74834. lajstromszámú szabadalom • Fölhasítható csúcssínzár

Megjelent 1919. évi augusztus hó 18-án. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 74834. szám, Va/2. OSZTÁLY. Fölhasítható csúcssínzár. K. K. PRIV. SÜDBAHNGESELLSCHAFT CÉG BÉCSBEN. A. bejelentés napja 1917 november hó 30-ika. A jelenleg csaknem általánosan szokásos kampós vasúti váltózáraknak az a nagy hátrányuk van, hogy együttműködő részeik részben a; váltó csúcssinjein, részben annak tősinjein vannak elrendezve úgy, hogy sinvándorlás bekövetkeztekor e részek egymáshoz képest olyan eltolódást szenvednek, hogy kellő együttműködésük megszűnik. Továbbá a kampós váltózárak szerelése és karbantartása nem elég egyszerű, mert egyes alkatrészeik, a váltó nélkül, nem képeznek önmagában zárt egészet és így nem szerelher tők össze, már előállításuk alkalmával, a kellő együttműködésre, hanem csak a helyszínen, a váltóra való fölszerelésükkor kell azokat megfelelően összeilleszteni. Ugyanúgy vagyunk az ilyen zárak utánállításával is ai nyomtávolság nagyobbodása vagy a váltón sinvándorlás bekövetkeztekor, mert ehhez különleges szakértelemre van szükség, minthogy az állítórúd lökete, a csúcssin nyílásának nagysága és a kampó elreteszelési útja, melyek, a fönnálló szabályzatok szerint, bizonyos határozott értékeken tartandók meg, annyira függnek egymástól, hogy az egyiknek utánállítása könnyen maga után vonhatja a többinek helytelén beállítását és így meglehetős ügyességet igényel mindhárom menynyiségnek egymással szabályszerűen összhangba hozása. Építettek ugyan már olyan csúcssinzárakat, melyek a sinek közt voltak elrendezve és. kapcsolórudakkal voltak összekötve a csúcssinekkel és így függetlenek voltak a sinvándorlástól. Az eddig ismertté vált .ilyen fajtájú csúcssinzáraknak azonban, minthogy ezek nem kampós zárak elve szerint működtek, sokkal kedvezőtlenebbek voltak a mozgási viszonyaik, főleg nem lehetett; ezeknél, mint a kampós záraknál, kedvező csúcssinelreteszelési utakat kapni, miért is ezek kiterjedtebb alkalmazást nem is nyertek. Valamennyi eddig ismertté vált csúcssinzárnak megvan azonban ama közös nagy hátránya, hogy, a váltó fölhasításakor, valamelyik kerék nyomkoszorujának a tősinhez fekvő csúcssin és a hozzátartozó tősin közé való beszorulása (beékelődése) folytán, a bekövetkező súrlódás tősinjéhez fekvő csúcssin fölszabadítását (kireteszelését) meggátolhatja vagy legalább is annyira megnehezítheti, hogy a váltó megsérülései vagy vonatkisiklások idéztethetnek elő. A jelen találmány tárgya már most olyan fölhasítható csúcssinpár, mely a sinek közt van elrendezve és így a sinvándorlásiól füg-