74834. lajstromszámú szabadalom • Fölhasítható csúcssínzár
— 2 -getlen, azonkívül az említett ismert kampós váltózárak elve szerint működik és ezeknek valamennyi kedvező állítási és elreteszelési útviszonyával rendelkezik. Továbbá elrendezése olyan, hogy a tősinjéhez fekvő csúcssinen bekövetkező feszültségek vagy szorítóhatások nem lehetnek gátló visszahatással az elreteszelő részekre. A találmány lényege az, hogy két, egyetlen közös, vagy két külön helytálló tengelyre lazán foroghatóan szerelt, a két csúcssin egyikével és másikával összekötött emelő vagy efféle egyoldalúan ható kapcsolóeszközök segélyével, úgy van egymással kapcsolva, hogy a tősinjétől éppen elálló csúcssin záródó mozgásakor, az ezzel a csúcssinnel összekötött emelő, bizonyos üres járása után, a másik csúcssinnel összekötött másik emelőt kihozza az ezen másik, tősinjéhez fekvő csúcssint elreteszelő holt helyzetéből és ezáltal a két emelő együttes elforgását idézi elő kapcsolóeszközeikkel együtt, mely elforgás közben, az emelőknek egymásra való kölcsönös behatása folytán vagy valamely más mozgatható vagy helytálló rész befolyása alatt az emelők egyoldalúan ható kapcsolata azok kétoldalúan ható kapcsolatára egészíttetik ki, míg ellenben az egyik emelőnek az állítórúd által előidézett üres járása, az emelőknek egymásra való kölcsönös behatása folytán, vagy valamely más, mozgatható vagy helytálló rész befolyása alatt, a másik emelőnek a tősinjéhez fekvő csúcssint rögzítő holthelyzetében való elreteszelésére használtatik föl. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának számtalan lehetséges foganatosítási példája közül néhány van bemutatva. Az 1—4. ábrákon a csúcssinzárnak olyan foganatosítási példája látható a hozzátartozó váltóval kapcsolatban, melynél két, egyetlen közös tengelyen lazán forogható és ütközők útján egymással kapcsolódható emelőt mozgó rész befolyásol és pedig: az 1. ábra a váltó baloldali elreteszelt véghelyzetét, a 2. ábra már fölszabadított (kireteszelt) helyzetét, a 3. ábra középhelyzetét és a 4. ábra jobboldali elreteszelt helyzetét ábrázolja. Az 5—8. ábrákon olyan foganatosítási példa analóg helyzetei vannak föltüntetve, melynél két, külön-külön tengelyen lazán forogható és egymással könyökcsuklók útján kapcsolható emelő egymást kölcsönösen elreteszeli. A 9. és 11. ábrán két olyan további foganatosítási példa baloldali elreteszelt véghelyzetét, a 10. és 12. ábrákon pedig középhelyzetét láthatjuk, melynél két, szintén egyetlen közös tengelyen lazán forogható és egymással, ütközők, ill. könyökcsuklók közvetítésével, egyoldalúan kapcsolható emelőt a könyök-* emelőkre ható helytálló részek vezetnek. Az 1—4. ábrákon látható foganatosítási példánál két (b) és (c) emelő lazán foroghatóan van fölillesztve a helytálló (a) tengelyre és, a (v) kapcsolórudak útján, az (S) csúcssinekkel úgy van összekötve, hogy a mindenkori, tősinjéhez fekvő (S) csúcssint a hozzátartozó (b), ill. (c) emelő holtállása rögzíti. A (b, c), emelőkön ülnek az egymással együttműködő (d) és (e) ütközők. A váltóhajtómüről vagy az állítbóakról működtetendő (St) állítórúd egy (s) tolórúdba kapaszkodik, mely helytálló vezetékekben csúszik ide-oda és (z) fogával, valamint (n) orraival a (b, c) emelők végén elrendezett (r) gördülőcsigákkal működik együtt. Mint az 1. ábrán rajzolt helyzetből látható, a holtállásában álló (b) emelő (v) kapcsolórúdjával, a baloldali (S) csúcssint, tősinjéhez fekvő helyzetében, fogva tartja és az (s) tolórúd (z) foga a (b) emelő (r) csigáját leszorítva tartja úgy, hogy a (b) emelő ezen holtállása biztosítva van. A (c) emelő (r) csigája ellenben az (s) tolórúd (z) foga és jobboldali (n) orra közt foglal most helyet és így ezt a (c) emelőt a tősinjétől elálló másik (S) csúcssinnek megfelelő helyzetében fogva tartja. Az (St) állítórúd, jobbfelé való elállításakor, az (s) tolórudat is magával viszi jobbra, mikor is mindenekelőtt a (c) emelő egyedül, az óramutató járása irányában, elforog és a
