75722. lajstromszámú szabadalom • Csőtörés esetén záródó csappantyú

körül elfordítható (8) lemezből áll, amely azonban két oldalon és elején (8') kávával van ellátva úgy, hogy. az elülső csappantyúfelet ez a káva körülfogja. A szívószerkezet tehát egyúttal elterelő szerkezetet is alkot. Az elülső ékalakban kiképezett kávafal több egymás mellett elrendezett (26) nyílással van ellátva, amelyek alá helyezkedik a csappantyú mellső széle. Ennek a berendezésnek az a célja, hogy a csappantyúnak a megengedett áramlási sebesség túlhaladtával bekövetkező záró mozgásakor, minthogy eközben a hátulsó csappantyúfél szögének kisebbedése folytán a csappantyút záró erő is kisebbedik, az elülső csappantyúfölületet a szívóhatástól mentesítsük és a szívó ill. elterelőszerkezetből való kiemelkedtével záró hatású csappantyúfölíilettó tegyük. Amint ugyanis a csappantyúszéle a (26) lyukakon felül emelkedik, a szívószerkezet már nagyrészben elveszti hatását, amely azután a csappantyú további mozgása közben annak az elterelőszerkezetből való kinyúlásakor teljesen megszűnik. Csak ebben a pillanatban létesül a csappantyút záró erő, miközben a szívószerkezet torlasztószerkezetként hat és így növeli a záróerőt. A csappantyú érzékenységének szabályozása helyzetének változtatása nélkül csakis az elterelőszerkezetnek a (10) rúd segítségével végzett emelése és sülyesztése útján történik. A (3) csappantyú itt is, miként az előbb ismertetett kivitelnél, fékszerkezettel van ellátva. A (17) fékhenger fölső vége (29) csatorna révén a csővezetékkel van összekötve úgy, hogy a (14) dugattyút mindkét oldalán az áramló közeg terheli. Minthogy azonban a dugattyúrúd kinyú-' lik, a dugattyú belső oldalára kifejtett túlnyomás folytán kifelé ható erő támad, amely nagyobb nyomásnál a csappantyút zárná. Ennek kikerülésére a dugattyút (27) rúgóval terheljük, amely a dugattyúrúdtól eredő kifelé ható erőt fölfogja. A (29) csatoniában alkalmazott (23) fojtócsavarral a csappantyú záródási sebességét ismét szabályozhatjuk. A (29) összekötőcsatornába továbbá három járatú (30) csap van beiktatva, amelynek segítségével a hengertér (31) nyílásán át a szabad le'vegővel hozható közlekedésbe. Ha a (30) csapot a rajzon föltüntetett normális helyzetéből ebfee a helyzetbe fordítjuk, akkor a (3) csappantyú az alsó dugattyúfölületre ható nyomástól záródik. Ez a berendezés tehát fi, vezeték elzárására alkalmas szerkezetet alkot, amelynek különösen nagyméretű kiviteleknél van jelentősége, minthogy' ily' módon a csappantyú könnyen zárható. A fékhenger légtelenítése a (28) légtelenítőszeleppel történik. A 6. ábrán gőzvezetékekhez való kivitel látható, amelynél az (1) tokban két csappantyú van elrendezve, amelyek közül az egyik (3) csőtörés,, a másik (3') pedig kazánrepedés esetén jut működésbe. A (3) csappantyú kivitele a 4. ábrának felel meg, azaz részei ékalakú keresztmetszetűek s az áramlással szembe fordított nagyobb csappantyúrésznek egyik fölülete az áramlás behatásának van kitéve. A csappantyú valamely előbb leírt módon, a megrajzolt kivitelben túlsúlya révén, tartatik nyitva s lassú záródása céljából fékszerkezettel kapcsolatos, amely azonban nem a 4. és 5. ábra szerint az (1) tok fölső, hanem annak alsó oldalán van elrendezve. A fékszerkezetnek ilyetén elrendezése folytán a csappantyú egyoldali többletsúlya a (14) dugattyúra emelő értelemben hat, azonban a (15') csavarorsó, amely (18) peremével a dugattyú (14") kengyelébe kapaszkodik, a dugattyút fogvatartja. A csavarorsó forgatásával tehát a dugattyú emelhető és •sülyeszthető és ez úton a csappantyú, érzékenységének szabályozása célljából, beállítható. A (14) dugattyúnak (14') furata van, amelyen a keletkező kondenziv a dugattyú alá- juthat úgy, hogy a fék mint folyadékfék hat. A kazánrepedés esetén záródó (3') csappantyú, éppen úgy mint a (3) csappantyú, tengelyének eltolt ágyazása révén két egyenlőtlen nagyságú részre van ^