74897. lajstromszámú szabadalom • Jelzőberendezés több egymástól független jelzés átvitelére

- 2 — ses úton forgatott tengely segélyével, melyen mindegyik (b) kapcsolótagdob számára egy bütyök van elrendezve és mely a rajzon szintén nincs föltüntetve, hossztengelyére keresztben úgy el nem mozgathatók, hogy (c) bevágása a (b) <tfib oldalfalából kiszabadul, mire a (d) rügó a szöget ismét befelé (jobbfelé) húzza vissza. Valamennyi, a különböző jelzésekhez való ilyen (b) dob (az 1. ábrán (bA), (bB), (bC), (bD), szilárdan ül egy közös (e) forgási tengelyen (1., 2. ábrák), melyen lazán, két (f) szegmens is van elrendezve, melyeket két (g) tengely köt egymással össze. Ez a két (g) tengely, minden egyes (b) dobbal szemközt, egy-egy (h) körívdarabot hord, melyek (il), (i2), (i3) (2. ábra) (az 1. ábrán (ilA), (iB), (iC), (iD) kontaktusrugók befogására szolgálnak, melyekből mindegyik (b) dob számára annyi van elrendezve, mint amennyi vonatfajtát akarunk egyidejűleg jelezni, a jelen esetben tehát három. Az (e) tengelynek és vele a (b) doboknak, úgyszintén az (f) szegmenseknek és velük az (i) kontaktusrugócsoportoknak elforgatására egy tovakapcsoló szerkezet szolgál, mely egy az (e) tengelyre ékelt (j) kapcsoló (kilincs) kerékből (1. ábra), egy (M) elektromágnes által működtetett (k) tovakapcsoló kilincsből és egy az (e) tengelyt körülvevő (m) spirálrugóból áll, mely utóbbi egyik végével az (e) tengely ágyazó tuskó jába, másik fölhajlított végével pedig egy (n) csapba kapaszkodik, mely utóbbi az (f) szegmensek egyikén (az 1. ábrán a jobboldalin) van megerősítve. A tovakaposoláskor tehát az; (e) tengely, az (m) spirálrugó megfeszítése közben a rajta lazán ülő (f) szegmenseket is magával viszi, úgy hogy az (i) kontaktusrugók helyzete, a (b) dobokhoz képest ezen tovakapcsolás közben változatlanul megmarad (2. ábra). Az (e) tengelyen továbbá egy tengelykapcsoló van elrendezve, melynek tengelyirányban eltolható (o) részébe (1. és 4. ábrák) (p) és (q) kapcsolószegek vannak beerő&ítve, mélyök közül az eltolható (o) kapcsolórész helyzete szerint , vagy a (p), vagy a (q) kapcsolószögek nyúlnak be egy az (e) tengellyel szilárdan összekötött (r) kapcsolórész kerületén kiképezett fogazás fogai közé. Minthogv e fogazás fogközei szélesebbek, mint' a (p) és (q) kapcsolószögek (4. ábra) és e szögek folytonosan kapcsolatban maradnak az egyik (a baloldali) (f) szegmenssel, ezért az (f) szegmensek és velük aa (i) kontaktusrugók, a (p, q) kapcsolószögek bekapaszkodásának minden egyes megváltozásakor a fogközök és a kapcsolószögek szélességének említett különbözősége folytán a tovakapcsoló szerkezetből lévő megfeszített (m) rugó hatása alatt az említett szélességkülönbség mértékével visszaforognak, mely mérték úgy van megszabva, hogy az (i) kontaktusrugók kontaktust létesítő belső vége (2. ábra) ekkor olyan útat tesz meg a (b) dobhoz képest, mely a dob két egymásután következő (a) kapcsoló tagja közt lévő távolságnak felel meg. E visszaforgás közben a (b) dobok változatlanul megmaradnak helyzetükben, minthogy a velük szilárdan összekötött (e) tengelyt a (k) tovakapcsolókilincs a tengelyre ékelt (j) kilincskerékbe kapaszkodva ellenkező irányú elforgásában meggátolja. A rajzolt foganatosítási példánál a jelzőtáblán (1. ábra fölső részén) jobbra a különböző (A), (B), (C), (D) vonatfajták, balra pedig (1), (2), (3) számjegyekkel az a sorrend van föltüntetve, melyben a legközelebbi három vonat fog az állomásról elindulni. Az állomáson reggel, röviddel az első vonat elindulása előtt az ennek a vonatfajtának megfelelő, pl. az (A) billentyűt (1. ábra alsó részén) lenyomjuk, miáltal átmenetileg áramkör záródik a földből, a (B) telepen az (A) billentyűn az (MA) elektromágnesen és a földön át. Az (MA) elektromágnes tehát gerjed, meghúzza (t) fegyverzetét (2a. ábra) és ezzel a fegyverzettel szemközt fekvő (a) (az 1. ábrán (aA) kapcsolótagot tengelyirány-