75098. lajstromszámú szabadalom • Vontatókötél mezőgazdasági gépeknek vontató lokomobillal való hajtására
kon megvastagodik úgy, hogy csomók és dudorok keletkeznek. Ezen jelenség a húzás és tehermentesítés ismételt váltakozásával fokozódik úgy, hogy a belső vezetéknek megvastagodott részei a szigetelést félreszorítják vagy átvágják és a tulajdonkénem külsi kötéltesttel rövidzárlatot képeznek. Ezen hátrányt a találmány szerint azáltal kerülhetjük el hogy oly belső rézvezetéket szerkesztünk, mely az acélfegyverzetnek rugalmas hosszváltozásait maradandó deformáció nélkül követi azáltal, hogy a belső vezetékbe igen nagyszámú engedő helyet iktatunk be igen rövid közökben, miáltal a nyúlás egyenletes elosztását biztosítjuk. Ez pl. olyként történik, hogy a belső vezetéket rövid, egymással csúszó kapcsolatban álló darabokból állítjuk össze, melyek egyenként pl. két méter hosszúságúak lehetnek. E darabok tömör drótból vagy nagyobbszámű vékony drótszálból állhatnak és úgy lehetnek egymással öszekötve, hogy szomszédos végeik csőalakú fémhüvelyekbe vannak dugva, vagy pedig a darabok váltakozva tömörre és üregesre szerkeszthetők, a tömör darabok végei pedig az üreges darabok végeibe vannak dugva. A találmány tárgyának egyéb megoldási lehetőségei, jellemzői és előnyei a mellékelt rajz kapcsán az alábbi leírásban vannak ismertetve : 1. ábra a belső vezeték föntemlített első megoldási alakjának hosszmetszete. 2. ábra az 1. ábrabeli, belső vezetékkel ellátott vontatókötél. 3. ábra a belső vezeték egy másik megoldási alakjának hosszmetszete. 4. ábra a belső vezeték további megoldási alakjának fél hosszmetszete. 5. ábra a 4. ábrabeli belső vezeték készítési módját mutatja. 6. ábra a vontatókötél és a belső vezeték egy másik megoldási alakja. Az 1. ábra szerint a vontatókötél belső vezetéke rövid (a) darabokból áll, melyek mindegyike mintegy két méter hosszú lehet. Az (a) részek szomszédos végei (b) fémhüvelyekben fekszenek. A belső vezeték alkalmas (d) szigeteléssel van burkolva (2. ábra) és az egész a közönséges szerkezetű (f) vontatókötélbe van beágyazva, amely az elektromos vezeték külső burkolatát vagy fegyverzetét képezi. A vontatókötél célszerűen váltakozva jobbra és' balra csavart ágakból áll. Ha a vontatókötél nem visz át vonóerőt, úgy az (a) részek sík homloklapjai közvetlenül érinthetik egymást. Amint azonban a vontatókötél húzás alatt áll és ezáltal megnyúlik, úgy az (a) részek végei között (g) hézag keletkezik (2. ábra és az 1. ábra pontozott vonalai), mely hézag azonban eltűnik vagy csökken, amint a húzási igénybevétel megszűnik. Már ajánlották elektromos vezetőkábelek hosszváltozásainak befolyását engedő kapcsolóhüvelyek alkalmazásával kiküszöbölni. Míg azonban a közönséges kábeleknél ezen kapcsolóhüvelyek az egy összefüggő darabban előállítható kábelhossznak megfelelően igen nagy távolságban fekszenek egymástól, addig a találmány szerint az elektromos vezetéket igen nagyszámú igen rövid darabra osztjuk föl, amelyek engedő hézagok révén vannak egymással összekötve. A 3. ábra szerint az elektromos vezeték váltakozva tömör (a) darabokból és üreges vagy csőalakú (b) darabokból áll, amidőn is az (a) darabok végei a (b) darabokba vannak dugva. Az (a) és (b) darabok (1—3. ábra) tömörek lehetnek vagy sodrott, avagy font vékony drótszálakból képezhetők. A 4. ábra szerint az elektromos vezeték közönséges spirálistömlő módjára lapos (h) fémszalagból (1. az 5. ábrát is) van tekercselve. A tömlő egymást átlapoló szélei kívülről erősen összesajtoltatnak, mert a külső vontatókötéltest kötélágait a készítés alkalmával igen erősen csavarjuk össze és feszítjük meg, hogy a nagy vonóerőt túlságos deformáció nélkül vihesse át a kötél. Az egymást átlapoló szélek ezen erős összeszorítása folytán a fémtömlő gyürűalakú keresztmetszetű elektromos vezetéket alkot, mely az elektromos áramnak a 4. ábra nyila szerint a kötél hosszirányában való átfolyását engedi meg. Ez lényeges és fontos különbség közönséges kábelek fémtömlőszerű ismert NYOMD
