74436. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizálószerkezet légi járművekhez

- 3 -(A), illetve (a.) kereket lényegben tan­geneiálisan éri, ami által az (al) lendítő­kerekek annál gyorsabban forgásba jön­nek, minél nagyobb az ingák eleven ereje. Az ütközés azáltal, hogy a (P) inga lengésideje a (p) inga lengésidejé­nek két-háromszorosa., abban a pillanat­ban fog bekövetkezni, amelyben mind­két inga a középhelyzetbe jutott, vagyis ha az ingák eleven ereje ebben a pilla­natban a lendítökerekek gyors forgása következtében megsemmisül, akkor a kö­zéphelyzeten túl való gyors elmozgás, illetve túllengés és ezzel a légi jármű ingadozása ki van zárva. Minthogy pe­dig a (P) inga lengésideje úgy vaji meg­választva, hogy a (p) inga lengésidejé­nek két-háromszorosa legyen, a két inga a középhelyzetet — mint már föntebb említettük — ellenkező irányokból fogja elérni és minthogy az ingák forgató nyomatékai egyenlő nagyok, az ütközés pillanatában eleven erejük is egyenlő nagy, de ellenkező értelmű, úgy hogy az ingák gyakorlatilag minden túllengés nélkül meg fognak állni. A (P) inga lengéseit a magassági és harántkormányra relék útján vissziik-át, melyek áramköreit az (R) gyűrűn, i 11 -a légi járművön (3. ábra) forgathatóan ágyazott (K) és (k) kontaktustárcsák és a (P) inga keretén, illetve az (R) gyűrűn megerősített (F), illetve (f) kontaktus­rugók vezérlik (2. és 3. ábra). A (K) és (k) kontaktustárcsák kerületein két (8, 9) fémszegmens van megerősítve, melyeket egymástól a (10) szigetelő darab választ el. Az (F, f) rugók az (I) vezeték útján az áramforrással, a (8, 9) szegmensek pedig a (II, III) vezetékek útján az alább leírandó relék egy-egy pólusával vannak összekötve. A (P) inga középhelyzetében az (F, f) rugók a (10) szigetelővel érintkeznek, úgy hogy az áramkör meg van szakítva, míg az ingá­nak az egyik vagy másik értelemben való elmozdulásánál az áramkör a relé illető pólusán át '/áratik. A relék és az általuk befolyásolt ve­zérlőberendezés egyik foganatosítási alakja a 4—6. ábrán van föltüntetve. A 7. és 8. ábra a vezérlőberendezést a kö­zépállástól eltérő két helyzetben mu­tatja. A (11, 12) relék egy-egy pólusa, mint már említettük a (K), illetve (k) kontak­tustárcsa egy-egy fémszegmensével van összekötve. Az (e) csapok körül elforgat­ható (h) fegyverzetet a (t) rugó állaji­dőan középhelyzetben, vagyis a relé pó­lusaitól távol tartani törekszik. A vezérlőberendezés (c) tengelyét tet­szőleges módon, pl. a légi jármű hajtó­motorjáról vagy külön kis hajtógéppel állandó forgásban tartjuk. A tengelyre erősített csapon a (D) hüvely van lazán ágyazva. Az ezen hüvelyből kinyúló kar az (m, n) villaszárakban végződik és ugyanezen kartól ágazik el a lépcsőzetes alakban kiképezett (7) menesztő is, mely szabad végén fölfelé van hajlítva. A (d) rugó a (D, m, n, 7) részeket a rajzon (5. ábra) látható helyzetben igyekszik tar­tani. Ezen helyzetben a (h) i-eléfegyver. zet (i) toldata az (m, n) villaszárak közé nyúl, úgy hogy a (c) tengely a (D) hü­velyt és a vele összekötött részeket szaba­don körül forgathatja. A vezérlőberende­zés által befolyásolt kormányfölületet az (u) tengely körül elforgatható (H) horony állítja be, mely az egymás mögött a for­gásponttól különböző távolságban elren­dezett, lefelé görbített (w, z) fogakkal, valamint két fölfelé irányuló (T) és (I) nyúlvánnyal van ellátva, melyek közül az (I) nyúlvány magasabb, mint a (T) nyúlvány. Az (E) rugó a (H) horgonyt az óramutató járása irányában igyek­szik elforgatni. A (T, I) nyúlványokkal az (o) tengely körül lengő (L) reteszelő­lernez működik együtt, melynek a relé felé eső oldalához a lefelé nyúló (M) le­mez van erősítve. A vezérlőberendezés működése a kö­vetkező: Ha a (h) fegyverzetet a relé fölső (11) mágnese vonzza, akkor a fegyverzet az I (e) tengely körül kileng és az (i) pecek

Next

/
Oldalképek
Tartalom