74041. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító berebdezés

3 -Tiidnak a lejtőn való Tölfeléhaladását nem gátolják. Ha a (6, 7) himbakarok és (18, 19) kilincskarok hosszabbak, mint a (13) háznak szélessége, akkor utóbbinak oldalfalaiban (24) hasíték van, melyekben a karoknak vége mozog. A leírt váltóállítás akkor történik, ha a vasúti kocsi csúcs ellen halad; a másik irányi? haladásnál a csúcssineket a haladó kocsi — ha szükséges — egyszerűen átválthatná, ha azok helyzetükben, rögzítve nem volnának. Így azonban, ha a csúcssinek nincsenek helyesen beállítva, a csúcs irányában haladó kocsiról ugyancsak állítanunk kell 'az állítórúd segélyével a váltót, vagy legalább is a rögzítő készüléket kell föloldanunk. E célból, mint az 1. ábrán látható, a sinek között a földbe sülyesztve mindkét menetirányban egy-egy (26) emeltyű van alkalmazva, melyeknek egyik vége egy (27) húzóelem útján a megfelelő (20), ill. (21) kilincskarral, ill. (6, 7) himbakarral van összekötve, másik karja pedig egy a (9), ill. (10) nyíláshoz hasonló, a rajzban föl nem tüntetett nyílás alá nyúlik, ugy, hogy az ezen nyílásba beresztett állítór úd segélyével a haladó kocsi az emeltyűt elforgatja, mely ennek következtében a (27) húzóelem segélyével a rögzítő készüléket föloldja és a himbát megfelelően kilengeti. A (27) húzóelemek arra is fölhasználhatók, hogy azokhoz még egy (28) emeltyűt kapcsolunk hozzá, melynek kézzel való elforgatása átial az egyik, vagy másik húzóelemet meghúzzuk, ugy, hogy ilyképpen a váltó kézzel is állítható. Az 5. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a vasúti kocsin alkalmazott (29) állítórudak (30) vezetékekben föl- és alá mozgathatók. Az állítórúd önsúlya, vagy egy (31) rúgó hatása alatt mozog lefelé, amit azonban a (32) retesz akadályoz meg, mely az állítórúdra erősített (33) ütköző alá nyúlik és melyet ebben a helyzetben a (34) rúgó tart meg. A (32) retesz például a ,(35) gombnál fogva visszahúzható, mikor is az állítórúd lefelé mozog. Az állítórúdnak alsó végére a (36) emeltyű van forgathatóan megerősítve, melyet rúgó, vagy a (37) ellensúly fölfelé elforgatott helyzetben tart akkor, ha az állítórúd fölemelt helyzetben van. Az állítórúdnak alsó vége előtt egy a kocsira erősített (38) ütközőfal van alkalmazva, olyképpen, hogy midőn a (29) állítórúd lefelé mozog, a (36) emeltyűt lefelé a rajzban pontozva föltüntetett helyzetbe forgatja el, mikor is a (9), ill. (10) nyílásba behatol. A föltüntetett kiviteli alaknál a (38) fal ezt az elforgatást a (37) súlynál fogva végzi, mely a falon csúszik. A (38) fal felső(39) vége oly magasságban'van, hogy midőn az állítórúdnak alsó vége a (23) lejtőn meghatározott magasságig fölemelkedett, a (36) emeltyű a (37) súly, vagy rúgó hatása folytán ismét fölfelé kileng. Ugyanekkor a (32) retesz, melyet a (33) ütköző lerézselt felső oldalával a (29) állítórúdnak fölfelé emelkedésénél visszanyomott, a (33) ütköző alá kap és így az állítórúdnak visszaesését megakadályozza. Ezzel a szerkezettel elérjük azt, hogy az állíórúd fölemelt helyzeténél a rúdnak alsó vége elég magasan áll a föld fölött ahhoz, hogy még a kocsinak ingadozásánál is a földbe bele nem ütközik. Ugyanerre a célra természetesen számos más szerkezet is létesíthető; így pl. a 6. ábrán vázlatosan föltüntetett berendezés, melynél — ahol az rendelkezésre áll — az állítórúdnak lesiilyesztését és fölemelését, vagy esetleg csak fölemelését nyomólevegő végzi el. Ennél a kiviteli alaknál a (29) állítórúd a (40) hengerben mozgatható (41) dugattyúnak rúdját képezi, mely hengerbe a (42) vezetékből ereszthető be nyomólevegő. Ha a nyomólevegőt a dugattyú fölé eresztjük be, akkor az az állítórudat lefelé mozgatja, ha pedig a dugatytyú alá bocsátják be, akkor az állítórudat fölfelé mozgatja. Természetes, hogy akkor, amidőn a nyomólevegőt a dugattyúnak egyik oldalára beeresztjük, a dugattyúnak másik oldalán a hengert a szabadba nyitjuk. Ez mind önmagában ismert módon történik. A dugattyú fölé a nyomólégbevezetést a kellő pillanatban a kocsivezető végzi egy megfelelő csapnak, szelepnek, vagy tolattyúnak a