74836. lajstromszámú szabadalom • Légpárnás kerékagy járművek kerekeihez

amennyi az alkatrészek tömítetlensége folytán távozhat. A kerék, amely tetszőleges anyagból való koszorúval lehet ellátva, úgyszólván levegőn fut. A tok belső berendezésével együtt nemcsak tökéletesen helyettesíti az eddig a kerék külső kerületén elrendezett légtömlőt, hanem lehetővé teszi, hogy a kerék legnehezebb terheléseknél is föllépő lökéseket kiegyenlítse. Ha föltesszük, hogy a kerék huzamosabb ideig tartó állás következtében a 3. ábrában föltüntetett helyzetben van, vagyis az alsó, a föld'felé fordított dugattyú teljesen légmentes, úgy elindulásnál a süvegek kényszerkapcsolásai révén bekövetkező mozgás, amelynek a csapokat egymással összekötő rudazat folytán kell bekövetkeznie, a levegőnek a dugattyúk és süvegek közötti térbe való beszívását eredményezi. Ha a legalsó henger a legfölső, tehát az átmérő irányában szemben fekvő helyzetben van, úgy abban a levegő sűrítése kezdődik és jobbirányban való lefelé mozgásnál a levegő sűrítése folytatódik mindaddig, amíg a henger a legalsó helyzetbe nem jön; ez a folyamat a kerék összes hengereinél ismétlődik. Ezen süvegekben létesülő légpárna folytán a tokon ülő agy a rajzokon föltiinteteít helyzetbe jut. A tok oldalfalai akképen vannak kiképezve, hogy azok soha, még nyugalmi helyzetben sem, jönnek az agygyal érintkezésbe, amint azt a (16) nyílásoknál látjuk. Félreértések elkerülése végett a működési módra vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy a levegő beszívása csak az indulás kezdetén következik be. Ha a kerék teljes menetben van, úgy a levegő utánszívása csak annyiban következik be, amennyiben a henger és süveg közötti térben levő sűrített levegő tömi tétlenség folytán távozik. Bár használatnál menetközben a sűrítési foknál 1- 2 mm.-'ig terjedő különbségek léphetnek föl, ezek azonban gyakorlatilag tekintetbe nem jönnek és pedig nemcsak azért, mert azok részben kiegyenlítődnek, hanem mivei az összszerkezetben csekély voltuk miatt szerepet nem játszanak. A 8—11. ábrákban föltiinteteít kiviteli alakoknál a dugattyúk a hengersüvegek közötti tér a (3) szívószelepek útján a szabad kiillevegővel á!l összeköttetésben, úgy hogy ezen térhez vezető út a szelepek ehavolítása után minden tov.ibbi néikiil szabaddá válik. A 8. ábrában föltüntetett merülődugattyú szabályszerű dugattyút alkot. A 9. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál az az (5) süveget veszi körül és ugyancsak süveg gyanánt van kiképezve. A kerékagy és a kerék összekötő eleme itt is, mint a föntebb ismertetett kiviteli alakoknál négy vagy többoldalú hasábból áll és a (4) fallal, valamint kjét (8) rugóval van ellátva, amelyeknek az a feladata, hogy a hasábot a (6) gombok útj,án állandóan középhelyzetben tartsák, miáltal annak ékelődése vagy vándorlása meg vari akadályozva. A 11. ábrában az említett kapcsolóközegnek egy további kiviteli alakja csuklós összeköttetés alakjában van föltüntetve. A 12—14. ábrákban föltüntetett kiviteli alakokat az jellemzi, hogy a merülődugattyúkba helytálló (10) állványok nyúlnak, amelyek (6) csapokkal vannak ellátva és ezek (7) karok útján a (9) csapokkal állanak összeköttetésben, amelyek a dugattyú belsejében vannak elrendezve. Egyébként ezen kiviteli alakok a föntebb ismertetett kiviteli alakokkal azonosak. A 12. ábrában föl tüntetett kiviteli alaknál a (10) állványok a tokon vannak elrendezve, minthogy a merülődugattyúk kifelé vannak fordítva. A 13. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál az állvány merev kereszt gyanánt az agyra van ékelve, mimellett egyes szárai a dugattyúkba nyúlnak, amelyek ezen kiviteli alaknál befelé vannak fordítva. A 14. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál a szelepek helyett a (12) hengersüvegek nyílásokkal vannak ellátva, amelyeken át a levegő beszívása történik, amelyet azután a kerék forgása közben a hengerek sűrítenek.