75252. lajstromszámú szabadalom • Megfeszűlő elcsattanószerkezet lövegzávárzatokhoz
eresztjük, a feszítőre ható (f) rúgó az utóbbit visszafelé forgatja és evvel összekötött elcsattantó emelő is előrepattan, míg a feszítő (i) toldata az üreges (c) hátsó toldatra fekszik, mint az a 4. ábrán látható. Az (f) rúgó feszültségének további csökkenésénél az (i) toldat a (c) nyújtvány lejtős fölületére hat és az ütőszöget a nyugalmi helyzetbe húzza viszsza (1. ábra), melyben á závárzatot vagy nyithatjuk, vagy az elcsattantó szerkezetet újból működtethetjük, mikor a föntebb leírt folyamatok ismétlődnek. Hogy az elcsattanás csakis a závárzat teljesen zárt állásánál váljék lehetségessé, ellenben a záróék mindéi* más állásánál lehetetlen legyen az elcsattantó működtetése, az 5. és 6. ábrán látható biztonsági szerkezetet alkalmaztuk, mely a (j) elelcsattantó emelőn alkalmazott (1) fogból és az (m) záróforgattyu (a) forgástengelyén kiképezett (2) horonyból áll; ezek csakis akkor kapcsolódhatnak egvmással, mikor a záróforgattyú a megfelelő helyzetben van, tehát csakis ekkor lehet a (j) elcsattantóemelőt is működtetni. A leírt megfeszítő elcsattantószerkezet úgvanígy alkalmazható csavarzávárzatnál is, mint azt a 7. ábrán ábrázoltuk. A 8.—16. ábrán látható kiviteli alaknál a tengelyirányban mozgatható, forgás ellen biztosított (a) iitőszögre, mely az (e) támasztólemez hüvelyalakú toldatával kapcsolatban az előzetesen meg nem4 feszített (d) ütőrúgó befogására szolgál, egy a záróékben vezetett (g) hüvely van fölhúzva, mely utóbbira a (j) elcsattantó emelőt visszavezető (f) rúgó hat. Ez az utóbbit az ütőrúgóval koncentrikus és az (a) ütőszöget körülveszi. Az elcsattantóemelővel a négyoldalú (k) csap útján öszszekötött (h) megfeszítő excenter-alakú és az (i) toldaton kívül még egy kivágással is el van látva, mélybe a (g) hüvely fc) toldata belenyúlik: Az (f) rúgó a hüvelyből kiálló lécek közvetítésével az (e) támasztólemezt a megfeszítő elcsattantószerkezet nyugalmi állásánál (8. ábra) elfordulás és kiesés ellen biztosítja és az ütőszöget a nyugalmi helyzetében tartja. A (j) elcsattantó emelőt ebben az esetben a cső hátsó részében a závárzattól függetlenül forgathatóan ágyazott (1) elsütőemelő működteti és a (h) excenter akként forgatja el, hogy (i) toldata az előbb leírt módon működjék együtt a (b) ütőszögön alkalmazott (b) toldattal. Az ütőszög ennek következtében visszatolatik és egyúttal a (j) hüvelyt is előrehúzza az exéenter (c) toldata úgy, hogy az (f) rúgó tovább megfeszíttetik. (11. ábra). Ha már most az ütőszög és hüvely külső végállásában van, (12. ábra) akkor az (i) toldat a (b) toldatot elereszti és az ütőszög előrecsappanhat, még pedig anynyira, hogy a hüvely előretolt helyzete miatt a tölténybe behatolhasson. (13. ábra). < Az (1) elsütőemelő eleresztésénél és a (j) elcsattantó emelő szabaddá válásánál az (f) rúgó a (g) hüvelyt visszanyomja, (14. ábra) és ez a (c) toldat segélyével a (h) feszítőt és a (j) és (1) emelőket a kezdeti állásukba forgatja vissza, mikor az ütőszög is a hüvelynek az ütőszögre gyakorolt nyomása következtében a záróék mellső fölülete mögé visszahúzatik (15. ábra) úgy, hogy az elcsattantószerkezet összes részei a nyugalmi helyzetükbe (8. ábra) térnek vissza és a (g) hüvely vezietőléceí az (e) támasztólemez biztosítása céljából ennek a 15. ábrán látható rovátkáiba fogódzanak. Hogy az elcsattantószerkezetet csakis a závárzat teljesen zárt helyzeténél lehessen működtetni, az adott esetben ugyancsak egy (1) fog van a (j) emelőn alkalmazva (9. és 10. ábra), mely a záróforgattyúvál két hajtórúd útján összekötött (n) forgáscsap (2) hornyába fogódzik, mikor a závárzat tökéletesen zárva és a forgattyú az ennek megfelelő helyzetben van. A (j) elcsattantóemelő maga is képezheti az elsütőemelőt, mint az a 16. ábrán látható.
