74645. lajstromszámú szabadalom • Berendezés drótkötélpályák sebességének fokozására
— 3 -bítása a kocsiszekrényt megemeli, vagy más módon is történhetik, a betfutó kocsi sebessége fékeztetik, minthogy a kinetikai energia potenciálisra alakul át. Míg már most ilyen fajtájú berendezések más célokra már ismeretesek, addig a jelen berendezésnél, a kitűzött cél elérésére, az eddigi kivitelekkel ellentétben, a kocsi, az állomásba való befutási helyet elhagyva, nem sülyed ismét le, hanem megemelt állapotban marad az állomáson való egész áthaladása közben. A kocsi ebben a megemelt állapotban egyszerűen kiüríthető és újból megtölthető vagy a befutó üres kocsi ebben az állapotban rakható meg. Ezek a manipulációk azonban a szándékolt hatás tekintetében szerepet nem játszanak. Az állomásból való kifutáskor a kocsit, tehát a holt- és a hasznos súlyt, a futómű súlyának kivételével, ismét lesülyesztjük. Ilyen fajtájú berendezések is ismeretesek máibizonyos mértékben. A kocsi sülyedő súlyát azonban ott arra használták föl, hogy a szorítókészüléket, mely a vonókötelet megfogja és a kocsit a kötéllel köti össze, kényszermozgásúlag zárják. A jelen berendezésnél első sorban nem ezt az eredményt kívánjuk elérni, hanem a kocsiban az állomásba való befutáskor fölhalmozott potenciális energiát kívánjuk ismét kinetikaira átalakítani úgy, hogy a kocsit a kiszolgáló személyzet tolja be az állomásba, mire az önműködően fokozódó menetsebességgel halad keresztül, a kapcsolási helyen és a gyorsan körülforgó kötélhez kapcsolódik. Ezt azáltal érjük el, hogy a kocsi lesülyesztésekor fölszabaduló erőt az állomáson helytállóan elrendezett ütközőkhöz, vezető sínekhez, vagy effélékhez vezetjük és így a kocsit azzal közvetlenül hajtjuk. Ily módon nagy és nehéz kocsiknak is olyan sebességet lehet adni, mely képessé teszi azokat olyan vonóköteleknek lökésmentesen való megfogására is, mely jóval több, mint 3 m/mp. sebességgel forog körül. Természetesen az, hogy milyen mértékkel .emelendők meg a kocsik az állomásba való befutásukkor, és sülyesztendők ismét le az állomásból való kifutásukkor, ama sebességhez igazodik, melyet elérni akarunk. Emellett a potenciális energiának kinetikaira való átalakítására szolgáló közlőműre és az állomáson lévő ellenfal (ütköző) alakjára is tekintette! kell lenni. A jelen, a kocsik megemelésére és lesülyesztésére való berendezésnek, a régi berendezésektől való megkülönböztethetése céljából megemlítjük, hogy a régi berendezéseknél, melyek a kocsi súlyát csak a szorítópofák kényszermozgású nyitására és zárására használják föl, a kocsisúly függélyes eltolódása csak néhány mm., míg a jelen eljárásnál több cm., sőt néhány dm. függélyes eltolódásra van szükség a kívánt hatás elérésére. A berendezésnek egy foganatosítási példája a mellékelt rajzon van bemutatva. Az 1. ábrán (a, a) jelöli a kötélpályakocsi futóművét, mely a rajzolt esetben négykerekű futómű, míg (b) a (c) vonókötélhez való szorítópofát, (d) pedig az (a) futómű víszintes .futópályáját jelöli. A (b) szorítópofa és az (a) futómű közt lévő összeköttetési helyen egy (f) forgási csap fő- la! helyet, melyen egy, a rajz szerint pl. szögemélőként kiképezett (g) emelő van ágyazva. Utóbbi, egyik végén, egy ötödik (h) futókerekeket hord, míg másik vécén, egy (i) csuklóval, a függesztőművet és a kocsi súlyát tartja. Az állomáson egy helyetálló (k) ütköző foglal helyet, melyre az (a) futómű Cg) emelőjének (h) futókereke, az állomásba való befutásakor fölszalad. A (k) ütköző alakja folytán (2. ábra), a kocsinak az állomásba való befutásakor, a (g) emelő lenyomódik úgy, hogy a kocsi a függesztőművel együtt megemelkedik. Alsó végén a (k) ütköző alkalmasan meg van görbítve úgy, hogy a (h) futókerék. a kocsinak az állomásba való befutásakor, a (k) ütköző alatt tovahaladhat. A (g) emelő végső helyzetébe nyomódik, melyben azt egy tetszőleges szerkezétű fogó megfogja úgy, hogy a kocsi megemelt állapotban fut be az állomásba. A fogó helyett a (g) emelőszerkezete, mint alább ismertetve van, úgy lehet berendezve, hogy