73918. lajstromszámú szabadalom • Evolvenshez hasonló kétrétegű tekercselés forgóáramú gépek sztatorjai számára

Megjelent 1919. évi május Sio 27-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73918. szára. vn/g. OSZTÁLY Evolvenshez hasonló kétrétegű tekercselés forgó áramú gépek sztatorai számára. SIEMENS-SCHUCKERT-WERKE G. M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1916. évi október hó 24-ike. Elsőbbsége 1915. évi november hó 10-ike. Forgó mezővel és nyugvó horgonytekercs­esei dolgozó forgóáramú turbogenerátoroknál, amelyek sztatorán egy-egy fázis, fázisköteg, tekercse kétoldalt több horonyra oszlik széj­jel, olykor célszerű" az egyes hornyoknak megfelelő tekercsrés^pk horonykötegek sor­rendjét a fáziskötegnek mindkét oldalán be­tartanunk, hogy ekkép a tekercselés foly­tonos legyen. E célt rúdtekercselésnél eddig úgy érték el, hogy egymáshoz tartozó hor­nyok vezetőit villákkal kötötték össze; ily villák pl. Arnold «Wechselstromtechnik» című, 1913. évben megjelent |nűvének 4. kötetében a VII. táblán vannak föltüntetve. Ily egyes villát tüntettünk föl a kerület mentén nézve a csatolt rajz 1. ábráján, míg a 2. ábrán több villa csúcsát látjuk, a gépre sugárirányban nézve. A villa két (a) és (b) szara két tekercselési síkban vagy rétegben fekszik. A (c) csúcsok a kerület irányában vékony hidakat alkotnak (2. ábra). Ezekre a hidakra rövidzárlat esetén erős elektro­dinamikus erők hatnak és hátrányos módón nagy mértékben igénybe veszik őket. Mint­hogy a hidak a megerősítő szervek számára a föllépő erőket a tekercselés deformálása nélkül fölvehetnék, — nem nyújtanak alkal­mas támadó pontot, igen bonyolult szerke­zetek váltak szükségessé, hogy az egyes villákat a föllépő heves lökésekkel szemben helyzetükben biztosítsuk. A találmány szerint ily folytatólagos teker­cselésnél a megerősítő szervek számára, akként teíemtünk kellő támadó fölületet, hogy a két rétegű evolvenstekercselésnél valamennyi horonyköteg homlokkengyelének csúcsát, nem mint eddig élére állítva, hanem lapjára fektetve rendezzük el ós pedig akként, hogy a belső és a külső réteg közötti átme­net egyetlen henger, vagy kúpfölületen fek­szik, amely vezetőket burkolja, a homlok­kötések pedig e burkoló föliileten belül az egyik tekercselőrétegből a másodikba, tor­ziómentes hajlással ihennek át. Az új elrendezést a 3—5. ábrákon tün­tették föl. A 3. ábrán a horonyköteg' új homlokkötését látjuk (a) és (b) szárával, va­lamint (c) csúcsával. A 4. ábra több homlokkötés sugárirányú fölülnézetét ábrázolja, amelyből a vezetők hajlítását s vezetését a burkoló fölületen, további magyarázat nélkül megérthetjük. Az 5. ábra sztator-tekercselést mutat be a találmánynak megfelelően, hasított fázisú, két polusu kivitelben, amelyben egy-eg^ tekercsfázis valamennyi vezetője a homlok­kÖtések számára két, jobb és balfelé tartó részre van hasítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom