75418. lajstromszámú szabadalom • Gőztisztító

hat. A gőzben esetleg még bennlevő szilárd és folyékony alkatrészek a gőzsugárnak a lemezhez ezt követőleg történő ütközésekor szintén lerakódnak arra. Az ütközés megtörténtével a gőz, mozgási irányát megváltoztatva (megfordulva), az 1. ábrán rajzolt nyilak irányában folytonosan és igen lassan fölfelé áramlik a (c) lemezről és az (r) kieresztő csődarabhoz jut, melyen át a most már tiszta gőz elhagyja a készüléket. A gőznek a (c) lemezről igen lassan való tovaáramlása folytán a lemezen elkülönített tisztátlanságoknak a gáz által újból való elragadtatása teljesen ki van zárva. A 11—13. ábrák hasonló hatású gőztisztítót ábrázolnak függélyes metszetben, ill. a 11. ábra A—B vonala mentén vezetett vízszintes keresztmetszetben és a. esőnek a 11. ábra baloldala felől tekintett nézetében, mely készüléknél nincs fuvókanyílás, minthogy a cső belső oldalfala (f) -tői kezdve (11. ábra) el van távolítva. Az összes, előzőleg tisztított gőzmennyiség erőteljes ütközése itt mellőzve van. A gőz, mint a berajzolt nyilak mutatják, részben már (f)-nél kiáramlik. A 13. ábrán a cső oldalnézetén a. cső hosszában haladó teknő is látható. A 14—17. ábrák a cső keresztmetszeteit ábrázolják a 11. ábra g—h, g—i, g—k, ill. g—1 vonalai mentén. A cső alsó része úgy is kiképezhető, hogy a yízteknők lefelé végig haladnak. A 18 -20. ábrákon a csőnek olyan foganatosítás i példája látható. Ekkor a gőz a (p) ponttól három irányban áramolhatik el, míg a kiválasztott iszapvíz, a röperő és a lehetetlenség hatásai folytán, a (q. r, s, t.) teknő hosszában lefelé áramlik, hogy az ütközőlemezhez ütközzék. Végül lehet a cső alsó részét kétfelé választani, amint ezt a ' 21—22. ál'-ák mutatják, és pedig úgy, hogy n tekuőhöfc csatlakozó csőrészben a víz, a másik esőrészben pedig a gőz áramlik lefelé. Mindkét áram külön-külön ütközik az ütközőlemezhez. Ennél a foganatosítási példánál az ütközéssel a röperő hatása alatt tisztított gőz u tantisztítása megy végbe. A 21. ábrán hátrafelé elágazó vízteknőt előre is lehet elágaztatni. A leírt gőztisztítók működési módja a következő: A tehetetlenség ós a röperő hatásai folv tán a gőz sziláid és folyékony tisztátlanságai a kanyareső külső görbe falaiba ütköznek és külön iszapvízárammá egyesülnek. Ha a kanyarcső keresztmetszetének alakja változatlanul megmaradna, akkor ezeknek a részecskéknek az egész széles gőzáramon keresztül kellene hatolniok, mielőtt a külső csőfalat elérnék és ezen az úton a gyorsan áramló gőz által eltéríttetnének és részben újból tovaragadtatnának. A gőzáram nagy vastagságánál tehát, a vízáramnak csak egy része dobatnék ténylegesen a külső görbe esőfalhoz és így a készülék működése tökéletlen lenne. Mennél vékonyabb a gőzáram, annál kisebb ellenállást nyújt a tisztátlanságok-Tjak ehhez a falhoz vezető útjukban, annál rövidebb ez az út és annál tökéletesebb a tisztátlanságok elkülönítése a gőztől, tehát a készülék működése is, ellentétben az eddigi röperős gőztisztítókkal, melyeknél a tisztátlanságoknak az egész gőzoszlopon keresztül kell hatolniok. Valamennyi ismert röperős gőztisztító hibája továbbá áz, hogy a kiválasztott iszapvizet nem fogja föl és nem tartja fogva, tehát nem választja el helyileg úgy a gőztől, hogy utóbbi újból föl ne kavarhassa és magával ne ragadhassa azt. A tisztátlanságok helyileg való tökéletes elkülönítésére a tiszta gőztől a röperő maga nem elegendő, hanem az ütközés hatására is szükség van ehhez. Erre a célra, a jelen találmánynál, a görbe cső kieresztőnyílásával szemközt ütköző-, vagy csapólemez van elrendezve. Az iszapvíz erre a lemezre hajíttatik, hozzája ütődik és az adhézió folytán reátapad, hogy azután rajta lefolyjék. A