73584. lajstromszámú szabadalom • Vasúti járművekhez való légszívású fék, melynél a fékezőnymás fokozására pótlólagos fékezőhenger nyer alkalmazást
- 2 — egyidejűleg nyomáskiegyenlődés következik be a pótlólagos fékezőhenger dugattyújának két oldalán, úgy liogy utóbbi megszűnik működni (hatástalan lesz), míg a járművön normálisan elrendezett fékezőhenger a féket még mindig meghúzva tartja. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási példája vázlatosan van bemutatva. Itt (1) jelöli a szokásos vonórudat, melyre a szokás szerint a (2) főlégvezetőcsőhöz kapcsolt és a nem ábrázolt normális fékezőhenger módjára működtetendő (10) pótlólagos fékezőhenger hat. Az (1) vonórúd ismert módon működteti a szokásos (3, 3) fékrudazatot, melyhez a (4, 4) féktuskók vannak erősítve. A kerék (4) féktuskói, ismert módon, egy a kerék fölött ágyazott (18) kiegyenlítő emelőn csöngnek, melynek egyik (szabad) vége rugalmasan alá van támasztva. Ha a (4) féktuskók fölfektetésekor (fékezéskor) az (1) vonórúd a nyíl irányában elmozog, akkor a (3) fékrudazat nem csak a (4) féktuskókat fekteti a kerékkoszorúhoz, hanem a szabályozható feszültségű (21) rúgó erejének legyőzése után, egy a fékrudazat valamely alkalmas (25) része által- működtetett (5) emelő közvetítésével, egy (6) szelepet is megnyit, mely egy, rendszerint nyitva lévő (7) csapóajtón át külső levegőt ereszt be egy 8 esőbe és ebből, egy (9) elágazó csövön át, a (10) pótlólagos fékezőhenger alsó kamrájába, A (24) rúgó feszültségét úgy kell megválasztani vagy beszabályozni, hogy az az (5) emelőnek a (25) rúdban föllépő húzás hatása alatt való elforgását csak akkor tegye lehetővé, ha a féktuskó nyomása meghaladja azon nyomást, melyet rendszerint, azaz az üzemi fékezéseknél használunk. Ha már most levegő jöt be a (8) csőbe, akkor a (10) pótlólagos fékezőhenger dugatytyúja, vagy membránja megemelkedik és ez a mozgás alkalmas módon az (1) vonórúdra vitetik át, pl azáltal, hogy a (10) henger dugattyújának (11) rúdja a kocsi alvázban ágyazott (12, 16) szögemelő (12) karját megemeli és az ezen (12) kar által tartott (13) rúd közvetítésével a (14) fogazott, vagy súrlódási pofát, mely a szögemelő másik, (16) karjához csuklósan kötött (17) emelőn ül, az (1) vonórúd megfelelően kiképezett (15) részéhez szorítja. Egyidejűleg a (14) pofát a szögemelő (16) karja a nyíl irányában elmozgatja-E rudazat közvetítésével vitetik át tehát a (10) henger dugattyújának mozgása a féktuskókra és ezzel a féktuskók és a kerékkoszorú közt a nyomás növekedik. Mihelyt elérte ez a nyomás a kivánt mértéket és a súrlódási tényező a kerékkoszorú és a féktuskók közt növekedni kezd, a (10) hengert lassankint ki kell kapcsolni, hogy a kerekek hirtelen megakasztása elkerültessék. Ez azáltal történik, hogy a (4) féktuskók ekkor, ismert módon, a kocsialvázban ágyazott (18) kiegyenlítő emelőt, a (26) rúgó feszültségét legyőzve, elforgatják. Ez az emelő azután, a rövid (19) rúd és a (20) emelő segélyével, elzárja a (7) csapóajtót, úgy hogy a külső levegőnek a (8) csőbe való beáramlása megszűnik; egyidejűleg, egy második rövid (21) rúd segélyével, a (23) szelepet megnyitja, mely a (8) csőből a (10) henger felső kamrájába vezető (22) csőbe van beiktatva. Ennek azután az a következménye, hogy nyomáskiegyenlődés következik be a (10) henger dugattyújának, vagy membránjának két oldalán, úgy hogy a (ÍJ) rúd a (12) szögemelő karral együtt lesúlyed és a (10) hengei1 hatása az (1) vonórúdra megszűnik. Ha a (10) hengernek az (1) vonórúddal való kapcsolatát a fönt leírt módon hoztuk létre, akkor a hengernek a vonórúdra való hatása azáltal kapcsolódik ki, hogy a (14) pofa kikapcsolódik az (1) vonórúdból. Mihelyt most a (25) rúdban uralkodó húzóerő a (24) rúgó feszültségénél kisebb lesz, a (6) szelep elzáródik. Ha most a kerék kerületén ható fékezőerő annyira csökken, hogy a (18) kiegyenlítő emelőre gyakorolt egyoldalú erőhatás nem haladja többé meg a (26) rúgó feszültségét, akkor ez a rúgó (18) emelőt visszahúzza vízszintes helyzetébe. A (23) szelep tehát elfoglalja normális (zárt) helyzetét.
