73999. lajstromszámú szabadalom • Kormányzóberendezés gépkocsik számára

zetőemeltyűtől eredő önműködő kormányzást az utóbbinak bekapcsolása esetében zavarná. További akadály abban jelentkezik, hogy ha pl. arról van szó, hogy a vezető sint egyéb járművek által is használandó utakon fektessük le, úgy csatornás sint kell használnunk, melynek hornyában a vezérgörgő megfelelő karimája fut. Ekkor azonban a horony ^bedugulása folytán a görgő kisiklásával kell számolnunk, ami nagy veszéllyel -fenyeget, mert mint már föntebb említettük, a jármű önműködő' kormányzása közben a kézikerékkormány ki van iktatva úgy, hogy a vezetőnek ezt előbb be kell kapcsolnia, hogy a vezérgörgő kisiklása után a kocsi fölötti uralmát visszaszerezze. A találmány szerint ezt a veszélyt oly berendezéssel hárítjuk el, amely szerint a vezérgörgőnek a vezetőhorony eldugulásából folyó kisiklásakor a kézikerékkormány önműködően bekapcsolódik úgy, hogy 9 vezető a kocsit rögtön hatalmába keríti. Ilv eshetőségre végiil a találmány szerint a vezetőt robbanó, motoros gépkocsikon még oly berendezéssel is támogatjuk, amely a mótor gyújtását önműködően kikapcsolja, mihelyt a vezérgörgő a vezető szándéka ellenére a vezetőhoronyból kiugrik. A mótor robbanásainak rögtöni kimaradása is figyelmessé teszi ekkor a vezetőt, hogy a kocsit megállítsa vagy megfelelően kormányozza. A gyújtás megszűnésekor különben a mótor máris fékezően hat a járműre úgy, hogy könnyebb lesz azt megállítani. A berendezésnek természetesen olyannak kell lennie, hogy a gyújtóáramot ne szakítsa meg, ha a vezérgörgőt a vezető maga, szándékosan emeli ki, mert hisz ekkor a kocsinak rendszerint tovább kell haladnia. A csatolt rajzok az előrebocsátottak után a találmány magyarázatára szolgáinak. Az 1. ábrán mindenekelőtt a találmánynak megfelelő egész üzemrendszer általános szemléltető képét látjuk. A 2—4. ábra a vezetőkarnak a mellső tengelyen való ágyazását, valamint ki- és bekapcsolószerkezetét tünteti föl a vezető ülésénél. Az 5. és 6. ábrán ama- szerkezet van föltüntetve, amellyel a vezetőemeltyű beiktatásakor a kézi kormánykerék kikapcsoltatik, vagy fordítva. A 7 -19. ábrák a kézikerékkormánynak oly esetbeni önműködő bekapcsolására szolgáló berendezést tüntetik föl, ha a vezérgörgő a vágány vezetőhornyából kiugrik; a 15—19. ábrák ezenfölül főleg a hajtómotor gyújtóáramkörének a vezérgörgő kisiklásakor való önműködő megszakítására szolgálnak magyarázatul. Az 1. ábrán föl tüntetett üzemrendszernek megfelelően az (1) úton a járművek szokásos nyomtávolságában a két (2) vágányszalag van lefektetve és közöttük a (3) vezetősín, csatornasin gyanánt kiképezve. Ez utóbbiban jár a (4) görgő, mely a jármű kormányával összekötött (5) karon van ágyazva. Ha csak a jármű kézikerékkormánya nem gátolja, úgy a kocsit a vezetősín a (2) vágányúton' tartja és a vezetőnek a kocsi kormányzásával nem kell törődnie; ha már most az (5) vezetőemeltyűt úgy fépezzük ki, hogy a vezető tetszésszerint kiiktathatja, mire a kocsit ismét a kézikerékkel lehet kormányozni, úgy a vezető bármikor letérhet a vágánysávról, hogy pl. más kocsit megelőzően, vagy szembejövő kocsinak - egyvágányú úton — kitérjen. Az 1. ábra szerint a vágánysávok a szokásos közlekedő úton vannak fektetve, de elképzelhetjük őket az úttól oldalt eső külön pályán is, amidőn vezetősín gyanánt vignolsint használhatunk, amelyen az e célból hornyoltperemű vezérgörgő fölül gördül. Kitérő és megelőző hely gyanánt ekkor különleges sík helyek (perrónok) szolgálhatnak. Amint eleve említettük, gondoskodnunk kell arról, hogy a vezető a helyéről a vezérgörgőt tetszésszerint ki- és bekapcsolhassa és hogy a kézikerékkormány önzáródása ne okozzon akadályt. Eme föladatok megoldására vonatkozó kiviteli példát a 2- -4, ábrán látunk föltüntetve, amelyek közül az előbbeni fölül- és oldalnézetben a vezetőemeltyűnek a kocsin való ágyazását szemlélteti, valamint a vezető helyéről való