74323. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mindennemű főzelék és gyümölcs konzerválására

sikerült elérni, amennyiben ezen módszer nyomán az említett erjedési folyamat járt és egyéb hátrányok is fölléptek. Az eddigelé ismeretes két konzerváló módszernek, nevezetesen a szárítóeljárásnak és a sós lével foganatosított eljárásnak kivitele eddigelé a kővetkezőképpen történt: a) A szárítóeljárásnál a konzerválás azáltal történik, hogy a szárítandó friss főzeléket vagy gyümölcsöt stb. az atmoszferikus, vagy mesterségesen hevített vagy előszárított levegőhatásának tesszük ki. b) A nedves eljárásnál a konzerválandó főzeléket a konzerválószer levében, pl. sós lében, hordókban vagy hermetikusan elzárt edényekbe berakják. A főzelék ezen sós lében kerül elszállításra, tehát addig, míg fogyasztásra kerül, vagyis míg megfőzik, ezen edényekben marad. Az említett hátrányok ellenére a besózási vagy nedves eljárást eddigelé azért alkalmazták, mivel a sós lé (lúg) tagadhatatlanul bizonyos konzerváló hatást fejt ki. Ez a hatás azonban időbelileg korlátolt. . A második konzerváló módszer, mely kizárólag szárításban áll, azzal a hátránynyal jár, hogy az aromás anyagok, melyek a friss főzeléknek, illetve a kiindulási anyagnak természetes, kellemes ízéi és szagát kölcsönzik, a meleg behatására; a szárítás folytán, elillanak. A jelen találmány már most egyesíti a két eljárás előnyeit, még pedig a száraz konzerválás előnyét, mely abban áll, hogy az előállított termék hosszú ideig eltartható és a nedves eljárásnak azon előnyét, hogy a konzervált főzelék vagy gyümölcs, tényleg megtartja a természetes növény ízét és aromáját. A találmány, szerinti eljárás lényege már most az, hogy a kezelendő friss főzelék^ először nedvesen kezeljük és ezután szlP rított állapotba visszük át. A nedves kezelés abban áll, hogy a konzerválandó friss, zöld kiindulási anyagot (főzeléket, gyümölcsöt stb.) először a konzerváló lúg, pl. sós lé vagv efféle'hatásfok tesszük ki. Ezt a lét megfelelő hosszú ideig engedjük a friss főzelékre, gyümölcsre hatni, míg az konzerváló hatását kifejtette. Az ezután következő folyamat, a szárított állapotba való átvezetés, a jelen találmány szerint úgy történik, hogy a kezelt nedvesSdindulási anyagot mesterséges meleg behatásának mellőzésével szabadítjuk meg nedvességétől, pl, sajtolás vagy centrifugálás útján, mimellett ezt a folyamatot mindaddig folytatjuk, míg az anyag bizonyos szárazsági fokkal bíró termékké át nem alakul, mely ekkor már is szállításra alkalmas. Az eljárás a gyakorlatban úgy is foganatosítható, hogy a sóslébe behelyezett, konzerválandó főzeléket, gyümölcsöt stb. miután bizonpos ideig a lében ázott, ebből eltávolítjuk és azután leöblítjük, hogy a főzelék, gyümölcs stb. fölületén lévő konzerválószereket, pl. sórészekét eltávolítisuk, vagy hogy a konzerválószernek só stb. a racionális konzerváláshoz nem szükséges, fölösleges mennyiségeit lemossuk, amikor az anyagot mindaddig'centrifugáljuk, vagy sajtoljuk, míg a fölösleges és káros nedvességet el nem távolítottuk belőle. Mosás útján konzerválószer azon mennyiségeit távolítjuk el, melyek racionális konzerváláshoz szükséges telítési fokot meghaladják. Az eljárás egy második módosított foganatosítási alakja a következő: A sós lével való kezelésnél a kezelendő főzelék abszorbeálja a konzerváló sót, míg a főzelék-, gyümölcsnek saját víz- vagy nedvességtartalmát a környező lé veszi föl. Ezen hozzájáruló mennyiség a levet fölhigítja és ennek hatását csökkenti. Hogy a levet ismét normális sótartalmára fölfokozzuk, illetőleg hogy a lé sótartalmát egyenletes töménységben, állandóan, illetőleg lehetőleg tartósan ugyanazon a fokon megtartsuk, és hogy a lének a főzelékből stb. fölszabaduló víztől eredő fölhigítását paralizáljuk, az eljárást olv módon is foganatosithaíjuk, hogy a besózási eljárás alaU új mennyiségű konzerválószert adagolunk a léhez. Miután a konzer-