74436. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizálószerkezet légi járművekhez

útján visszük át. Ezen. főinga tehetetlen­ségi nyomatéka a találmány értelmében oly nagyra van választva, hogy ezt az ingát a légi jármű vízszintes eltolódásai annyira kis mértékben érintik, hogy ez az inga a függőleges irányt gyakorlati­lag elegendő pontossággal megtartja. A toingában fölfüggesztett belső inga fő­célját viszont az képezi, hogy a légi jár­műnek föntemlített váltakozó — jobbra és balra, illetveelőre és hátra irányuló — eltolódásai esetében meggátolja, hogy a főinga mindinkább növekedő kilengé­seket tegyen. Ezen cél elérésére a két ingán fékezőfölületek vannak kiképezve, melyek az ingák kilengése után azokat megállítják. A stabilizálószerkezet végül még a reléáramkörökbe iktatott átkapcsolóval van ellátva, mely lehetővé teszi, hogy a kormányfölületeket a relék nem az inga kilengésének megfelelő, hanem ellenkező értelemben csavarják el. Ez bizonyos esetekben, pl. a magasságba való mere­dek kormányzás esetén lehet szükséges annak megakadályozására, hogy a hátul túlságosan lehajló légi jármű kormány­föl ületei viszonylagos hátsó széláramok következtében hamis nyomatékokat szol­gáltassanak. A mellékelt rajzon a találmány tár­gyát képező stabilizálószerkezet példa­képpen van ábrázolva. Az 1. ábrán az ingák távlati képe, a 2. és 3. ábrán pedig azok kontaktus­szerkezete látható; a 4—8. ábrán a relék által működtetett mozgásátvivőszerkezet egyik és a 9. ábrán annak másik feganatosítási alakja, a 10. ábrán pedig az átkapcsolószerke­zet van föltiintetve. A 11. ábrán az ősszel rendezés van szem­léltetve. Az 1. ábrán látható kettős (differen­ciális) ingaszerkezet két ingából áll. A külső (P) inga, mely a kormányföliile­tck befolyásolására szolgál, a légi jár­műben az (R) gyűrű közvetítésével kar­dánszerűen, lehetőleg súrlódásmentesen (pl. csúcsokon vagy golyós csapágyban) van fölfüggesztve. A keretalakban kiké­pezett (P) inga fölül és alul egy-egy (ÍtI, G2) súllyal van ellátva. Ennek kö­vetkeztében az inga súlypontja matema­tikai fölfüggesztési pontja közelében fekszik és így az inga lengései igen las­súak, az inga tehát a légi járműnek lég­áram vagy szél által bekövetkezett eset­leges vízszintes eltolódásainál függőle­ges helyzetéből alig tér ki. Az (R) gyűrűn belül a külső inga ke­retén az (r) gyűrű van csúcsokon föl­függesztve, mely a második (p) inga kar­dánszerű fölfüggesztésére szolgál. A (p) inga végeihez közel a (gl, g2) súlyokkal van ellátva. A két inga úgy van mére­tezve, hogy forgató nyomatékaik egyen­lők, míg a (P) inga lengésideje a (p) inga lengésidejének két-háromszorosa. A nyomaték és a lengésidő" pontos beállí­tására az ingák egyikén, pl. a (P) ingán eltolhatóan elrendezett (S, s) súlyok szolgálnak. A (P) és (p) ingákon alul és fölül fé­kezőszerkezetek vannak elrendezve, me­lyek a légi járműnek vízszintesen jobbra vagy balra, illetve előre vagy hátra vál­takozóan irányuló eltolása következté­ben beálló ingakilengések gyors meg­szüntetésére szolgálnak. A fékezőszer­kezetek a rajzon föltüntetett példánál a (P) inga keretén föliil és alul megerősí­tett ívelt (B, b) sínekből és a. (p) inga (V, v) végeiben rézsútos helyzetben le­hetőleg kis súrlódással forgathatólag ágyazott tengelyekből állnak, melyek a (B, b) fölületek felé eső végükön egy­egy (A, a) csillagkerékkel, másik végü­kön pedig egy-egy (al) lendítőkerékkel vannak ellátva. Ha a két inga ellenkező irányokból jőve a középhelyzetben egy­másra talál, akkor a mindenkori közös lengési síknak megfelelően a fölső vagy az alsó (A, a) csillagkerék a (B) vagy a (b) nahe ütközik. Az ütközés úgy megy végbe, hogy a (B), illetve (b) fölnlet az

Next

/
Oldalképek
Tartalom