm-ig határolja, mely a köz a töltényhüvely kidobására elegendő, amikor is a határolás a (h) rúdnak, ellentámaszához való ütközése folytán következik be. A (b) záró henger az egymágsal szemben fekvő, hosszan elnyújtott (1) zárószemölcsöket (6. ábra) hordja, melyek mindegyike egy helyen meg van szakítva. A 6. ábrában a jobboldali, az 5. ábrában pedig mindkét, látszólag kettős (1) 'íárószemöles látható. Tényleg azonban a megszakított (1) zárószemölcs (6. ábra) egy összefüggő szemölcsként szerepel, mert miután a • mellső rész csupán az elreteszelés megkezdéséhez szükséges (11) rézsútos fölületet hordja, míg a hátsó rész csak az elreteszelés befejezéséhez szükséges, ferdén lemetszett (12) résszel bír, ezen részek együttműködni kénytelenek. A (13) kihagyási rész már most azt az előnyt nyújtja, hogy több ütköző fölület áll rendelkezésre. A (14, 15) ütköző fölületek a szokásos kiképzéstől eltérően igen meredekek, de még mindig önzáróan hatnak. Mihelyt azonban ezen (1) szemölcsöket forgásba hozzuk, azok már a kireteszelés kezdetén egyidejűleg, indító, együttműködő hátramozgást végeznek, minek folytán maga a záróhenger korai kineticus energiát kap
