73477. lajstromszámú szabadalom • Háromkerekű mótoros eke
Az eke a két járókeréknek ellenkező irányban és különböző szög-, ill. kerületi sebességgel való egyidejű forgatása mellett a (Dl), ill. a szántóföld másik végén a (D2) pont körül fordul meg. A két járókeréknek ellenkező irányú és különböző sebességű forgatását a 2. ábrán egy kiviteli példában föltüntetett differenciális kerékmű végzi. A mótor az (1) tengelyt hajtja, amelynek (2) fogaskereke a (4) szekrénnyel szilárdan összekötött (3) fogaskerékkel kapcsolódik. A (4) szekrény továbbá üreges tengelyek útján a tőke jobbról és balról fekvő (5) és (15) fogaskerekekkel van szilárdan összekötve. Az üreges tengelyekben a differenciális kerékmű (6) és (16) tengelyei feküsznek, amelyeken a szekrény belsejében a (7) és (17) kúpkerekek, a szekrényben kívül pedig az (R) és (L) járókerekek (9) és (19) hajtófogaskerekeivel kapcsolodó (8) és (18) fogaskerekek, valamint az (5) és (15) kerekek átellenben a belső fogazású (10) és (20) koszorúk ülnek szilárdan. A belső (10, 20) fogkoszorúk és az (5, 15) fogaskerekek közé a (12) ós (21) fogaskerekek vannak helyezve (3. ábra), amelyek lazán forognak (12) és (22) csapjaik körül, ahol ez utóbbiak a (13) és (23) féktárcsákban ülnek, amelyek a szekrény üreget s tengelyei körül lazán forognak. A féktárcsák a (14) és (24) fékező eszközök segélyével rögzíthetők, amelyek egyszerű féktuskók lehetnek. A (4) szekrényben egy csap körül a két (7) és (17) kúpkerékkel kapcsolódó (25) kúpkerék, vagy esetleg több kúpkerék forog. A működési mód a kerekek kapcsolódásából következik. Az ekének egyenes irányban való előrehaladásánál a mótor munkáját az (1) éa (2) részek a (3) és (4) részekre, ezekről pedig a (25) kúpkerék a (7, 17) továbbá a (8, 18) és (9, 19) kerekek útján az (R) és (L) járókerékre viszi át. Ha most pl. a (13) féktárcsát rögzítjük, akkor ezen féktárcsának ekkor helytálló (11) kereke (3, 4, 5) részek tovább forgása folytán a (10) fogkoszorút a (6) tengellyel együtt, f.rgatja, mire egyfelől a (8, 9) és (R) kerék előre, másfelől a (7) kúpkerék hátrafelé forog és ez utóbbi a (25) kúpkerék útján a (17) kúpkerékkel a (3, 4, 25) részek sebességéhez adódó pótsebességet közöl úgy, hogy az (L) kerék gyorsabban fog forogni. Az ekének tehát kanyarodnia kell és pedig a választott fogszámok, ill. kerületi sebességek arányában, amelyek úgy vannak megszabva, hogy a kanyarodásnak az elméleti (Dl) tengely körül kell végbemennie. A másik oldal felé való kanyarodásnál a (23) féktárcsa rögzíttetik, Hogy az (L, R) járókerekeknek puha talajba való besüppedése ezáltal az eke szabálytalan kanyarodása elkerülhető legyen, az 5. és 6. ábra szerint a keréktengely alatt, az elméleti forgástengelyén (26, 27: 28) alátámasztó görgők vannak elrendezve, amelyek (30) ütküző gyűrűk közbeiktatása mellett egy (29) tengelyen foglalnak helyet. A tengely a (31) paizslemezekben nyugszik, melyek (32) görgők segélyével, az (R, L) járókerekeken elrendezett (33) tárcsákhoz támaszkodnak. Az elméleti forgástengely oldalirányú eltolódásának megakadályozására szolgáló berendezést a 7. és 8. ábra tünteti föl. Itt a görgők helyett az elméleti forgástengelyek helyén (34, 35) csoroszlyák vagy kések vannak elrendezve, melyek a szántóföldbe párhuzamos csatornákat vágnak. Az 1. ábrán fölvett esetben a (34) csoroszlya a (Dl) helyen az eke kanyarodása alkalmával a szántóföldben szilárdan álló forgáspont gyanánt szolgál és a (Dl) tengely nyomát állapítja meg, másfelől, pedig az eke visszafelé haladása közben az általa előzőleg húzott csatornában marad s ezáltal az ekét egyenes vonalban vezeti. A (D2) helyen lévő másik (35) csoroszlya viszont az eke megfordulása közben szintén kanyarodik és új csatornát vág, amelyben aztán az eke újbóli megfordulásánál a pontos kanyarodást elősegíti és benne visszatérve, az ekét vezeti. Hogy a pontos kanyarodás biztosságát semmi sem akadályozza, az ekevasakat a megfordulás helyén biztosan' és gyorsan,
