73999. lajstromszámú szabadalom • Kormányzóberendezés gépkocsik számára

vésén a (91) ujjat hordja, mellyel szemben a (93) üreges tengelyen elrendezett (92) bütyök ül. Az utóbbi a (8) mellső kocsitengelyen ágyazott (27) tengelyen forog és a másik végén az előbb említett (78)^emeltyűt hordja, melynek jobbra forgatása (7. ábra), mint már leírtuk, a (74, 75) csuklós emeltyű kikapcsolását vonja maga után. Ha a (6) kotrót a ho•-onvban szilárdan ülő oly nagy akadály, mely a (4) görgő kisiklását eredményezné, fölemeli,- úgy a kotrón ülő (87) emeltyű megfelelően jobbra fordul (8. ábra), minek megfelelően a (90) rúd is (91) ujjával, jobbra mozdul el. az utóbbi pedig a (92) bütyökbe ütközik. Kkkor azonban a (93) üreges tengely és a reá erősített (78) kav oly mértékben fordul el jobbra, hogy a csuklós emeltyű kikapcsolódik. E berendezés részleteit a 10—12. ábrákon látjuk, melyek a kotrót alkatrészeivel nagvobb léptékben ábrázolják. A vezéremeltyűt alkotó (5) karok végei a (4) vezérlő görgő (7) tengelyét a (94) szemekben hordják; a (4) görgő a (95) golyós csapágyakon jár. A (7) tengely két végén lévő (96) csapokon a (6) kotró függ, mely megfelelően alakított bádoglapokon áll. A (97) állítócsavar, mely az egyik (94) szemen megerősített (98) karon van elrendezve és a kotró (87) karjára támaszkodik. a kotró helyzetét a sinnel szemben határolja. A kotrót oly mélyen eresztjük le, hogy (99) csúcsa a vezetőcsatorna fenekétől kis távolságban legyen. A kotró a (99) csúcsa mögött még a (100J biitvöV -kel van fölszerelve. Ha a kotró a csatornába erősen beszorult akadályra fut. akkor előbb a (99) csúcsával, majd aztán a (100) bütyökkel még jobban megemeltetik és ez a lendület elég ahhoz, hogy a (87) kar közvetítésével a (74, 75) csuklós emeltyűt kioldja. Ha pedig ez megtörtént, ÚFV a (39) rúgó, amint már többször kifejtettük, a (30) rudat visszahúzza és ezzel nem csupán a kézikerék kormánya kapcsoltatik be. hanem az (5) vezető emeltyű is a (4) vezérgörgővel együtt megemeltetik. Ezzel a kotró egészen ki van emelve és nem gátolja aztán, hogy a vezető a kocsit később a vágányba ismét visszakormányozza. A (74, 75) csuklós emeltyű és a szomszédos alkatrészek nagvobb léptékben, különböző nézetben a 13—16. ábrán vannak föltüntetve, amelyek alig szorulnak bővebb magyarázatra. Csupán azt említjük .meg', hogy a (48) pedállal kapcsolt (82) rúd (7. ábra) a (72) záróhoroggal a (101) hurok útján van kapcsolva úgy, hog£ a záróhorgot a (78) kar, illetve a kotró kilendítheti, anélkül, hogy a (82) rudat, illetőleg a pedált szintén el kellene tolnia és hogy a (72) záróhorgot a (29) emeltyűvel csuklósan összekötött (102) rúgó tartja a munkahelyzetben. Ha a vezető a (31) kéziemeltyűt lenyomja és ezzel a (30) rudat balra tolva (7. ábra) csuklósemeltyűt kinyújtja, úgy ennek (76) csapja a (72) záróhorog (103) ferde .fölületén csúszik végig és a záróhorgot a (102) ptgó hatásával szemben visszanyomja, mindaddig, míg a (76) csap a záróhorog kampójának magasságába jön, amire a záróhorog a (102) rúgó húzása folytán becsappan és a csapot körülfogva a csuklósemeltyűt zárja. A berendezést, mint már említettük, még úgy is képezhetjük ki, hogy a görgő, illetőleg a kotró kisiklása alkalmával a kézi kerékkormánynak önműködő újbóli bekapcsolásával egyidejűleg, a mótor gyújtása is megszűnjék, hogy a vezetőt a robbanások hirtelen kimaradása figyelmeztesse a veszélyre és a Jármű fékezését megkönnyítse. Ezt a berendezést természetesen úgy kell kiképeznünk, hogy a gyújtás ne szűnjék meg akkor is, ha a vezető készakarva, a (48) pedált lenyomva (7. ábra) kapcsolja be a vezérgörgő kiemelésével a kézikerékkormányt, mert a vezető akkor a kocsit a vágányból a kézikerékkel kikormányozni akarja és a motornak akkor nem szabad munkáját megszüntetnie. Az e célra szolgáló szerkezetet á 7. ábrán, továbbá a 17—19. ábrán nagyobb léptékben látjuk föltüntetve. A (37, 38) szögemeltyű, amelyet a vezetőemeltyű kiemelésére és a kézikerékkorj mány újbóli bekapcsolására a (39) rúgó