75943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás u. n. immunanyagoknak fajlagos fehérjetestekről nem fajlagos fehérjére vagy egyéb fajtájú immunanyagokkal megrakott fehérjjére való átvitelére

r •i — hatékonyságú paraglobulineket erősebb hatású fehérjékre lehet átalakítani. Ezen az úton sikerül a különböző fajtájú immunanyagok kombinációit is rögzíteni egy és ugyanazon fehérjetesten. Azt találtuk továbbá, hogy a fajlagos hatékonyságnak egyik fehérjetestről a másikra való átvitele nemcsak egy és ugyanazon állatfajta fehér jetesteinek alkalmazásakor sikerül, hanem akkor is, ha az euglobulin egy bizonyos állatfajta véréből, pl. ló szérumából származik, míg a paraglobulinek valamely más tetszőleges állatfajta véréből, pl. embervérből állíttattak elő. A jelen eljárás már most abból áll, hogy az euglobulint, legelőnyösebben elektroosmotikus xíton, oldhatatlan alakba visszük át és az, így izolált- euglobulint szintén elektroosmotikus úton kapott paraglobulinre engedjük hatni, mimellett mellékes az, hogy az illető paraglobulinnek azonos, vagy más fajtájú, ill. természetű fajlagos tulajdonságai vannak-e már, vagy nem. Az euglobulineknek az a tulajdonságuk, hogy a paraglobulin oldataiban oldhatók. Csak arra van tehát szükség, hogy ebből az oldatból az euglobulint kiválaszszuk, hogy az euglobulin fajlagos tulajdonságainak a paraglobulinekre való átvitelét eszközöljük. Részleteiben tehát a jelen eljárás az euglobulinnek a fajlagos immunszérumokból való kiválasztásából, továbbá paraglobuUnnék a normális, vagy a fajlagos immunszérumokból való előállításából és harmadszor a fajlagos immunanyagoknak az euglobulinből paraglobulinoldattal való kivonásából áll, mely immunanyagok maguk vagy normális, vagy fajlagos immunszérumokből származhatnak. Minthogy a különböző szérumok földolgozására szolgáló eljárás és ennek egyes kombinációi egész sor közös érintkezési ponttal rendelkeznek, ezért mindenekelőtt, miielőtt ugyanis bizonyos példák fejtegetésére térnénk át, azokat az eljárásokat fogjuk ismertetni, melyek a különböző normális és fajlagos szérumok földolgozásakor mindig azonos módon ismétlődnek. 1. Az euglobulin előállítása. Az euglobulin előállítására vérszérumot, vagy fibrinogenmentes vérplazmát használunk. Ezt a szérumot, vagy plazmát az ismert háromcellás elektroosmosekészülék középső terébe tesszük és az elektromos áram behatásának vetjük alá. Az elektromos áram feszültsége és erős sége ekkor a szérum elektrolittartalma szerint ingadozik úgy, hogy a művelet kezdetén aránylag kis feszültségű és nagy erősségű, a művelet végén ellenben nagy feszültségű és igen kis erősségű elektromos áramot használunk. A művelet kezdetén az áram feszültsége pl. kb, 20 volt, erőssége pedig kb. 15 ampere. Az árain feszültsége és erőssége azután valamennyi fázist végig járja, amíg azután a műveletet kb. 500 volt feszültségnél és kb. 0-1—0-2 ampere erősségnél megszakítjuk. Az elektromos áram behatásának egész időtartama az elektrolit teljes fölszabadulásáig átlag 2-5 órát tesz ki. A reakció a készülék középső terében kezdetben igen gyöngén alkálikus, rövid idő múlva azonban neutrális lesz, átmenetileg erősebben alkálikussá válik, hogy végül savanyú reakcióba menjen át. Ezen savanyú reakció bekövetkezésekor kezdetét veszi az euglobulinek kicsapódása, ami a teljes sómentesség pillanatában éri el maximumát. A végtermék is igen gyöngén savanyú reakciót mutat, mely tudvalevőleg a tiszta fehér jetestek sajátsága. A művelet befejezésekor a készülék középső terét kiürítjük, az, euglobulineket vagy szűréssel vagy centrifugálással elkülönítjük és összegyűjtjük és sómentés vízzel igen alaposan kimossuk. A kimosásnak az a célja, hogy az összes, még odatapadva létő oldható fehérjét teljesen eltávolítsuk. Fajlagos szérum alkalmazásakor a fajlagos immuntesteknek a kicsapott euglo-Hulinre való eloszlása és az oldatban ma-i