75425. lajstromszámú szabadalom • Műkar

- 2 — > , szabad végéhez az (el) zsinór vari erősítve; ezen zsinór másik vége az alsókar kampóján van megerősítve. A karnak hossztengelye körül való elfordulását Célszerűen a (d) süvegen alkalmazott további (f) szíj vagy tartó útján akadályozzuk meg, melynek szabad vége>

pl. a csonkított egyén lábán lehet megerősítve. Az (a) karban van elrendezve a kézmozgást létrehozó mozgatószerkezet és pedig olymódon, hogy a (g) karcsonk közvetlenül ezen mozgatószerkezetre támaszkodik. A mozgatószerkezet lényegben a rugalmasan ágyazott (h) lemezből áll, mely a karcsonkhoz támaszkodik és a teleszkópszerűen eltolható (i, il) vezetőszerkezet útján a (hl) alaplemezhez képest eltolható. Jobb vezetés elérésére a rűgóhatás alatt álló (k) támaszok van-Tiak elrendezve. Ezen eltolószerkezettel az (1) pont körül forgatható és (m) végével az (a) karból kinyúló (n) emelő áll kapcsolatban. Az (n) emelő (m) vége kampóalakúan van kiképezve és az. (o) zsinór egyik végét tartja, melynek másik vége a műkaron megerősített kézhez van vezetve és az ujjmozgás előidézésére szolgál. A 3. ábrán föltüntetett nyugalmi helyzetben a kéz, pl. zárva van. Ha a (g) karcsonk a (h) lemezre nyomást gvakarol, akkor a rendszer a 4. ábrán föltüntetett módon összetolatik és az (n) emelő lefelé szoríttatik. Ezáltal az (m) kampó fölemelkedik és az (o) zsinór megfeszül, aminek következtében pl. az ujjak szétterpesztetnek. Az 5. és 6. ábrán föltüntetett szerkezet szintén a karcsonk hatása alatt álló, rugalmasan ágyazott (h) lemezből és a (hl) alsó lemezből áll. Ezen lemezek között a (h2) lemez van elrendezve, mi mellett a (hl) és *(h2) lemezek között gyöngébb, a (h2) és (h) lemezek között pedig erősebb. rugók vannak beépítve. A (g) karcsonknak a (h) lemezre gyakorolt nyomásánál először is az (il, i) teleszkóp vezeték eltolódása mellett a (hl) és (h2) lemezek között elrendezett gyöngébb rugók összenyomatnak és ezen lemezek egymáshoz közelednek. Emellett a (p) rúgó a (q) nyugaszba fogódzik és ezáltal a szerkézetet a megragadott tárgy nagysága által megállapított helyzetben rögzíti, amelyben a szerkezet a (g) karcsonk részéről reá gyakorolt nyomás megszűnte után is megmarad. A mozgatószerkezet ezen helyzetének a műkéz egészen meghatározott záródása felel meg, mely a megragadott tárgy nagyságától függ. Ha a szerkezetre a (g) karcsonk útján további nyomást gyakorolunk, akkor a (p) rúgó a (q) nyugasz második kivágásába csappan; még tovább folytatott nyomásnál a (q) nyugasz utolsó fokozatának köralakú kiképzése következtében a rögzítőszerkezet kikapcsolódik és a mozgatószerkezet, illetve a műkéz ujjai a spirálrugók hatása alatt a kezdeti helyzetbe térnek vissza. A legutóbb ismertetett foganatosítási alaknál egy további (pl, ql) rögzítőszerkezet van elrendezve, mely akkor lép működésbe, ha a (g) karcsonk útján a (h) lemezre az említettnél még nagyobb nyomást gyakorolunk. Ez a második rögzítőszerkezet akkor szükséges, ha a műkézzel kisebb tárgyakat ,pl. papirost, gyufát stb. ragadunk meg. A kioldás itt is a nyomás maximumánál önműködően következik be, mire a szerkezet kiindulási helyzetébe önműködően visszatér. A (h, hl, h2) lemezek kölcsönös eltolását az (n) emelő az (m) kampóra viszi át, melytől az (o) zsinór a műkézhez vezet. A 7—10. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a (h) és (hl) lemezek között reteszelőszerkezetek vannak elrendezve, melyek az (r) zsinór korongokból állnak és megfelelő toldataik az (rl) csavarrugókkal vannak ellátva. A rugók (r2) végei tetszőleges módon rögzítve vannak, míg (r3) végeik szabadok. A (h) lemez az (s) lökőszerkezettel van összekötve, melynek forgathatóan ágyazott (sl) lökőkarja szükség szerint az egyik vagy7 a másik (r) koronggal hozható kapcsolódásba;. az ( r) korongoknak ezen célból