74964. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasbútorokon
— 4 — leten az (e) kivágásoknak egy-egy sorozata van kiképezve, még pedig akként, hogy az (e) kivágások összes (e2) hasítékai a kívánt eltolás irányába essenek. A fölületek összekapcsolása mármost úgy történik, hogy a föliileteket akként illesztjük össze, hogy az összes (e) csavarok (d) fejei a másik föliilet megfelelő (e) kivágásainak (el) lyukaiba mélyedjenek — amint ezt 8. ábra a (cl, dl) helyzetben szemlélteti — és azután a fölületeket egymás mentén eltoljuk úgy, hogy az összes (e) csavarszárak a megfelelő (e2) hasítékok mentén a hasítékok végéig csússzanak, amint ezt a 8. ábra a (c2, d2) helyzetben ábrázolja. A fecskefarkvezetékes megoldás foganatosítási példáját a legvilágosabban a 7a. és Sa. ábra tünteti föl. Az összekapcsolandó (11) és (12) fölületek egyikén a kiálló (r) fecskefark, másikán pedig az épen ennek befogadására alkalmas (sj fecskefarkvezeték van alkalmazva. A fecskefark és fecskefarkvezeték az összekapcsolandó fölületekre alkalmas módon fölerősített kü-. lön darabot, esetleg több külön darabot is képezhetnek, az e tekintetben adódó különféle megoldások mind a találmány szerinti újítás különböző foganatosítási alakjául tekintendők. A 7a. és 8a. ábrában egy különösen egyszerű foganatosítási alak van szemléltetve. Ennek lényege abban áll, hogy maguknak az (a) foglalati kereteknek keresztmetszete van akként kiképezve, hogy az (11) és (12) illeszkedési fölületek helyén e keresztmetszetek körvonalai (r) fecskefark, illetőleg (s) íecskefarkvezeték alakjában vannak kialakítva. Az illeszkedési fölületek összekapcsolása a fecskefarkvezetékes megoldással úgy történik, hogy az egyik föliilettel összefüggő (r) fecskefarkot a másik fölülettel összefüggő (s) fecskefarkvezetékbe beillesztjük és az utóbbiban mindaddig eltoljuk, míg a két összekapcsolandó fölület kellően nem illeszkedik egymásra. Ha az (r) fecskefark és (s) fecskefarkvezeték méretek dolgában helyesen van dimenzionálva és kivitel dolgában pontosan kiképezve, az összekapcsolandó fölületek szoros, pontos illeszkedése biztosítva van. Az imént leírt bajonett-, illetőleg fecskefarkvezetékeknél az egyes bútorfalak illeszkedési fölületei között a találmány értelmében való alkalmazása által az illető bútornak a legkülönfélébb mértékben való összerakhatóságát és szétszedhetőségét lehet elérni. A foganatosítási példaként ábrázolt szekrény, pl. nyolc részre szedhető szét és a részekből ismét könnyen összerakható. Az (Al) cs (A2) ajtószárnyak az (01), illetőleg (02) oldalfalakkal ismert módon a (p) csuklós pántok segítségével vannak összekapcsolva. Ha e pántok egymásból kiakaszthatóknak, vagy könnyen leszerelhetőknek készülnek, úgy az ajtószárnyak az (01) és (02) oldalfalaktól különálló darabokat képeznek, ha ellenben a pántokat nem kívánjuk kiakaszthatóknak, vagy leszerelhetőknek készíteni, az (Al) és (A2) ajtószárnyak az (01), illetőleg (02) oldalfalakkal együtt egy darabot alkotnak s ez esetben a szekrény csak hat részre szedhető szét. Az ábrázolt foganatosítási példában a szekrénynek a találmány szerint való szétszedhetősége és összerakhatósága három helyen van keresztiilvive. A szekrénynek a (T) tetőlapból, az (01) és (02) oldalfalakból, az (Al) és (A2) ajtószárnyakból és a (II) hátfalból álló fölső része egészében levehető az (F) fenéklappal egy darabból álló (L) lábazatról. E célból egyrészt az (F) fenéklap fölső föliiletének oldalsó (12) és (14), valamint hátsó (m2) fölületének, másrészt az (01) és (02) oldalfalak alsó (11), illetőleg (13), valamint a (H) hátfal alsó (ml) fölületei között, amint azt az 5. és 6. ábra szemlélteti a találmány szerinti bajonettvezetékes kapcsolat, vagy miként a 6a. ábra föltünteti, az ugyancsak a találmány szerinti fecskefarkvezetékes kapcsolat van kiképezve. Ha a szekrény fölső részét megfelelő darabra hátulról előre toljuk, míg az egymással kapcsolódó részek
