73279. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kettős működésú központos vasúti kapcsoló

14. ábra a rögzítőkészüléket a 11. ábra szerinti nyitott állapotnak megfelelő helyzetben mutatja. A 15. ábrán a rögzítő csap az önműködő visszafordítást előidéző helyzetben látható. A 16. ábra a két kapcsolófélnek az összekapcsolás előtti rugalmas beállítását mutatja, fölülnézetben. A 17. ábra 4 rúgószerkezet fölülnézete a vízszintesen elforgatott helyzetben. A 18. ábra a rúgószerkezet fölülnézete az illető kapcsolófél vízszintesen elforgatott és lenyomott állapotában. A 19. ábra a rúgószerkezet fölülnézete a kapcsolófélnek vízszintesen elforgatott és fölemelt állapotában. Mindhárom szerkesztési példa gyanánt bemutatott foganatosítási alaknál a megfelelő részek azonos számjelzéssel vannak ellátva. Célszerű, ha elsősorban a 9.—19. ábrákon föltüntetett foganatosítási alak működési módját ismertetjük, minthogy ezután az egyszerűbb szerkezetek működése magától adódik. A 9.—19. ábrákon föltüntetett önműködő központos kapcsolónál az (1) tok a (2) fül és a (3) csap révén a kocsialváz alatt elrendezett rugalmas húzó- és nyomó szerkezettel van összekötve, melynek csuklója minden irányban való elmozdulást tesz lehetővé. Az ütközők magassági különbözetére való tekintettel elől bővülő és a (4) ütköző fölületekkel ellátott (1) foknak végén a helytálló (5) horog van, melynek szájrésze kifelé esik. Kettős kapcsolás létesítése céljából az (1) tokba (9.—12. ábra) a (6) csap körül forgatható második (7) horog van beépítve, melynek szájrésze befelé esik. A (7) horog elől kiszélesített csúszóföliiletbe megy át és agyán a (8) ütközőt, valamint a (9a) ütközővel (15. ábra) ellátott és végén ferdén lemetszett (9) kart hordja, a zárt helyzetnek a (10) csap révén való rögzítése céljából. A (7) horog csúszó fölülete célszerűen a (7a) védőfölülettel van ellátva, avégből, hogy a szerkezet zárt helyzetében pornak és hónak az (1) tokba való behatolását elkerüljük. A (11) rugó (10. ábra) a (7) horgot állandóan nyitott helyzetébe iparkodik szorítani. A rögzítésre szolgáló körkeresztmetszetű (10) csap alul, a (9) kar végének megfelelően ferdén le van metszve és függélyes síkban (lOa)-nál le van lapítva (10. és 15. ábra). A (10) csap fölső végén a (14) fogantyúval ellátott (12) emeltyűt hordja, mely a ferde (13) bütyökkel van ellátva (9. ábra), ez a bütyök az említett agy mélyedésébe hatol. A kezelés a kocsi mindkét oldaláról foganatosítható, célszerű jelzőberendezéseket is alkalmazni, amelyek a kapcsoló nyitott helyzetét messziről fölismerhetővé teszik. A kocsik önműködő összekapcsolódásánál az (1) tokok helytálló (5) horgai a rugalmasan mozgatható (7) horgok csúsztató fölületein csúsznak és az (1) tokoknak a vonat irányába való kilengetése mellett kölcsönösen a (8) ütköző fölülétéhez ütköznek, miáltal a (7) horgok a záró véghelyzetbe jutnak. Ugyanekkor a (10) csapok a végin ferdén lemetszett (9) karok hatása folytán fölemelkednek és ezután azonnal ezek elé leereszekdnek, miáltal a horgoknak a zárt helyzetben való rögzítését elértük (10. és 13. ábra). Ez a folyamat befejeződik, mielőtt a (44) ütköző fölületek egymással érintkeznének. Az (5) és (7) horgok szájfölületein létesített bevágások (hornyolás vagy recézés) révén a kettős kapcsolás további biztosítását érjük el. A kapcsolás oldása a (4) ütköző fölületeknek egymással érintkező állapotában (12) emeltyű egyszerű elforgatása útján foganatosítható, amikor is a (13) bütykök segélyével fölemeljük a (10) csapokat. Ily módon a (7) horgok zárt helyzete oldódik, amennyiben a kocsik szétfutása alkalmával a (7) horgok a (11) rugók hatása alatt a nyitott helyzetbe kerülnek. Az (1) tokokban elrendezett (25) bütykök (9.—11. ábrák) megakadályozzák azt, a (7) mozgó horgok az (5) helytálló horgokba bekapaszkodjanak. mialatt az egymáshoz képest ellenkezően elréndezett szájrészekkel bíró (5) horgok egymáson elcsúsznak. A (7) horgok mozgása alatt a (1) rúgók hatása folytán a (10) csapok önműködően elfordúlnak és alsó helyzetükbe sűlyednek, mimellett a (7) horgok (9) karjainak ferdén lemetszett (9b) végei a 14 ábrán látható helyzetbe jutnak. A (10) csapok elfordítását a (9) karok (9a) ütközői végzik, amenynyiben ezek a (10) csapok (10a) lelapított részeihez ütköznek (10. és 15. ábra). Ily módon a két kapcsolófélnek önműködő beállását érjük el, amennyiben ezek ismét összekapcsolódhatnak anélkül, hogy a (12) emeltyűt kezelni kellene. A (9a) ütközők és a (10a) lelapított részek elhagyása esetén, a két kapcsolófelet a nyitott valamint a zárt helyzetbe kézzel kell beállítani. A vonattengely közepéből kilengetett vízszintes helyzet biztosítása és egyszersmind a (1) tok rugalmas alátámasztása céljából, alúl a (16) és (17) pengékkel ellátott (15) kengyelből, az átmenő (18) gerendából, az élével a (8) csap forgási pontjára támaszkodó (19) csavarból és a (20) rugóból álló szerkezet van elrendezve. Ez az egész szerkezet egyrészt a (15) kengyel révén szilárdan az (1) tok