73477. lajstromszámú szabadalom • Háromkerekű mótoros eke
- 3 -amellett pedig lökésmentesen kell kiemelni. E célból a 10., 11. és 12. ábrán egy kiviteli példában föltüntetett berendezés van alkalmazva. A (9) és (19) hajtókerekek belsejében a (36) csúszótuskókon koncentrikusan mozgó (37) fogkoszorúk vannak elrendezve, amelyek célszerűen félköralakban vágott fogakkal bírnak. A forgathatóan ágyazott (38) keréktengelyre (39) emelőkarok vannak erősítve, amelyeknek szemalakban kiképezett végeiben a (40) rúd foroghat. Ez utóbbi (41) végei félhengeresre vannak kiképezve és nyugalmi helyzetükben a (37) koszorúk fogai fölött lebegnek. A (40) rúdon elrendezett (42) tárcsa körül (43, 44) láncok vannak fektetve, amelyek egyikének meghúzása által (40) rúd elforgatható és félhengeralakú (41) végei a (37) koszorú fogaival kapcsolatba hozhatók. A (9), ill. (19) kerék és a (37) fogkoszorú közé a (45) rúgó van iktatva, amely a (41) fél hengereknek a (37) koszorú fogaiba való kapaszkodásánál lökésmentes, •engedékeny tovavitelt tesz lehetővé. A (39) emelőkarok egyoldalú (46) toldatai laza (47) emelőkarokhoz ütköznek, amelyekbe a szántóvasak kiemelésére szolgáló (48) vonókötelek vannak ismert módon erősítve. A (47) emelőkarok az ekevázon elrendezett (41) fogókkal állnak összeköttetésben, amelyek a szántóvasakat fölemelt helyzetben tartják. A (39) emelőkaroknak a (37) fogkoszorúkból való önműködő kioldására a (43) lánc szolgál, amely az (50) helyen az ekevázhoz van erősítve é3 a (39) emelőkarok elforgatásakor megfeszül úgy, hogy a (40) rudat visszafelé forgatja, minek folytán a (41) félhengerek a (37) koszorú fogaiból kifordulnak. Mialatt tehát az ekeláncok (47) emelőkarjait a (49) fogók rögzítve tartják, a kioldott (39) emelőkarok nyugalmi helyzetükbe térnek vissza, amelyből a (44) láncra, esetleg az (51) kéziemelő segélyével gyakorolt húzásnál a (40) rúd elforgatása folytán ismét munkahelyzetükbe állíthatók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Háromkerekű motoros eke differenciális kerékmű segélyével hajtott két járókerékkel, jellemezve azáltal, hogy a differenciális kerékműbe a járókerekeknek ellenkező irányban és különböző sebességgel való forgatására használható hajtószerkezet van iktatva oly célból, hogy az eke a járókerekek között excentrikusan fekvő elméleti tengely körül elforgatható legyen oly módon, hogy ezen tengely körül való elforgatása után közvetlenül a húzott barázda mellett álljon. 2. Az 1. igénypont szerinti motoros eke kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a mozgást az (L, R) járókerekekre átvivő (3, 4, 7, 17, 25) differenciális kerékmű két (6, 16) hajtótengelyének egyikét nagyobb sebességgel, másikát pedig ellenkező irányban forgató hajtószerkezet egy (5, 10, 11, 13), ill. (15, 20, 21, 23) közlőműből áll, amely a differenciális kerékművet úgy befolyásolja, hogy az (L, R) járókerekek a közöttük fekvő elméleti forgástengely excentricitásának megfelelő forgási sebességeik arányában ellenkező irányban forognak. 3. Az 1. igénypont szerinti motoros eke kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (L, R) járókerekek tengelye alatt és azzal párhuzamosan (26, 27, 28) támasztó görgők vannak elrendezve, amelyek közül egy (Dl) vagy (D2) elméleti forgástengely helytálló nyomát állapítja meg a talajban, míg a többi kanyarodás közben az ekevázat alátámasztja. 4. Az 1. igénypont szerinti motoros eke kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (L, R) járókerekek tengelye alatt, a kerekek között excentrikusan fekvő elméleti forgástengelyek helyén egy-egy csoroszlyaszerű (34, 35) kés van elrendezve, amelyek közül az egyik mindig az elméleti forgástengely helytálló nyomát állapítja meg és a visszafelé való menetnél az általa előzőleg húzott barázdában haladva az ekét vezeti. 5. Az 1. igénypont szerinti motoros eke kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (L, R) járókerekek (9, 19) hajtófogaskerekeiben egy-egy rúgóhatás alatt tovavitt, koncentrikus (37) fogkoszorú fekszik,
