74041. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító berebdezés

nak csúcssitjeit az egyik, másik irányú kilen- l setésénél pedig a másik irányú végállásba állítja be. Az 1. ábrán pl. a csúcssinek az egyenesnek megfelelő állásban .vannak és ha a himbát a nyíl irányában kilengetjük, akkor a csúcssineket a kitérőnek megfelelő állásba hozza. A föltüntetett példánál a (4) himba előtt tetszőleges távolságban egy függélyes tengely körül lengethető másik kétkarú (6, 7) himba van alkalmazva, melyet a (4) himbával (8) rudak kötnek csuklósan össze, ugy, hogy a (6, 7) himbának kilengetésénél a (4) himbát is kilengetjük. A leírt szerkezetek a földbe sülyesztve vannak alkalmazva és a (6, 7) himbának karjai egy-egy az 1. ábrán szakadozott vonallal feltüntetett, a sinek között alkalmazott (9), ill. (10) hossznyílás alá nyúlnak. A (9) és (10) nyílásoknak megfelelően a vasúti kocsin egy-egy állítórúd van alkalmazva, melyeknek alsó vége a rudaknak nyugalmi, ill. fölemelt helyzetében a pályatest fölött van, ugy, hogy a kocsit haladásában nem akadályozzák. A (9) és (10) nyílások fölött a két rúd lesülyeszthető, ugy, hogy a (9), ill. <lü) nyílásba behatolnak. Ha pl. az 1. ábrán föltüntetett helyzetből a csúcssineket kitérőbe akarjuk állítani, akkor a kocsivezető a (10) nyílás fölött levő rudat ereszti le a (10) nyílásba, mikor is az a kocsinak előre haladása következtében a (7) himbakarba beleütközik és azt úgy kilengeti, hogy a vele (8) rudak útján összekötött (4) himba is a nyii irányában kileng és a váltót a kívánt módon beállítja. A (6, 7) himbáltál egy (20, 21) rögzítő készülék van alkalmazva, mely a himbát és így a vele kényszerkapcsolatbán levő csúcssineket is nem szándékolt elmozgatás ellen rögzítve tartja, melyet azonban a lesülyesztett állítórúd, mielőtt a (6, 7) himbába beleütközik, fölold, úgy, hogy azután az állítórúd a himbát kilengetheti. A 2—4. ábrákon föltüntetett példakénti kiviteli alaknál a (6, 7) himba, mely a függélyes (12) tengely körül lengethető, egy (13) házban van alkalmazva, mely a sinek között a földbe van lesiilyesztve és melyet a (4) ábrán föltűnte tett (14) födőlap föd le. Rögzítő készülékül ennél a kiviteli alaknál a (6 és 7) himbakarokon ágyazott kilengethető (20 és 21) kilincsek és a (12) tengelyen szilárdan ülő, el nem forgatható (15) kilincskerék szolgál. A (15) kilincskerék egyik felén levő (16) fogazások ellenkező irányúak, mint a másik felén levő (17) fogazások. A (20) kilincs a (16) fogazásba, a (21) kilincs pedig a (17) fogazásba kapaszkodik és így a (20) kilincs a (6, 7) himbának a nyíl irányával való ellentétes értelmű, a (21) kiiincs pedig a nyíl irányában való elforgatását akadályozza meg. Természetes, hogy ilyen kétféle fogazású kilincskerék helyett két külön ellentétes fogazású kilincskereket is alkalmazhatunk, mikor is mindegyik kilincs egy külön kilincskerékbe kapaszkodik. A kilincseket a velük szilárdan összekötött (18, 19) karokra ható (22) rugók tartják kapcsolatban a kilincskerékkel, ugy, hogy a (6, 7) himba rendes körülmények között egyik irányban sem lengethető ki. A (18, 19) karok a (6, 7) himbakarok előtt vannak alkalmazva és ugyancsak az állítórudak részére szolgáló (9, 10) nyílások alatt egy-egy lejtősen fölfelé (10) nyílásba besülyesztett állítórúd a (19) karba beleütközve a (21) kilincset kioldja, mire a (6, 7) himbát a nyíl irányában kilengetheti. Mihelyt az állítórúd a himbát kilengette, az állítórudat a (13) házból, vagyis a (9), ill. (10) nyílásból ki kell emelnünk. Ezt a kocsivezető teheti meg, de célszerűbb, ha önműködően történik. Utóbbi célra a 2—4. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (13) tokba kétoldalt a '9, 10) nyílások alatt egy-egy lejtősen fölfelé emelkedő (23) lemez van alkalmazva, melyen az állítórúdnak alsó vége fut s melynek lejtője úgy van beállítva, hogy az állítórudak alsó vége csak akkor jut a himba fölé, mikor a csúcssinek már be vannak állítva. A himbakarok és a (18, 19) kilincskarok részére a (23) lejtők a (24) kivágással Vannak ellátva, melybe az állítórúd által elforgatott himbakar és kilincskar behatol, ugy, hogy a karok az állító-