75967. lajstromszámú szabadalom • Berendezés előrefutó csővel bíró lövegeknél az előrefutás sebességének szabályozására

(il, il) csőcsapjainak a (B) fölső lövegtalppal mereven kapcsolt (J) csőcsaptartói forgatásával történik, a (hl) beállítóemelő (h3) csapja az (i) horonyban csúszik. Ha ez áz (i) horony az (il) csőcsap tengelyével koncentrikus, mint azt a pontvonalasan kihúzott (i2) kör jelzi, a (H) emelő a csőhöz, illetve az egész fölső lövegtalphoz viszonyítva nem foroghatna. Az (i) horony alakja azonban olyan, hogy az mellső részén a csőcsap tengelyétől fokozatosan távolodik, míg a (h3) csap mögött levő részén a csőcsap tengelyéhez közeledik. Ebből az következik, hogy mikor a csövet a megrajzolt vízszintes álllásából eleváljuk, a (H) emelő az óramutató forgásirányával ellenkező irányban, forog ési a legnagyobb elevációnál (itt 60°-nál), melyet a cső és a fölső lövegtalp pontozva ábrázolt (Al, Bl) vége jelzi, oly helyzetet foglal el, hogy a (h) ütközőemelő a fölső lövegtalphoz viszonyítva a pontozva jelzett (h4) állásába jut. Ha a cs-nek depressziója volna, a (h) ütközőemelő nem előre, hanem hátra mozgott volna. Ha a csövet lövés céljából vízszintes állásában tesszük szabaddá, mint az az 1. ábrán látható, az előrefutócső závárzatának (G) elcsattantóemelője először a (h) ütközőemelőt éri, és minthogy ez el nem fordulhat, a (G) elcsattantóemelő mindaddig hátrafelé fog forogni, míg a (G2) helyzetébe nem jut, melyben a töltetet közvetve vagy közvetlenül föllobbantja. Látjuk, hogy a cső az (s) utat tette meg, mialatt azt. a (C) akkumulátor gyorsította. Ha ellenben a csövet a lehető legnagyobb eleváció alatt, vagyis a pontozva jelzett (Al) helyzetében tettük szabaddá, a (G) elesattantóemelőnek és evvel a csőnek is az (s) úton kívül még az (sl) utat kell megtennie, mielőtt a lőportöltet föllobbanhatna. Az akkumulátor tehát (sl) úttal hosszabb úton hatott a csőre, mint a cső vízszintes helyzeténél, minek következtében az előrefutás (Yo) sebessége a föllobbanás pillanatában megfelelően nagyobb és a lövősKergázok kilépése útán fönmaradó (Yr—Yo) eredő sebesség megfelelően kisebb, mint a cső vízszintes állásánál. A cső visszafutásánál a cső súlyának a csőtengely irányába eső komponense a visszafutás sebességének növeléséhez hozzájárul ugyan, de könnyen belátható, hogy az (sl) hosszának megfelelő megválasztásával, — bizonyos határok között ugyan — de tetszőleges visszafutási sebességet állíthatunk be. Ha a csövet a legnagyobb depressziónak megfelelő állásában tesszük a lövés leadása céljából szabaddá, a töltet előbb lobban föl, mielőtt a cső az (s) utat megtette volna, mert a (H) ütközőemelő vége, mint azt előbb említettük, ekkor hátrább fekszik, mint a cső megrajzolt vízszintes helyzeténél. Az akkumulátor ekkor a cső előrefutása közben a csőben a legkedvesebb energiát halmozza föl és az előrefutás sebességét csakis a csőnek tengelyébe eső súlykomponense fogja valamivel az akkumulátor által létesített sebesség fölé fokozni. A (Yr—Vo) vissza" futási sebesség azonban ebben az esetben a legnagyobb fog lenni, hogy a cső ugyanakkora úton futhasson vissza, mint a vízszintes állásban vagy a legnagyobb elevációnál. Az 1. és 2. ábrán látható szerkezet teljes megértésére még azt említjük meg, hogy a fölső lövegtalp és cső eleválását és deprimálását az (M) tengely indítja meg, melynek (N) fogaskereke a fölső lövegtalpra szerelt (0) fogasívet az egyik vagy másik irányban és ennek megfelelően a csövet is az (il) csőcsapok körül ugyanabban az irányban forgatja. Az 1. és 2. ábrán látható szerkezet helyett, melynél a beállítóemelőnek az alsó lövegtalp hornyában csúszó csapja teszi az ütközőemelő és elcsattantóemelő között levő távolságot változtathatóvá, az ütköződarab és magasiránygép között más kapcsolószerkezeteket is lehet be-