74834. lajstromszámú szabadalom • Fölhasítható csúcssínzár

3 -jobboldali (s) csúcssin tősinjéhez közeledik, míg a (c) emelő (e) ütközője a (b) emelő (d) ütközőjéhez ütődik (2. ábra). Ezen mozgás alatt azonban az (s) tolórúd (z) foga fölszabadította a (b) emelő (r) csigáját úgy, hogy a (c) emelő (e) ütközője ezt a (b) emelőt is magával viheti (d) ütközőjénél fogva és, szintén az óramutató járása irányában, kiforgatja azt holtállásából. Mindkét (b) és (c) emelőnek ezen most végbemenő együttes elforgása alatt az <s) tolórúd (z) foga a két (b) és (c) emelő (r) csigái közé nyomul és ezzel a két emelőnek a (d) és (e) ütközők által már fönnálló, egyoldalúan ható kapcsolatát kétoldalúan ható kapcsolatra egészíti ki azáltal, hogy a két emelő közt lévő hézagot kitölti és ezzel azoknak egymáshoz képest való elforgását a másik irányban is meggátolja (3. ábra) úgy, hogy a két emelő ezen idő alatt együttesen, mint merev egész kénytelen mozgását végezni és pedig akár jobbra, akár balra toljuk most el az (St) állítórudat. Ha most ezen középhelyzetből (3. ábra) tovább jobbratoljuk az (St) állítórudat, akkor abban a pillanatban, melyben a (c) emelő holtállásába érkezett, az (s) tolórúd (z) foga rácsúszhatik ezen emelő (r) csigájára, úgy, hogy a két emelő kapcsolata oldódik és ettől a pillanattól kezdve a (b) emelő egyedül forog tovább az óramutató járása irányában, miközben a hozzátartozó baloldali (S) csúcssint jobbra tovább mozgatja. Ekközben a (b) emelő (d) ütközője is eltávolodik a (c) emelő (e) ütközőjétől és az (s) tolórúd (z) foga a (c) emelő (r) csigáját az elreteszelési útnak megfelelő darabon átfogja (túlfödi) úgy, hogy a (c) emelőt a tősinjéhez fekvő (s) csúcssint rögzítő holtállásában elreteszeli t4. ábra). A csúcssinzár visszaállításakor az egyes mozgások egészen analóg módon, csak megfordított sorrendben mennek végbe. A váltónak az í. ábrán látható elreteszelt helyzetből való fölhasításakor a jármű kereke mindenekelőtt a tősinjétől elálló jobboldali (S) csúcssint jobbra tolja, mikor is, a (v) kapcsolórúd útján, a (c) emelőt és ennek (r) csigája útján az (s) tolórudat és az (St) állítórudat is magával viszi. Ezáltal az (s) tolórúd (z) foga a holtállásával a tősinjéhez fekvő baloldali (S) csúcssint rögzítő (b) emelő (r) csigáját fölszabadítja és mihelyt a (c) emelő (e) ütközője a (b) emelő (d) ütközőjéhez ütődik, a (b) emelő ezen fölszabadítása már végbement úgy, hogy a (c) emelő most már magával viheti a (b) emelőt és kiforgathatja holtállásából, tehát a baloldali (S) csúcssin is fölszabadul és szintén jobbra tolódik (3. ábra). A csúcssinzár most nyitva van és az (S) csúcssinek, a fölhasítást végző jármű igényeinek megfelelően, beállhatnak. A váltónak, a 4. ábrán látható másik végállásából való fölhasítása ugyanígy, csak megfordított értelemben megy végbe. Minthogy a váltó fölhasításakor az (st) állítórúd is visszatolódik, ezért ez a mozgás, ismert módon, az állítómű felé való visszajelentés céljából a váltóhajtóműre és a drótkötelekre vihető át. Az 5—8. ábrákon olyan foganatosítási példa van bemutatva, melynél a két (b) és (c) emelő kölcsönösen vezérli egymást, a működési mód azonban lényegileg pontosan ugyanaz, mint a föntebb leírt foganatosítási példáé. Ezeken és a következő ábrákon a csúcssinzár, egyszerűség kedveért, egyedül, azaz a hozzátartozó váltó nélkül van föltüntetve. Ez a foganatosítási példa olyan (b) és (c) emelőkből áll, melyek külön-külön helytálló (a) tengelyekre vannak lazán foroghatóan fölillesztve. Az emelőktől ismét (v) kapcsolórudak vezetnek a váltó csúcssineihez. A (g, g) könyökcsukló segélyével a két (b) és (c) emelő egyrészt az (St) állítórúddal és másrészt, a (d) és (e) ütközők közvetítésével, egyoldalúan hatóan, egymással van összekötve. A (b) és (c) emelőkön kiképezett (k) koncentrikus szegélyfölületek, illetőleg (r) koncentrikus kivágások, valamint az egymással együttműködő (z) excentrikus szegélyfölületek segélyével a két emelő egymást kölcsönösen vezérli és elreteszeli. A zár baloldali elreteszelt végállásában (5. ábra) a holtállásában álló (b) emelő, a (v) kapcsolórúd segélyével, a tősinjéhez fekvő, balodali csúcssint rögzíti, míg a tősinjétől