75050. lajstromszámú szabadalom • Egy vagy többszörösen megosztott kenőanyaggal töltött fémtömítés

érintöréseken való kilépésre adunk kedvező alkalmat. Ezt meggátlandó, sokféleképen próbál tak ezen kis tömítési hibákon segíteni. Mindenek előtt aránylag nagyszámú tömítőgyűrű elrendezésével akarták ezt a hátrányt kiküszöbölni, melyeknek érintkező rései egymáshoz képest el voltak tolva. Ezzel azonban még aránylag kis nyomásnál is csak a legritkább esetben érték el a kívánt eredményt. Majdnem mindig szükséges volt, hogy a tömítőperselv rendkívül erős meghúzásával és lágy tömítőgyűrűknek, például zárófonatoknak berakásával szüntessék meg ezen tömítési hibákat. A lágy tömítéseket azonban lehetőleg kerülnünk kell, mert érdes súrlódási fölületeket és nagy súrlódást létesítenek.

A találmány célja az egy- vagy többszörösen megosztott, kenőanyaggal töltött fémtömítések hátrányainak megszüntetése. A találmány abban áll, hogy többrészű kenőanyaggal töltött fém tömítés egy-egy kenőanyagkamráját képező részeknek egymást érintő végei egymással úgy vannak összekötve, illetve úgy vannak tömítve, hogy a kenőanyag az érintkező réseken, illetve az összeköttetés helyein a fémtömítésből nem léphet ki, azonban a többrészü tömítés egyik részéből annak másik részébe átléphet és így az egész fémtömítésben mindig egyenletesen oszolhat el, tehát annak minden részéhez eljuthat és a tömítés egyes részeiben a kenőanyag nem fogyhat e1l gyorsabban, mint a többiben.

Amint a csatolt rajzból és az alábbi leírásból kitűnik, ezt a célt különböző módon érhetjük el. Az 1 ábra két részből álló fémtömítőgyűrűt szemléltet vízszintes metszetben. A tömítőgyűrű keresztmetszelének alakja természetesen tetszőleges' *3 pedig a 14—18. ábrán föltüntetett módon kerek vagy szögletes lehet. A fémtömítésnek egymást érintő két (a) és (b) része egymással úgy van összekötve, illetve úgy van tömítve, hogy mindegyik rész végével a másik részbe van betolva, mely céiból azok egyik (c) vége hengeresen meg van

vékonyítva. A 2. ábra a két (a) és (b) rész fölső végeit mutatja az összeillesztés előtt; a tömítésnek hengeresen megvékonyított

(c) vége a válaszvonallal még derékszöget alkot. A tömítés ezen vége csak a két (a) és (b) rész összeillesztésekor veszi föl az

1. ábrán föltüntetett helyzetet. A 3. ábrán egy második kiviteli alakot tüntettünk föl, melynél a fémtömítesnek egymást érintő

(d) és (f) végei egymással úgy vannak egyesítve és tömítve, hogy szintén egymásba vannak tolva, mimellett azonban azoknak vékonyított betolt vége kúpalakú.

A 4. ábrán föltűntetett kiviteli alaknal a fémtömítés két (li) és (i) részének egymást érintő végei sugárirányban tompán le vannak metszve és úgy vannak egymás sal összekötve, illetve tömítve, hogy a hengeres (k) összekötődarab van a két végbe, illetve a fémtömítés (h) és (i) részeibe félig betolva. Az összekötődarabot természetesen kettős kúpalakjában is képezhetjük ki, valamint hogy a fémtömítésnek egymást érintő megvékonyított végeire, to\ ábbi összekötődarabot is húzhatunk.

Valamennyi leírt kiviteli alaknál a megvékonyított (c) és (g) végek, illetve a (k) összekötődarab egyenesen, illetve az elválasztó vonalhoz derékszögben is képezhető ki, úgyszintén a másik részbe is betolható, ha például a fémtömítés anyaga nem elég lágy ahhoz, hogy úgy, mint a 2. és az 1. ábra esetében az egyes részek öszszeállításuknál a köralakhoz önmaguktól hozzásímuljanak

Az 5. ábra szerint a fém tömítésnek: egymást érintő két (1) és (m) része félig meg van vékonyítva és pedig oly módon, hogy a két (1) és (m) rész vékonyított vége egy más mellé fekszik. A vékonyított végek érintkezési hasítékain át a két részbe a 4. ábra módjára hengeres (n) összekötődarabok vannak betolva. Amint a 6. ábrából kitűnik, a két kehőanyagkamra közlekedését az (1) és (m) részek vékonyított végeinek egymás mellett fekvő falaiban kiképezett, egymást födő (o) nyílások közvetíthetik. A 7. ábra szerint a két (1) és (m) rész végei úgy is vékonyíthatok, hogy az