74166. lajstromszámú szabadalom • Eljárás papíranyagfonal előállítására sejtanyagból vagy hasonlókból

- 4 Lehet azonban a rostanyagpályával egyidejűleg gyapotból, jutából, lenből, kenderből vagy efféléből való kártolt barkát a barkaelosztón átvezetni úgy, hogy az ezt követő szívatásnál és sodrásnál a rostok egymással bensően összeköttetnek; emellett a hosszabb rostok a rövidebbeket körülzárják, azaz a kész fonalat kívülről tiszta gyapot-, juta-, len-, kender- vagy efféle fonaltól alig lehet megkülönböztetni. A barkaképzésnél úgy járhatunk el, hogy rostjai lazán legyenek elrendezve és a fonás alatt egymáshoz képest még eltolódhassanak, azaz a fonási folyamat alatt még ú. n. elhúzást, ami a fonóiparban általánosan ismeretes, engednek meg. Hogy ezt lehetővé tegyük, alkalmas nyersanyagok kiválasztása szükséges; a rostok lehetőleg lágyak, göndörek és érdesek legyenek. A híg duzzasztmány csak igen csekély mértékben vagy legjobban egyáltalán ne érintkezzék az őrlő szerszámokkal, hanem inkább csak annyira kezeltessék mechanikai úton, hogy egyenletes duzzasztmány nyeressék. Ezt pl. azáltal érjük el, hogy a rostanyagot száraz állapotban bontjuk, szárazon vagy vizes szuszpenziókben körülfutó fémszöveten, szöveten, lyukasztott lemezen vagy hasonló, lég átbocsátó pályán lecsa patjuk, az ilykép keletkező barkát szalagocskákra osztjuk és azután ismert módon fonalra vagy előfonatra dolgozzuk föl vagy a pl. rendes jnódon előkészített papirpépet oly vékonyan folyatjuk a fémszövetre, hogy a csapadék csak igen kevés összefüggést mutat úgy, hogy oly barka keletkezik, mint amilyet a kártológép szolgáltat. Ezen barkát azután az előbb említett módon az ismert eszközök egyikével megfelelő keskenységű szalagocskákra bontjuk szét és a szalagocskák szelfaktoron tovább fonatnak. A fonásnak nem kell közvetlenül történnie, hanem közvetve is eszközölhető azáltal, hogy a barkaszalagokat előbb kereszt-' orsószerűen fölcsévéljük és később dolgozzuk föl. Az eljárás ezen íoganatosítási alakjánál tehát a kártológép eleshetik és ez az oka annak, miért visszük föl a rostanyagot oly vékony rétegben a fémszövetre és miért vezetjük át oly vékony barkára, mert a barkaelosztó által képezett, vékony barkaszalagocskáknak, mint már említettük, az elhúzás lehetőségét kell megadni. A rostbarka szárítása vagy magán a fémszöveten vagy effélén vagy szárítóhengeren eszközölhető. Itt is lehet a lazítást és nyujthatóságot azáltal fokozni, hogy a rostbarkát, illetve barkaszalagocskákat összezsugorítjuk vagy duzzasztjuk. Rendszerint az ily módon nyert rostbarkát több rétegben egymás fölé helyezzük, hogy szabálytalanságokat a rost pályájában megszüntessü ak es a szükséges szilárdságot elérhessük. Hogy rendkivül erős elhúzást tegyünk lehetővé, a szalaghoz a fonás előtt vagy alatt megfelelő folyadékokat adunk. Ezen folyadékokhoz természetesen tetszőleges anyagokat is adagolhatunk hozzá, melyek á kész fonalat szilárdságra, gyulékonyság elleni biztonságra stb. kikészítik. A barkaszalagokat azonban, mielőtt a szelfaktorra jutnak, szívóművön vezetjük át vagy a szívóművet a szelfaktorba építjük be. A szívat ás természetesen különösen akkor hatásos, ha a szalagok nyirkosán jutnak a szívószárba vagy ha maguk a szívószárak alkalmaztatnak a nedvesség hozzávezetésére. Hogy a szalagokat tömöríthessük, egyenlőtlenségeket kiegyenlíthessünk és a szivatós számára előkészítsünk, a szalagokat hosszirányban összehajtogatjuk vagy egy alátéten harántirányban összetoljuk, azaz alkalmas segédeszközökkel szélességüket csökkentjük úgy, hogy vastagságuk növekedik. A vízmentes szövetek előállítására irányuló, eddig ismert eljárások abban a hiányban szenvednek, hogy vagy nem érünk el velük elegendő vízhatlanságot vagy hogy a légátbocsátliatóság és a fölszívó képesség az impregnálás folytán erősen csökkentetnek. Ennek elkerülése céljából, jelen találmány értelmében úgy