75948. lajstromszámú szabadalom • Villamos fényszórólámpa nagy áramerősségekhez

— 4 -sik irányú forgása következik be, mikor is a (27) továbbító csavarkerék elforog és ezzel az (1) elektróda a tartójában ten­gelyirányban előre vagy hátrafelé elto­lódik. íly módon tehát a pozitiv és negatív elektróda, tartóikban, tengelyirányban egyidejűleg eltolódnak és ezzel időnként az elektródatávolság szabályozása megy végbe. A (24) forgórész állandó szinkron haj­tását esetleg mellőzhetjük, ha a szerkezet megbízható abban a tekintetben, hogy a (24) forgórészt a (14) forgórész súrlódás révén eléggé biztosan magával viszi. Eb­ben az esetben a (22, 23) hajtómű nem bolygókerekes hajtómű közvetítésével a (10, 11, 12) hajtóművel ,hanem csak a (34) szabályozó tengellyel van össze­kötve. Ez a kiképzés azonban nagyobb ' egyszerűsége ellenére a föltüntetett meg­oldással szemben bizonytalansága foly­tán hátrányban van; a találmány tárgya azonban reá is kiterjed. Ama további föladat megoldása, hogy a pozitiv elektróda krátere üzemközben a tükör gyújtópontjába állíttaissék be, már most a következőképen történik: Ezen célra a lámpatokot az elektróda­tartókkal egyetemben a fényszóró tokjá­hoz képest eltolhatjuk. Esetleg azonban nagy előnnyel jár az, ha a lámpatokot és ezzel a széntartókat a fényszóró tokjával szilárdan összekötjük. Ekkor a találmány szerint a következő berendezést foganatosíthatjuk: A részek föltíintetett helyzetében a (13) kézikerék forgatásával (a lámpa ön­működő üzeme közben is) az elektróda­távolságot kézzel módosíthatjuk, mert ezzel a (19) tengelyt, vagyis a pozitiv elektróda szabályozó tengelyét, valamint i (34) tengelyt vagyis a negatív elek­tróda szabályozó tengelyét elforgatjuk. Ha azonban a (44) emeltyűvel a (40) tengelykapcsolásrészt a (41) fogaskerék­től elkülönítjük, akkor a (43) kézikerék forgatásával csupán a (19) tengely for­gását idézzük elő és így a pozitiv elek­tródát egymagában toljuk el. Ezzel azon­ban megváltoztatjuk a fényív elektromos viszonyait és ennek következtében azon­nal megindúl a lámpa önműködő szabá­lyozása, a negatív elektróda (34) szabá­lyozó tengelyét a szabályozó mű forgásba hozza és a negatív elektróda a kézzel moz­gatott pozitiv elektródát gyakorlatilag változatlan elektródatávolsággal követi. Ekként a kráter üzemközben a tükör gyújtópontjába beállítható. Nagy előnnyel járhat az, ha a pozitiv elektróda forgását időszakosan megsza­kítjuk, pld. oly esetben, midőn a pozitiv elektróda valamely véletlen folytán fer­dén égett vagy részben a kráterben sza­kadt meg. Ha ily esetben a forgást pld. abban a pillanatban szakítjuk meg, mi­dőn a szén előreálló szarvrésze fölül van, ' úgy az utóbbit leégethetjük és a forgást ismét beiktathatjuk. Ezen célból nem kell egyebet tennünk, mint a (8) mótor és a végtelen csavarból és csavarkerékből álló (9) hajtómű közé, tengelykapcsolást beépitenünk. Ha ezen föl nem tüntetett tengely kapcsolást old­juk, úgy a forgás megszakad és az elek­tróda megáll. Az ide-odajáró széntartó-kocsival ellá­tott fényszórólámpák vég-kikapcsolóval vannak fölszerelve, mely, mihelyt a szén­rudak kiégtek, az áramhozzávezetést megszakítja; az elektródafejben végbe­menő szénutántolásnak fönt ismertetett módjánál célszerűen oly intézkedést fo­ganatosítunk, mely meggátolja azt, hogy midőn 2® elektródák végig leégtek és a szénrúd vége a (16) továbbítókerekekről lecsúszott, a széncsonk a fényszóró hajlí­tása alkalmával a széntartóban szabadon előreessék és ezáltal az ellenelektródával esetleg rövidzárlatot létesítsen. Ezen cél­ból a találmány szerint a (16) továbbító­kerekek mögött egy vagy két (47) szo­rítóelemet rendezünk el, melyek rendsze­rint bizonyos távolságban vannak az elektródától, abban a pillanatban azon­ban, midőn a szén a (16) továbbítókere­keket elhagyja, a szenet szorosan közre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom