74436. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizálószerkezet légi járművekhez

útján visszük át. Ezen. főinga tehetetlenségi nyomatéka a találmány értelmében oly nagyra van választva, hogy ezt az ingát a légi jármű vízszintes eltolódásai annyira kis mértékben érintik, hogy ez az inga a függőleges irányt gyakorlatilag elegendő pontossággal megtartja. A toingában fölfüggesztett belső inga főcélját viszont az képezi, hogy a légi járműnek föntemlített váltakozó — jobbra és balra, illetveelőre és hátra irányuló — eltolódásai esetében meggátolja, hogy a főinga mindinkább növekedő kilengéseket tegyen. Ezen cél elérésére a két ingán fékezőfölületek vannak kiképezve, melyek az ingák kilengése után azokat megállítják. A stabilizálószerkezet végül még a reléáramkörökbe iktatott átkapcsolóval van ellátva, mely lehetővé teszi, hogy a kormányfölületeket a relék nem az inga kilengésének megfelelő, hanem ellenkező értelemben csavarják el. Ez bizonyos esetekben, pl. a magasságba való meredek kormányzás esetén lehet szükséges annak megakadályozására, hogy a hátul túlságosan lehajló légi jármű kormányföl ületei viszonylagos hátsó széláramok következtében hamis nyomatékokat szolgáltassanak. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező stabilizálószerkezet példaképpen van ábrázolva. Az 1. ábrán az ingák távlati képe, a 2. és 3. ábrán pedig azok kontaktusszerkezete látható; a 4—8. ábrán a relék által működtetett mozgásátvivőszerkezet egyik és a 9. ábrán annak másik feganatosítási alakja, a 10. ábrán pedig az átkapcsolószerkezet van föltiintetve. A 11. ábrán az ősszel rendezés van szemléltetve. Az 1. ábrán látható kettős (differenciális) ingaszerkezet két ingából áll. A külső (P) inga, mely a kormányföliiletck befolyásolására szolgál, a légi járműben az (R) gyűrű közvetítésével kardánszerűen, lehetőleg súrlódásmentesen (pl. csúcsokon vagy golyós csapágyban) van fölfüggesztve. A keretalakban kiképezett (P) inga fölül és alul egy-egy (ÍtI, G2) súllyal van ellátva. Ennek következtében az inga súlypontja matematikai fölfüggesztési pontja közelében fekszik és így az inga lengései igen lassúak, az inga tehát a légi járműnek légáram vagy szél által bekövetkezett esetleges vízszintes eltolódásainál függőleges helyzetéből alig tér ki. Az (R) gyűrűn belül a külső inga keretén az (r) gyűrű van csúcsokon fölfüggesztve, mely a második (p) inga kardánszerű fölfüggesztésére szolgál. A (p) inga végeihez közel a (gl, g2) súlyokkal van ellátva. A két inga úgy van méretezve, hogy forgató nyomatékaik egyenlők, míg a (P) inga lengésideje a (p) inga lengésidejének két-háromszorosa. A nyomaték és a lengésidő" pontos beállítására az ingák egyikén, pl. a (P) ingán eltolhatóan elrendezett (S, s) súlyok szolgálnak. A (P) és (p) ingákon alul és fölül fékezőszerkezetek vannak elrendezve, melyek a légi járműnek vízszintesen jobbra vagy balra, illetve előre vagy hátra váltakozóan irányuló eltolása következtében beálló ingakilengések gyors megszüntetésére szolgálnak. A fékezőszerkezetek a rajzon föltüntetett példánál a (P) inga keretén föliil és alul megerősített ívelt (B, b) sínekből és a. (p) inga (V, v) végeiben rézsútos helyzetben lehetőleg kis súrlódással forgathatólag ágyazott tengelyekből állnak, melyek a (B, b) fölületek felé eső végükön egyegy (A, a) csillagkerékkel, másik végükön pedig egy-egy (al) lendítőkerékkel vannak ellátva. Ha a két inga ellenkező irányokból jőve a középhelyzetben egymásra talál, akkor a mindenkori közös lengési síknak megfelelően a fölső vagy az alsó (A, a) csillagkerék a (B) vagy a (b) nahe ütközik. Az ütközés úgy megy végbe, hogy a (B), illetve (b) fölnlet az