74964. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasbútorokon

célszerűbben autogénhegesztéssel egye­sítjük. Megjegyzendő, hogy a (t) hasítékok leg­célszerűbben akként készülhetnek, hogy az (a) foglalati keretek előállításánál (hú­zásánál) szándékosan megfelelő alkotó­menti réseket hagyunk. Hasonló módon, mint a szekrény fölső része, van összeépítve a szekrény alsó (L) lábazata is a benne lévő (FI) fiókkal együtt. A foganatosítási példaként ábrázolt szekrénynél a foglalati keretek kereszt­­metszete négyszögletes. Ez a legelőnyö­sebb keresztmetszet, nemcsak azért, mert a találmány szellemében a sík illeszkedést minden oldal felé könnyen biztosítja, ha­nem mert azonos anyagmennyiség föl­­használásával a két fő hajlítási irányban a legnagyobb merevségű keresztmetszetet is képviseli, tehát a bútor foglalati keretei úgy a bútorfalak síkjában, mint arra merő­legesen a lehető legnagyobb kihajlás elleni merevséggel bírnak, ami által a bútor súly­ban való lehető takarékoskodás, vagyis lehető könnyűre való készítés lehetősége mellett, a lehető legszilárdabb és legmere­vebb szerkezettel fog bírni. A találmány szerinti egyik újítás lé­nyege, mint kifejtettük, a foglalati keretek keresztmetszetének olyatén kiképzésében áll, hogy az illeszkedések és záródások he­lyein sík fölületek keletkezzenek s a cél­ból a keretek keresztmetszeti körvonalai akként vannak választva, hogy az említett helyeken egyenes vonalú részekből állja­nak. A foglalati keretek keresztmetszeté­nek egyéb részei azonban tetszés szerint képezhetők ki s e részeken kerek formák ' is érvényesülhetnek, vagy különféle díszítő tagozások is alkalmazhatók. Ily foganato­sítási példát tüntet föl a 9. ábra, ahol pl. az (Al) ajtószárnynak, illetőleg az (01) oldalfalnak (a) foglalati keretei kereszt­metszeti körvonalaikat tekintve az illesz­kedési fölületeknek megfelelő (gl), ill. (g2) részeiben a találmány értelmében egyenes vonalú részekből állanak, többi részeiben <DAMI»A’5 azonban a bútor stilizálásának megfelelő keresztmetszeti körvonalakat mutatnak. A találmány tárgyát képező másik újítás a bútor könnyű szétszedhetőségét és ösz­­szerakhatóságát célozza, ami vas- és ál­talában fémbútoroknál azok aránylag na­gyobb súlya miatt a szállítás és helyszíni fölállítás megkönnyítése végett nagyfon­­tosságú szempont. A találmány e szem­pontnak a legelőnyösebb módon tesz ele­get azáltal, hogy az egymással illesz­kedő bútorfalak összekapcsolására, az egymással illeszkedő fölületek a talál­mány értelmében oly egymásba illő bajonett- vagy fecskefarkvezetékekkel vannak ellátva, amelyek a bútor­falaknak az illeszkedő fölületek síkjában egymáshoz képest való eltolását teszik le­hetővé. A találmány szerinti emez újítás a mel­lékelt razjokban két foganatostási példá­ban van ábrázolva. Az egyik foganatosí­tási példa egy bajonettvezetékes, a másik egy fecskefarkvezetékes megoldást tüntet föl. A 2., 4., 5., 6., 7. és 8. ábrák az első megoldást, a 4a., 6a., 7a. és 8a. ábrák a második megoldást mutatják be, míg a 2. ábrában mindkét megoldás föl van tün­tetve. A bajonettvezetékes megoldás ábrázolt foganatostási alakjának lényege legvilágo­sabban a nagyobb léptékű 7. és 8. ábrából tiinik ki. A bajonettvezeték két egymásba kapcsolódó részét az egyik (11) illeszke­dési fölületen az (a) foglalati keretbe be­csavart és (d) fejjel ellátott (c) csavar, amelynek szára az (11) illeszkedési fölü­­letből (v) lemezvastagságnyira kiáll, a másik (12) illeszkedési fölületén pedig az ebben kiképezett (e) kivágás, mely egyrészt a (d) csavarfej befogadására al­kalmas (el) lyukból, másrészt ennek az eltolásirányában való folytatása gyanánt a (c) csavar szárának vastagságával egyenlő szélességű (e2) hasítékból áll. Az egymással illeszkedő fölületek összekap­csolása céljából az egyik összekapcsolandó fölületen a (c) csavaroknak, a másik fölü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom