74166. lajstromszámú szabadalom • Eljárás papíranyagfonal előállítására sejtanyagból vagy hasonlókból

anyagoknak magához a rosthoz való tapadása természetesen különösen azáltal segíttetik elő, hogy ezen poralakú anyagokat, pl. bariumszulfátot vagy kalciumkarbonátot, magán a roston csapjuk le, míg gipsz, cement vagy efféle a beszáradásnál minden további nélkül a rosthoz jól hozzátapad és azt ezáltal érdesíti. A többi anyagnál, pl. koal innál, talkumnál stb. bizonyos körülmények között ajánlatos ragaszanyag hozzáadása, hogy a roston való tapadásuk fokoztassék. Általában elegendő a porszerű anyagokat vízzel összehozni és egyszerűen olvasztó elegy módjára a rostanyaggal összekeverni. A porszerű anyagokat előzetesen zsíros anyagokkal is kezelhetjük, pl. olajjal, olvasztó elegyekkel, paraffinoldattal, egyrészt, hogy a már említett olvasztó hatást fokozzuk, másrészt, hogy az ily anyagból előállított szöveteket vízhatlanná tegyük. Oly olajokat és zsiradékokat is használhatunk e célra, melyek egyébként, mivel nem emulgálhatók, olvasztó elegyek előállítására alkalmatlanoknak bizonyultak. Különösen egyenletes, finom érdesített bevonatot érünk el, ha a rostanyagot a a porszerű anyagokkal beiszaposítjuk és azután megszárítjuk. Ily mdon a rostok összesülése is megakadályoztatik. Az anyag megmunkálásánál azt tapasztaltuk, hogy a papirgyártásszerűen előállított barka a rövid rostok tömege folytán tulcsekély szilárdsággal bir és ennek folytán útjában összefüggését könnyen elveszti, valamint, hogy a fonalak szilárdsága sem elegendő. Hogy ezen hátrányt kiküszöböljük, a kártolótól jövő rostanyagot szilárdabb barkává alakítjuk át, ami azáltal eszközöltetik, hogy a rostanyagot megnedvesítjük és sajtolóhengerek között átvezetjük. Az utóbbiak által azonban csak annyira szabad sajtolni, hogy a barkának erősebb összetartást és szilárdabb összefüggést nyujtsunk. Erre a barkát barkaelosztón vezetzetjiik át. Ily módon a sejtanyagból finomabb fonalszámokat is lehet előállítani. Lehet a barkát továbbá egy másik, pl. gyapotból való barkára felfuttatni és a kettőt együtt a barkaelosztón átvezetni. Lehel az összefüggő rostbarkát még nedves vagy félig nedves állapotban a barkaelosztón átvezetni és a szalagocskákat szívatással érdesíteni és azután az orsó elé juttatni. Ennek föltétele, hogy a rostanyagpálya, akár víztartalma, akár előzetes kezelése folytán, elég lágy legyen ahhoz, hogy a barkaelosztó s-zíjacskái által szalagokra lehessen szétbontani. Ezen munkamódnál természetesen a fémszövetnek haladó sebessége tekintetében a szívóműhöz kell alkalmazkadoni. Sok esetben tehát előnyösebb lesz, ha a fémszövetet teljes sebességgel járatjuk és a rostanyagot nedvesen, félig nedvesen vagy szárazon kezeljük a textiliparban szokásos módon és csak azután viszszük a barkaelosztó elé. A szárazon kezelt barkának, mint már említettük, a szükséges nedvességet kell juttatni. Nagyon lágy vagy nagyon vékony rostbarka esetén a nedvesítés a barkaelosztón való áthaladása alkalmával vagy azután, pl. a szívóműben eszközölhető. Hogy a rostanyagpálya összezsugorítás, duzzasztás által vagy vegyi úton is szenvedhet lazulást, már említettük. A kész fonal különös lágyságát és simulékonyság'át kapjuk, ha a rostanyagpályát úgy kezeljük, ahogy az az ú. n. sejtanyag1

bundánál szokásos. A rostbarkát pl. nátronlúggal is lehet nedvesíteni és utólag a belőle előállított fonalat szénkéneggel lehet kezelni és ilykép viszkóza képzése által a fonal lényeges megerősödését lehet elérni. Cellulózaoldószerek vagy a rostok földuzzasztó, alkalmas szerek hozzáadása által is lehet elérni, a rostbarka szükséges képlékenységét és a rostoknak megkívánt összefüggését a kész fonalban. A magában véve ismert sejtanyagbunda említett sajátságát a rostbarkánál azáltal érjük el, hogy vékonyra választjuk és szárítóhengeren összeszorítjuk.