75967. lajstromszámú szabadalom • Berendezés előrefutó csővel bíró lövegeknél az előrefutás sebességének szabályozására

— 3 — előref utócsővel biró lövegeknél, változatlan, vagyis a sebesség a legnagyobb depressziószögnél a legnagyobb, a legnagyobb ele váci ószögnél pedig a legkisebb. Ha már az a vissfcalökési sebesség, mely akkor, mikor a csőnek előrefutása, nincs, egyébként pedig teljesen akadály nélkül mozoghat, (Yr) a sebességek öszszetételének törvénye szerint az a sebesség, mellyel a cső a kezdőállásába kezd visszatérni, (Vr—v) fog lenni. Minthogy (Vr) ama föltétel mellett, hogy a töltet mindig ugyanakkora, állandó, a (V) sebesség pedig a legnagyobb depressziószögből a legnagyobb elevációszögig folytonosan kisebbedik, az eredő visszafutási sebességnek ugyanekkor növekednie kell. Ha már most ezenkívül azt is figyelembe vesszük, hogy a, visszafutásnál a csőmozgás irányában ható súly komponens a visszafutási sebességet depressziószög esetében kisebbíti, elevációszög esetében etillenben növeli, a két említett szögnél föllépő különbségének még nagyobbnak kell lennie, tehát az akkumulátor az eleváció növekedésénél fokozottabb mértékben nyomódik össze vagy feszül meg, mi kellemetlenségeket von maga után. Ha tarackoknál a lőportöltetet változtatjuk, vagy ha gyakorlótöltényekkel lövünk, a (Vo) előrefutási sebesség ugyanoly elevációszögnél változatlan marad, a (V) visszafutási sebesség azonban nem, mert efc a lőportöltet nagyságával csökken és gyakorlótöltények esetében aránylag igen kicsivé lesz. Az eredő (Yr—Vo) visszafutási sebesség ezért esetleg igen kicsivé, sőt negatívvá is válhatik, vagyis a cső a lövőszergázok hatásának megszűnte után esetleg még mindig előrefuthat. Hogy ezeket a hátrányokat elkerülhessük, t. i. hogy a visszafutás útja mindig ugyanaz maradjon, illetve az akkumulátor mindig ugyanoly mértékben feszüljön meg, a következőkben ismertetett újítást alkalmazhatjuk. Ez abban áll, hogy azt az utat, melyen az akkumulátor a csőre hat, a (Vr) csővisszafutás! sebesség csökkenésével kisebbítjük, vagyis annál kisebbre vesszük, minél kisebb a lőportöltet és annál nagyobbra szabjuk, minél nagyobb ugyanakkora töltetnél az elevációszög. A következőkben a találmány tárgyát néhány példán mutatjuk be: Az 1. és 2. ábra rúgó akkumulátorral és előrefutócsővel biró löveget mutat be, az (A) cső töltő- és irányzóállásánál, nevezetesen az 1. ábrán oldalnézetben és a 2. ábrán hátulnézetben, illetve a bal lövegtalpfalnak az 1. ábra 2—2 vonala szerint vett metszetében. Az (A) lövegcső (a, a) pofáival a zárt (B) fölső lövegtalp (b, b) vezetékein van vezetve és alátámasztva. Az akkumulátort képező, megfeszített (C) rúgó hátsó támasztéka a fölső lövegtalpra szerelt (E) támaszték, mely egyúttal az üreges (F) rúgóvezetőrúd vezetékéül is szolgái. A rúgó mellső támasztéka a rúgó vezetörúd (f) kivastagítása. A rúgóvezetőrúd mellső vége az (al) csőtoldattal van kapcsolva, mely a rúgónyomást a csőre viszi át. Az ékzávárzattal fölszerelt csövön a (G) elcsattantóemelő van alkalmazva, mely akkor, mikor az óramutató forgásirányával ellenkező irányban forgott, a (Gl) állásába jut, Hogy a lőportöltet föllobbanása a lövegnél a kivánt csőelőrefutási sebesség elérése után önműködően menjen végbe, az (1, 2) és (2a) ábra szerint a fölső lövegtalpon, még pedig a (J) csőcsaptartón egy kétkarú (H) emelő gyanánt kiképezett ütköző van forgathatóan ágyazva. A (H) emelő a tulajdonképeni .(h) ütközőemelőből, (hl) beállítóemelőből és a csőesaptartóban szabadon forgatható (h2) csapból áll, mint az a (H) emelőt ábrázoló (2a) ábrán világosan látható. Mint az az 1. és 2. ábrából kitűnik, a (hl) beállítóemelő (h3) csapja az (L) alsó lövegtalp (i) hornyába fogódzik. Mikor az elevációszöget beállítjuk, mi a (B) fölső lövegtalpnak az (L) alsó lövegtalp (k, k) csőcsiapágyaiban forgatható