75943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás u. n. immunanyagoknak fajlagos fehérjetestekről nem fajlagos fehérjére vagy egyéb fajtájú immunanyagokkal megrakott fehérjjére való átvitelére

radt. fehérjet estek lépnek előtérbe és pedig úgy, hogy a fajlagos immuntesteknek kb. ötödrésze az euglobulinhez, többi része pedig az oldható fehérjéhez tapad. A fajlagos immunanyagoknak az elektromos áram hatása alatt való megsérülése a szérumoknak háromcellás készülékben történő földolgozásakor sohasem következhetik be, ami számtalan állatkisérlettel kétségtelenül megállapítást .nyert. A további földolgozáshoz a kapott euglobulint nedves állapotban, tehát paszta alakjában használjuk föl. 2. A paraglobulin elöállitása. A szérumból vagy a plazmából a paraglobulinek előállítására mindenekelőtt elektroosmotikus úton, mint fönt 1. pont alatt láttuk, eltávolítjuk az euglobulint, a kapott filtrátumot, ill. 'centrifugátumot a mosóvízzel egyesítjük és ezt a keveréket ismert módon frakcionált sókicsapatással földolgozzuk. így pl. ezeknek a centrifugátumoknak, filtrátumoknak és mosóvizeknek ezt a keverékét azonos térfogatú telített ammonszulfátoldattal keverjük össze és az ekkor leváló paraglobulint filtrálással, vagy centrifugálással elkülönítjük és összegyűjtjük. Félig telített auimonsizulfátoldattal való alapos kimosás után ezt a csapadékot vízben föloldjuk és az oldatot pergamenttömlőkben áramló víz ellenében dialízisnek vetjük alá, míg teljes sómentességet értünk el. Ezáltal megközelítőleg sómentes,, többnyire halvány sárga színű oldatot kapunk, melyet konzerválás céljából legcélszerűbben légritkított térben, alacsony hőfoknál, vízben könnyen oldható és folytonosan változatlanul maradó szárazkészítménnyé párologtatunk. 3. A fajlagos immunanyagoknak az euglobulinból paraglohiúinoldattal való kivonása. Azt tapasztaltuk, hogy legcélszerűbb .r

>%-ós paraglobulinoldatot használni a fajlagos euglobulinek kivonására. Az euglobulin a paraglobulinoldatokban oldható; hogy ezt az oldhatóságot fokozzuk és hogy egyszersmind a szükséges elektromos vezetőképességet adjuk az oldatnak, a paraglobulinoldathoz 0.4—0.5% konyhasót teszünk. Ebbe az oldatba visszük be az euglobulin nedves pasztáját és pedig annyit, hogy a kapott folyadék kb. egyenlő mennyiségben tartalmazzon paraglobulineket és euglobulineket. Ezt a paraglobulinekből és euglobulin ékből álló keveréket azután körülbelül 24 óráig alacsony hőfok mellett, legcélszerűbben jégszekrényben állani hagyjuk és azután ismételten egy háromcellás készülék középső terébe helyezzük, hogy azután az elektromos áram behatásának tegyük azt ki. Az elektromos áram relációi ismét ugyanazok, mint azt föntebb az euglobulinnek szérumból való előállításánál ismertettük. És így ekkor is végigjárja a reakció az összes fázisokat az alkalitástól kezdve egészen az aciditásig és teljes sómentesiség után az euglobulinnek teljes elkülönítése történik. Ezt az euglobulint azután ismét filtrálással vagy centrifugálással eltávolítjuk a folyadékból úgy, hogy sómentes paraglobulinoldatot kapunk, mely az eredetitől csak abban különbözik, hogy most már mindazokkal a fajlagos tulajdonságokkal rendelkezik, melyekkel előbb az euglobulin rendelkezett. Súlyanalizis útján az ekkor bekövetkezett szaporodás meg nem állapítható. Valamely fajlagosi antiszérummal történő ismert precipitinreakcióval meg lehet arról győződni, hogy az ezen az úton kapott paragiohulinoldat heterogen fehérjét nem tartalmaz. Az eljárás további részleteit legcélszerűbben az alábbi speciális példákból érthetjük meg. Példák: 1. Ló vérszérumából való diftériaantitoxin átvitele emberi fehérjére a következő módon foganatosíttatott: A lószérum 100 súlyrészben tartalmazott: 9.8 g szárazanyagot, 8.9 g szervesanyagot, 0.9 g szervetlenanyagot,