75252. lajstromszámú szabadalom • Megfeszűlő elcsattanószerkezet lövegzávárzatokhoz
zeténél, a 2., 3. és 4. ábra a záröék hosszmetszetét és a megfeszítő elcsattantó szerkezetet ábrázolja ama különböző helyzetekben, melyeket az a részek nyugalmi helyzetéből kiindulva egymásután elfoglal. Az 5. ábra a závárzat metszete az 1. ábra A B vonala szerint és a 6, ábra a biztosítóberendezés oldalnézete. A 7. ábra egy megfeszítő elcsattantó berendezéssel fölszerelt csavarzávárzatnak és a cső hátsó végének vízszintes metszete. A 8.—15. ábra a megfeszítő elcsattantószerkezet egy más kiviteli alakját mutatja be ugyancsak ékzávárzattal kombinálva, nevezetesen a 3. ábra a részeket nyugalmi helyzetükben, a záróéket és a cső hátsó végét pedig metszetben ábrázolja, a 9. ábra ugyanezeknek hátulnézete, részben metszete, míg a 10. ábra az elcsattantó és biztosítóberendezés nézete, a 11—15. ábra pedig több hosszanti metszet, melyen az elcsattantó berendezés részeinek a két nyugalmi állás között elfoglalt főállásai láthatók. A 16. ábra egy ékzávárzat metszete, melynél a megfeszítő elcsattantószerkezet elcsattantó emelője egyúttal elsütőemelő gyanánt is szerepel. Az 1.—5. ábrán látható kiviteli alaknál az (a) ütőszög a závárzatdarab egy üregében hosszanti irányban eltolódhatik, de el nem fordulhat. Az iitőszög egy üregébe az (e) támasztólemez egy hengeres, üreges nyújtványa nyúlik be, mely lemez a záróékben van elhelyezve és ebben egy bajonettzár segélyével van rögzítve. Ez a lemez zárja el hátul a záróéknek az elcsattantóberendezés szerelésére szolgáló üregét. Az iitőszög belsejében és a támasztólemez nyújtványában kiképezett üregben van a (d) iitőszögrúgó elhelyezve, melynek hossza akkora, hogy az (a) ütőszög csúcsa a nyugalmi helyzetében kevéssel a záróék mellső föliilete előtt álljon, az ütőrúgó végei pedig annélkül feküdjenek az ütőszögre és támasztólemezre, hogy a rúgó meg volna feszítve. (1. ábra.) Oly célból, hogy az ütőszöget megfeszítsük, egy (h) feszítő van alkalmazva, mely a záróékben forgathatóan ágyazott (j) elcsattantó emelő négyoldalú (k) csapjára van szerelve. Ez az emelő szögemelő alakjában van kiképezve és a (g) hüvellyel fölszerelt (f) rúgó nyomása alatt áll, mely rúgó másik vége az (e) lemezre támaszkodik. A rúgó már az 1. ábrán látható nyugalmi helyzeténél is némileg meg van feszítve úgy, hogy az egyrészt az (e) lemez bajonettzárszerű kapcsolatát biztosítja, másrészt pedig a (g) hüvelyre nyomást gyakorol és a feszítőt és elcsattantóemelőt az 1. ábrán látható helyzetben tartja. Az elcsattantón alkai -mázott (i) toldat ekkor az ütöszög hátsó, üreges (c) toldatára nyomást gyakorol, és ezt a visszahúzott helyzetében rögzíti. Ily módon a löveg töltött állpotban, például menetelés közben lökéseknek és rázkódásoknak tehető ki annélkül, hogy ez bármiféle veszélyt okozna, minthogy az iitőszögrúgó ennél a helyzeténél az ütőszögre nyomást nem gyakorol és az ütőszög előremozgásánál a megfeszítőre ható fokozódó nyomást legyőzni volna kénytelen. Oly célból, hogy a löveget elsüssük, a (j) elcsattantó emelőt hátrafelé forgatjuk, ekkor az e'sősorban az (i) fúgót nyomja össze, míg a feszítő (i) nyújtványa az ütőszögnek oldalt kiálló (b) toldatának lejtős mellső fölületére nem fekszik, a feszítő további forgásánál az (i) nyújtvány a (b) toldatra nyomást nyakorol és ily módon az ütőszög visszahúzását és az iitőrúgó megfeszítését idézi elő, míg a má\sik (f) rúgó még nagyobb mértékben nyomatik össze. Amint az (i) nyújtvány a (b) toldat előtt elhaladt, mely állás a 2. ábrán látható, az eddig teljesen megfeszített ütörúgó működni kezd, az ebben a pillanatban szabaddá vált ütőszöget a 3 ábrán, látható helyzetbe előre löki, melyben az iitőszög csúcsa a töltényt éri. Ha már most a (j) elcsattantóemelőt el-