73539. lajstromszámú szabadalom • Kenőanyagpótlék és eljárás annak előállítására
— 4 -meg, úgy hogy az olajok oldáshoz használt víz elpárolgásával a legnagyobb ellenállást helyezik szembe és nem sűrűsödnek be. A fönt kifejtett alapelvek értelmében értékes mesterséges olajokat állíthatunk elő, ha olyan keverési arányokat alkalmazunk, melyek az olajok gőzfeszültségének és fagyási hőfokának minimális értékeihez vezetnek. Ha pl. valamely szénhidrát vagy egyéb szerves vegyület vizes oldatához klórmágnéziumot fokozódó mennyiségben adunk, akkor a fagyási hőmérséklet és a gőzfesziiltség csökkenése kezdetben folytonos lefolyású, de emellett kifejezett minimumok mutatkoznak, melyek — nem túlságosan nehezen folyós oldatoknál — akkor éretnek el, ha az oldat 20,5%, illetve 3373 % anbidrikus sót tartalmaz. Ha a sótartalmat 33%-on iul fokozzuk, akkor az említett olajok 0°-on felül dermednek meg. Ha hasonló módon szénhidrátok vagy effélék viskozus oldataihoz adunk klórkálciumot, akkor körülbelül 30% klórkálciumtartalomnál olyan olajokhoz jutunk, melyek csak 50° C. alatt fagynak meg. A klórkálciumtartalom fokozásával a fagyási hőmérséklet emelkedik és körülbelül 37,5%-nál olyan olajokhoz jutunk, melyek már 0°-on felül megdermednek. A kifejtett alapelv műszaki eredménye még kedvezőbb, ha egyetlen higroszkopos só helyett két vagy több ilyen anyag, pl. klórmágnézium és klórkálcium keverékét használjuk és pedig krioszkopos keverési arányban. Különösen értékes higroszkopos anyagokként az acetátok, formiátok, kloridok, nitrátok, glikol (CH2 OH), glikolátok, poliglikolok, tejsavas nátrium és effélék bizonyultak. A szulfit-, nátron- vagy szulfáteljárással kapott cellulózhulladéklúgokban tartalmazott szénhidrátoknak mesterséges műszaki olajok előállításához a találmány értelmében való fölhasználása céljából a lúgokat célszerűen a káros tisztátalanságoktól megszabadítjuk. Ezen tisztátalanságok főkép kénből és kálciumból állnak, melyek főrészükben vegyileg a szervetlen maradékhoz, melyet itt áttekinthetőség kedvéért X-el jelölünk, vannak kötve. Minden liter kereken 1,05 fajsúlyú hígitott lúg körülbelül 3,5-4 g. kálciumot és körülbelül ugyanannyi szervesen kötött ként, összesen körülbelül 5,5 g. vagy több ként tartalmaz. A találmány tárgyának az alábbiakban leírt kiviteli alakja egyszerű, olcsó és a gyakorlati nagybani üzemnek megfelelő tisztító eljárást képez és nemcsak mesterséges műszaki olajok előállításához, hanem más, hasonló célokra is használható. A kén magnéziummal, báriummal, stronciummal, illetve más egyenértékű fémekkel csapható ki. Célszerűen ezen fémek sóit, pl. kloridjait vagy efféléket használjuk, melyeket a lúgban bázisok, pl. karbonátok, nátronlúg stb. hozzáadása által megbontunk. Ha pl. az oxidokból indulunk ki, akkor ezek — már azért is, mert nehezebben oldhatók — a ként igen lassan és csak nagyobb hőmérsékleten csapják ki, úgy hogy pl. a bárium vagy stroncium oxidjainak használatánál a szénhidrát megtámadása következhetik be, továbbá sacharátok és más effélék képződése a kicsapási folyamatot zavarja és bonyolulttá teszi. Egetett magnézia (MgO) használatánál a kén s magnéziának a lúggal való hosszas forralása után sem csapódik teljesen ki. A lúg csak igen nehezen tisztül és napokig, sőt hetekig zavaros marad. Ezzel szemben a derítés igen gyorsan következik be, ha a lúgot az említett fémcsoport (magnézium, bárium, stroncium) sóival, pl. kloridjaival keverjük és ezeket bázisokkal vagy más módon megbontjuk. Ha pl. az igen olcsó klórmagnéziumlúgból (MgCl2 ) megközelítőleg a szükséges mennyiséget a szulfithulladéklúghoz adjuk és pl. káliumkarbonátot adunk hozzá, akkor a csapadék azonnal nagy pelyhek alakjában kiválik. A folyamat valószínűleg úgy játszódik le, hogy MgOHOH status nascensben körülbelül a következő reakció szerint hat: XCaSOn + MgC]3 + K2 C03 + aqua = X + (CaC08 ) -j- (MgSOn) -+- 2K Cl. A kén főrésze emellett oldhatatlan szulfit alakjában csapódik ki. Egyúttal a mész jelentékeny része is kiválik, míg a mész ma
