73539. lajstromszámú szabadalom • Kenőanyagpótlék és eljárás annak előállítására

A szulfithulladéklúgon kívül más olyan oldatok, pl. dextrin vagy melasz is használhatók, amelyekből szerves anyagok csaphatók ki. A kicsapást pl. olyan vegyületek hozzáadásával végezhetjük, amelyek a szerves anyagokat kisózzák. A kisózáshoz célszerűen olyan vegyületeket használunk, melyek már magukban véve is higroszkoposak, mint pl. a klórkálcium vagy klórmágnézium. Ebben az esetben a higroszkopos anyagok hozzáadása elmaradhat. Kitűnt továbbá az is, hogy sokkal nagyobb mértékű besürítést érhetünk el akkor, ha a hulladéklúgot a higroszkopos sók hozzáadása előtt, közben vagy után kissé alkalikussá tesszük. így pl. égetett mésszel gyengén alkalikussá tett és 1,16—1,17 fajsúlyra hozott szulfithulladéklúgból koesikenőcsszerű konzisteneiájú kenőanyagot kapunk, ha 1 liter lúghoz körülbelül 900 g. kristályos klórmágnéziumot adunk. Ez a konzisztens massza, mely gépkenőcs, kocsikenőcs stb. gyanánt használható, nemcsak olcsó (mert előállításához csak hulladékanyagokat használunk), hanem még az az előnye is van, hogy még — 20° hőmérsékleten sem fagy meg. Mint már említettük, ez a termék nemcsak kenőanyagnak, hanem szappanpótléknak is használható. A találmány tárgyának további kiképzése értelmében a közönséges hulladéklúg helyett erjesztett szulfithulladéklúgot vagy hasonló erjesztett lúgokat használunk kiindulási anyag gyanánt. A szulfithulladéklúgnak vagy hasonló hígoknak pl. szulfitszesszé való erjesztéséből visszamaradó, szeszmentes cefre összetétele az eredeti hulladéklúgétól főkép abban külömbözik, hogy a cefréből az erjeszthető cukor hiányzik. A «S0ulfitcefrét» jelenleg mint értéktelen anyagot folyómedrekbe bocsátják le. A vélemények megoszolnak aziránt, hogy a folyóvizet az eredeti vagy az erjesztett hulladéklúg tisztátalanítja-e jobban. A találmány szempontjából a cefre használata azzal az előnnyel jár, hogy a hulladékhíg a szulfitcefre előállításánál megközelítőleg közömbödíttetett és hogy a desztillálásnál a besűrítés már részben végbement; úgy hogy az utólagos bepárologtatási költségek csökkennek. Egyébként a szulfitcefre a fönt ismertetett módon dolgozható föl. A föntiekben jellemzet eljárások további kialakításánál megállapítottuk, hogy olyan kenőanyagokat és egyáltalában olyan mesterséges olajokat állíthatunk elő, melyek számos fontos műszaki tulajdonság, pl. a hidegállóság tekintetében az eddig használt ásványi, növényi vagy állati olajokat lényegesen fölülmúlják. Mig a műszaki célokra rendszerint használt olajok már aránylag csekély hidegben, t. i. körülbelül 15C. fokon megdermednek és kenőképességüket elveszítik, addig a találmány értelmében olyan kenőfolyadékot állíthatunk elő, melyek körülbelül 50 fokig megdermedés nélkül lehűthetők. Ez pl. a hűtőiparban különösen fontos. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy — amit eddig nem méltattak kellően — valamely kenőfolyadék dermedési hőmérséklete döntő befolyással van a kenőanyag fizikai tulajdonságainak, pl. az E viskozitásnak a t hőmérséklettel való összefüggésére. A viskozitás ugyanis nagyjában a következő képlet szerint csökken: F - K E~ t -fa ' ahol a K értéket főképen az anyagok koncentrációja határozza meg, amelyek feladata a föntiek szerint abban áll, hogy az olajokat megterhelhetőkké tegyék. Ezen anyagok szénhidrátok vagy más szerves vegyületek által képeztetnek. A fönti egyenletből kitűnik, hogy a műszaki alkalmazhatóság tekintetében igen fontos viskozitású görbe befolyására a & állandó döntő befolyást gyakorol; ha ugyanis a t hőmérséklet negatív és &-val egyenlő, akkor a viskozitás végtelen nagy lesz, azaz az olaj megdermed. A & érték tehát a hiperbolasorozatokat képező viBkozitási görbék aszimptotáját határozza meg. Utalunk továbbá arra, hogy a fagyási hőmérséklet minimális értékeinek az olajok gőzfeszültségének minimális értékei felelnek