74964. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasbútorokon
célszerűbben autogénhegesztéssel egyesítjük. Megjegyzendő, hogy a (t) hasítékok legcélszerűbben akként készülhetnek, hogy az (a) foglalati keretek előállításánál (húzásánál) szándékosan megfelelő alkotómenti réseket hagyunk. Hasonló módon, mint a szekrény fölső része, van összeépítve a szekrény alsó (L) lábazata is a benne lévő (FI) fiókkal együtt. A foganatosítási példaként ábrázolt szekrénynél a foglalati keretek keresztmetszete négyszögletes. Ez a legelőnyösebb keresztmetszet, nemcsak azért, mert a találmány szellemében a sík illeszkedést minden oldal felé könnyen biztosítja, hanem mert azonos anyagmennyiség fölhasználásával a két fő hajlítási irányban a legnagyobb merevségű keresztmetszetet is képviseli, tehát a bútor foglalati keretei úgy a bútorfalak síkjában, mint arra merőlegesen a lehető legnagyobb kihajlás elleni merevséggel bírnak, ami által a bútor súlyban való lehető takarékoskodás, vagyis lehető könnyűre való készítés lehetősége mellett, a lehető legszilárdabb és legmerevebb szerkezettel fog bírni. A találmány szerinti egyik újítás lényege, mint kifejtettük, a foglalati keretek keresztmetszetének olyatén kiképzésében áll, hogy az illeszkedések és záródások helyein sík fölületek keletkezzenek s a célból a keretek keresztmetszeti körvonalai akként vannak választva, hogy az említett helyeken egyenes vonalú részekből álljanak. A foglalati keretek keresztmetszetének egyéb részei azonban tetszés szerint képezhetők ki s e részeken kerek formák ' is érvényesülhetnek, vagy különféle díszítő tagozások is alkalmazhatók. Ily foganatosítási példát tüntet föl a 9. ábra, ahol pl. az (Al) ajtószárnynak, illetőleg az (01) oldalfalnak (a) foglalati keretei keresztmetszeti körvonalaikat tekintve az illeszkedési fölületeknek megfelelő (gl), ill. (g2) részeiben a találmány értelmében egyenes vonalú részekből állanak, többi részeiben <DAMI»A’5 azonban a bútor stilizálásának megfelelő keresztmetszeti körvonalakat mutatnak. A találmány tárgyát képező másik újítás a bútor könnyű szétszedhetőségét és öszszerakhatóságát célozza, ami vas- és általában fémbútoroknál azok aránylag nagyobb súlya miatt a szállítás és helyszíni fölállítás megkönnyítése végett nagyfontosságú szempont. A találmány e szempontnak a legelőnyösebb módon tesz eleget azáltal, hogy az egymással illeszkedő bútorfalak összekapcsolására, az egymással illeszkedő fölületek a találmány értelmében oly egymásba illő bajonett- vagy fecskefarkvezetékekkel vannak ellátva, amelyek a bútorfalaknak az illeszkedő fölületek síkjában egymáshoz képest való eltolását teszik lehetővé. A találmány szerinti emez újítás a mellékelt razjokban két foganatostási példában van ábrázolva. Az egyik foganatosítási példa egy bajonettvezetékes, a másik egy fecskefarkvezetékes megoldást tüntet föl. A 2., 4., 5., 6., 7. és 8. ábrák az első megoldást, a 4a., 6a., 7a. és 8a. ábrák a második megoldást mutatják be, míg a 2. ábrában mindkét megoldás föl van tüntetve. A bajonettvezetékes megoldás ábrázolt foganatostási alakjának lényege legvilágosabban a nagyobb léptékű 7. és 8. ábrából tiinik ki. A bajonettvezeték két egymásba kapcsolódó részét az egyik (11) illeszkedési fölületen az (a) foglalati keretbe becsavart és (d) fejjel ellátott (c) csavar, amelynek szára az (11) illeszkedési fölületből (v) lemezvastagságnyira kiáll, a másik (12) illeszkedési fölületén pedig az ebben kiképezett (e) kivágás, mely egyrészt a (d) csavarfej befogadására alkalmas (el) lyukból, másrészt ennek az eltolásirányában való folytatása gyanánt a (c) csavar szárának vastagságával egyenlő szélességű (e2) hasítékból áll. Az egymással illeszkedő fölületek összekapcsolása céljából az egyik összekapcsolandó fölületen a (c) csavaroknak, a másik fölü-
