73477. lajstromszámú szabadalom • Háromkerekű mótoros eke

- 3 -amellett pedig lökésmentesen kell kiemelni. E célból a 10., 11. és 12. ábrán egy kivi­teli példában föltüntetett berendezés van alkalmazva. A (9) és (19) hajtókerekek bel­sejében a (36) csúszótuskókon koncentriku­san mozgó (37) fogkoszorúk vannak elren­dezve, amelyek célszerűen félköralakban vágott fogakkal bírnak. A forgathatóan ágyazott (38) keréktengelyre (39) emelőka­rok vannak erősítve, amelyeknek szemalak­ban kiképezett végeiben a (40) rúd forog­hat. Ez utóbbi (41) végei félhengeresre van­nak kiképezve és nyugalmi helyzetükben a (37) koszorúk fogai fölött lebegnek. A (40) rúdon elrendezett (42) tárcsa körül (43, 44) láncok vannak fektetve, amelyek egyikének meghúzása által (40) rúd elforgatható és fél­hengeralakú (41) végei a (37) koszorú fogaival kapcsolatba hozhatók. A (9), ill. (19) kerék és a (37) fogkoszorú közé a (45) rúgó van iktatva, amely a (41) fél hengereknek a (37) koszorú fogaiba való kapaszkodásánál lökésmentes, •engedékeny tovavitelt tesz lehetővé. A (39) emelőkarok egyoldalú (46) toldatai laza (47) emelőkarokhoz ütköznek, ame­lyekbe a szántóvasak kiemelésére szolgáló (48) vonókötelek vannak ismert módon erő­sítve. A (47) emelőkarok az ekevázon elren­dezett (41) fogókkal állnak összeköttetésben, amelyek a szántóvasakat fölemelt helyzetben tartják. A (39) emelőkaroknak a (37) fogkoszorúk­ból való önműködő kioldására a (43) lánc szolgál, amely az (50) helyen az ekevázhoz van erősítve é3 a (39) emelőkarok elforga­tásakor megfeszül úgy, hogy a (40) rudat visszafelé forgatja, minek folytán a (41) fél­hengerek a (37) koszorú fogaiból kifordul­nak. Mialatt tehát az ekeláncok (47) emelő­karjait a (49) fogók rögzítve tartják, a ki­oldott (39) emelőkarok nyugalmi helyzetükbe térnek vissza, amelyből a (44) láncra, eset­leg az (51) kéziemelő segélyével gyakorolt húzásnál a (40) rúd elforgatása folytán ismét munkahelyzetükbe állíthatók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Háromkerekű motoros eke differenciális kerékmű segélyével hajtott két járóke­rékkel, jellemezve azáltal, hogy a dif­ferenciális kerékműbe a járókerekeknek ellenkező irányban és különböző sebes­séggel való forgatására használható hajtószerkezet van iktatva oly célból, hogy az eke a járókerekek között excen­trikusan fekvő elméleti tengely körül el­forgatható legyen oly módon, hogy ezen tengely körül való elforgatása után köz­vetlenül a húzott barázda mellett álljon. 2. Az 1. igénypont szerinti motoros eke ki­viteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a mozgást az (L, R) járókerekekre átvivő (3, 4, 7, 17, 25) differenciális kerékmű két (6, 16) hajtótengelyének egyikét na­gyobb sebességgel, másikát pedig ellen­kező irányban forgató hajtószerkezet egy (5, 10, 11, 13), ill. (15, 20, 21, 23) közlőműből áll, amely a differenciális kerékművet úgy befolyásolja, hogy az (L, R) járókerekek a közöttük fekvő el­méleti forgástengely excentricitásának megfelelő forgási sebességeik arányában ellenkező irányban forognak. 3. Az 1. igénypont szerinti motoros eke ki­viteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (L, R) járókerekek tengelye alatt és azzal párhuzamosan (26, 27, 28) tá­masztó görgők vannak elrendezve, ame­lyek közül egy (Dl) vagy (D2) elméleti forgástengely helytálló nyomát állapítja meg a talajban, míg a többi kanyarodás közben az ekevázat alátámasztja. 4. Az 1. igénypont szerinti motoros eke ki­viteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (L, R) járókerekek tengelye alatt, a ke­rekek között excentrikusan fekvő elmé­leti forgástengelyek helyén egy-egy csoroszlyaszerű (34, 35) kés van elren­dezve, amelyek közül az egyik mindig az elméleti forgástengely helytálló nyo­mát állapítja meg és a visszafelé való menetnél az általa előzőleg húzott ba­rázdában haladva az ekét vezeti. 5. Az 1. igénypont szerinti motoros eke ki­viteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (L, R) járókerekek (9, 19) hajtófogaske­rekeiben egy-egy rúgóhatás alatt tova­vitt, koncentrikus (37) fogkoszorú fekszik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom