73460. lajstromszámú szabadalom • Műláb

— 2 — rézsútosan kissé lehajló (6) részt és a fölfelé irányuló (7) részt viseli. Utóbbiban a (8) nyomótengely van kiképezve, azonkívül több (9) rúgó van alkalmazva, melyeket (10) nyomógörgők támasztanak alá. Ezek a görgők a (3) sarokkeret (11) nyúlványain vannak megerősítve. A (9) rugók, melyek célszerűen két egymással csuklósan összekötött részből állanak, egészen a (12) lábujjrészig érnek, mely (13)-nál csuklósan van a láb középrészével összekötve. A (12) ujjrész, mely a 2. ábra szerint két egymásmelleit fekvő részből áll, a (13) csuklók előtt és ezek fölött (14) görgőkkel van ellátva, melyek a (9) rugók mellső végeire nyomást gyakorolnak úgy, hogy a rugók az uflrész behajlításánál a (10) és (14) görgők révén kifeszíttetnek úgy, hogy az a törekvésük van, hogy az ujjakat mindenkor önműködően a kellő helyzetbe hozzák. A (8) nyomógörgőhiiz két (15) nyomóemelő támaszkodik, melyek az (1) sínekkel szilárdan össze vannak kötve úgy, hogy a sinek meghajlításánál a hozzátartozó (15 nyomóemelők is elmozognak. Ezen nyomóemelőkbe alkalmas vezetékekben a két (16) (17) görbe fölületekkel biró (18) nyomórész van kicserélhetően beillesztve. A két (3) és (5) részt összekötő (4) csuklóban csak igen kis mozgástér van úgy, hogy a két rész aránylag csak kis szöggel mozdulhat el egymáshoz képest. A műláb működési módja a következő: Ha a lépés kezdetén a lábat az 1. ábrabeli helyzetből a 3. ábrán látható helyzetbe hozzuk, a (15) nyomóemelők a (18) rész (16) görbe fölületével a (8) nyomógörgőre hatnak ; ezáltal a nyomógörgő és a (2) tengely középpontja közötti távolság megnagyobbodik. A középső (5) lábrész mellső részével még szilárdan fölfekszik a talajon és amellett a test teljes nyomásának hatása alatt áll. Ennek következtében tehát az (5) lábrész az (1) sinek révén (15) nyomót emelő közvetítésével a (8) görgőre kifejtett nyomásnak nem tud engedni úgy, hogy tebát a (2) tengely az (1) sínekkel hátrafelé nyomatik, hogy a (2) és (8) részek között a távolság megnagyobbodását lehetővé tegye. Emellett a (4) csuklóban a (3) és (5) részek egymáshoz képest elforognak és minthogy a (4) csukló csekély játéka folytán a mozgás csakhamar be van fejezve, ezen a helyen ! oly nyomás fejtetik ki, mely oda irányul, hogy a (4) csukló és a vele összekötött részek kissé megemeltetnek és pedig egyrészt a (2) tengely és az (1) sinek és másrészt a középső lábrész keretének (7) része. Ezen mozgás forgáspontjául főkép a középső lábrész mellső része szolgál, mely ebben a pillanatban szilárdan ráfekszik a talajra és a láb által hordott testnek csaknem egész nyomását fölfogja, minthogy az alsó lábszárnak ezen előrehajlásánál a sarokrész úgyszólván tehermentesíttetik, habár a sarokrész nincs is teljesen á talajról leemelve. A (3) sarokrésznek a láb középrészéhez képest való ezen elforgásánál a sarokrész (11) nyúlványain ülő (10) nyomógörgők följ felé mennek és alulról nyomást gyakorol, nak a (9) rugókra úgy, hogy ezek megfeszülnek (3. ábra). Az alsó lábszárnak az előremenés céljából való további elmozgásánál a (3) és (5) részek megmaradnak viszonylagos helyzetükben és közösen megemeltetnek, mimellett a lábujjak a saroknak a talajról való leemelése közben jobban behajlanak úgy, amint azt a 4. ábra mutatja. Ebben a pillanatban a teher lényegében a teljesen behajlított lábujjakon nyugszik. Ekkor a (9) rugók mellső része erősen megfeszül azáltal, hogy a (14) görgők fölülről nyomást gyakorolnak a rúgók mellső végére. Ha a lábat emelj ÜK és az a levegőben lebeg, úgy az egymáshoz képest elmozgatott részek ismét az 1. ábrabeli rendes helyzetükbe térnek vissza. Az ujj részt a (9) rugók mellső része lefelé nyomja úgy, hogy az ismét a lábközéprész meghosszabbításába kerül. Másrészt a megfeszített (9) rugók a (10) nyomógörgők a (11) meghosszabbítások közvetítésével ismét a sarokrészre hatnak , úgy, hogy a (3) ós az (5) részek között a visszatérő mozgás megindul. A (3) sarok! rész azonban ebben a helyzetben többé nem engedhet, minthogy az (5) részhez képest elmozgását a (4) csukló gátolja meg. Ennek