75948. lajstromszámú szabadalom • Villamos fényszórólámpa nagy áramerősségekhez

_ 3 — tóján lévő (12) kúpkerékre viszi át, mely itt a (13) kúpkereket a (14) szelencével együtt hajtja úgy, hogy az utóbbi a (2) tartónak egy toldatán két (15) karral ós a (16) kerekekkel együtt elforog, mely kerekeket csavarrúgók az (1) elektródához szorítják. Ily módon tehát az (1) pozitív elektróda állandóan tengelye körüli forgást végez. A (8) motor a (10) kúpkerékkel egyidejűleg a (17) kúpkereket is forgatja. Az utóbbi a (18) bolygókerékkel kapcsolódik, melynek tengelye merev derékszög alatti kapcsolatban van a (19) tengellyel, melynek jobboldali végére a (20) csavarkerék van szilárdan fölerősítve. Ezen (20) csavarkereket és ezzel a (19) tengelyt is, a csavarkerékkel kapcsolódó végtelen csavar, melynek tengelye a (43) kézikerékben végződik, forgás ellenében rendszerint rögzíti. A (18) bolygókerék tengelye tehát a térben rendszerint helytálló. Ennek következtében a (18) bolygókerék, tengelye körül elforog és a (21) kúpkerékpárt működteti, mely a (22) és (23) kúpkerekek közvetítésével a (24) tárcsát hajtja, mely a forgó (14) szelencén forgathatóan van ágyazva. A (24) forgótárcsa belső fogazással van ellátva, mellyel a (25) fogaskerék kapcsolódik, mely a (14) forgószelencén van ágyazva és tengelyén a (26) végtelen csavart hordja; az utóbbival a (27) csavarkerék kapcsolódik, mely ha forgásba jön, a (16) kerék révén az (1) elektródát tengelyirányban előre vagy hátrafelé tolja. Már most egyfelől a (10, 11, 12, 13) fogaskerékáttételek és másfelől a (17, 18, 21, 22, 23, 24) fogaskerékáttételek akként vannak megszabva, hogy mindkét (14) és (24) forgó rész rendszerint azonos sebességű hajtást kap, azaz szinkrón forgású. Ennek következtébe na (25) kerék rendszerint nem jön forgásba és ezzel a (26) végtelen csavar, valamint a továbbító (27) csavarkerék sem forog el vagyis az elektróda nem szenved tengelyirányú eltolást. Az önműködő szabályozás, vagyis az elektródacsúesok egymástóli távolságának égés közben való szabályozása már most a következőképen történik: Az állandóan forgó (8) mótor egyidejűleg a tetszőleges (28) átvitel révén a végtelen csavarból és csavarkerékből álló (29) hajtómű segélyével a (30) tengelyt hajtja, mely jobb- és baloldalt egy-egy tengelykapcsolás egyik (31a,), illetve (32a) felében végződik. Ezekkel szemben vannak a, (31), illetve (32) elektromágneses tengelykapcsolások, melyek közül időszakosan az egyik vagy másik a fényív elektromos viszonyainak hatása alatt vezérelt relé segélyével bekapcsoltatik és ezzel vagy a (33) kerékpár vagy a (35, 36, 37) hármas fogaskerékmű jön forgásba, mikor is a (34) tengely időszakosan vagy az, egyik vagy a másik irányban kap hajtást. Ezen (34) szabályozótengellyel egyrészt a (38) kúpkerékpár van összekötve, mely a (39) továbbító kereket hajtja, inely utóbbi a maga részéről a (7) negatív elektródát tartójában tengelyirányban eltolja; a (34) tengely másrészt egy fogas tengelykapcsolás (40) felét hordja, mely rendszerint a (41) kúpkerék agyával kapcsolódik, mely kúpkerék a (34) tengelyen forgathatóan van ágyazva. Ezen, rendszerint bekapcsolt (41) kerék útján a (34) tengely a (42) fogaskerék, valamint a végtelen csavarból és csavarkerékből álló (20) hajtómű közvetítésével a (19) tengellyel van összekötve. Ha tehát a (34) szabályózó tengely forgásba jön, úgy a (18) bolygókerék, tengelyével együtt a térben körben kering; ez aszerint, hogy milyen a bolygókerék forgó mozgása, a (21, 22, 23, 24) hajtómű gyorsítását vagy lassítását eredményezi a (10, 11, 12, 13) hajtómű (változat! anúl maradó) mozgásához képest. Ennek folytán azonban a pozitív elektródafej két (14) és (24) forgórészének fönt ismereteit szinkron mozgása megszűnik és a (24) forgórész gyorsulásával vagy lassúlásával a (25) kerék egyik vagy má-