73279. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kettős működésú központos vasúti kapcsoló

(21) toldatára, másrészt a (18) gerenda révén rugalmasan a (3) csap (23) lemezének két (21) és (22) csapjára támaszkodik. (9. és 16. ábra). A (20) rúgó oly erősre van méretezve, hogy a vízszintesen beállított (1) tok lefelé való kilengésénél rugalmasan ugyanakkora ellenállást nyújt, mint az önsúly hatása a fölfelé való emelésnél, és pedig avégből, hqgy az összekapcsolt kapcsolófelek vízszintes valamint a magassági különbözet folytán ferde helyzetében a (4) ütköző fölületek mindig egymással párhuzamosan álljanak. A (3) csap elforgásának megakadályozása végett, ennek (23) lemezével a (24) csap kapcsolódik, miáltal biztosan elérjük az (1) tok rugalmas beállását. (9., 10., 16.—19. ábrák). A vízszintes síkban való rugalmas beállás az emeltyűk elvén alapszik, amennyiben a kilengés alkalmával egy-egy (21) vagy (22) csap és egy-egy vele szemben lévő (17) illetve (18) penge jut érvényre, a (20) rúgó öszenyomása mellett (17. ábra). Az (1) tok elforgatásának és lenyomásának megtörténtévé érvényre jutnak a (21) és (22) csapok a (18) gerendával együtt (18. ábra), míg az elforgatott tok fölemelésénél a rugalmas beállítás ki van iktatva (19. ábra). A kapcsolónak az 1.—4. és 5.—8. ábrák szerinti foganatosítási alakjainál az (1) toknak imént ismertetett rugalmas beállítása nincsen alkalmazva. Az (1) tokoknak a kapcsolás előtt önsúlyuk folytán lefelé hajló helyzetük van (4. és 8. ábra). Hogy az összekapcsolt (1) tokok (4) ütköző fölületei egymással párhuzamosan álljanak, az (5) horgok fölül •és alul (5a) bütykökkel vannak ellátva, amelyek kölcsönösen a velük szemben lévő tokba hatolnak. Azonkívül az (5) horgok belső oldalukon az (5b) kiugrásokkal vannak ellátva (3. és 7. ábrák), amelyek a kapcsolás oldása alkalmával egymáson való csúszásánál fogva az (1) tokokat a vízszintes síkban kilengetik. A 9.—19. ábrák szerinti önműködő központos" kapcsolót előzetes kipróbálás után a koc ik ' (a személy- és gyorsvonatkocsik kivétclcvil) Írogatva építjük be és ezen helyzetükben ugyancsak a (24) csapok segélyével biztosítjuk, ugy, hogy c kapcsolóknak a kocsikra való általános fölszerelése időpontjáig csak a meglevő láncos kapcsolót alkalmazzuk. A találmány szerinti kapcsolónak általános bevezetése után előre megállapított időpontban leszereljük az összes ütközőket és láncos kapcsolókat és a kocsik alatt elrendezett befelé forgatott központos kapcsolókat szabványos helyzetükbe hozzuk, úgy, hogy igen rövid időne belül kezdetét veheti az ismertetett kapcsolórendszerrel való üzem. Ekkor egyszersmind a vonat hosszának csökkentését is elérjük, amennyiben a Ijocsik homlokfalai megfelelően közelebb hozhatók. Ezen elrendezés folytán nincs szükség hosszabb átmeneti időszakra, mert két kapcsolórendszernek bonyolult és időt rabló kölcsönös összeköttetése elmarad és elkerüljük az ellenkező esetben föltétlenül szükséges átmeneti berendezéseket, amelyeknek előállítása jóval költségesebb, mint a mekkora az igen rövid üzemszünet okozta kiadási tétel. A központos kapcsolókat az ütközők és láncos kapcsolók leszerelése alkalmával be nem forgatott helyzetben (az 1.—4. és 5.-8. ábrákon föltüntetett foganatosítási alakok módjára)., is beépíthetjük a kocsikba, de ekkor hosszabb üzemszünet válik szükségessé. A rendszer általános bevezetése után már csak a be nem forgatható központos kapcsoló jön tekintetbe. SZABADALMI IGÉNY. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló jellemezve két, egymáshoz képest eltóltan elrendezett, egymással kapcsolódó állapotukban kettős összeköttetést létesítő horogpár és ezen összeköttetést önműködően biztosító rögzítőelem által. 2. Az 1. igénybe védett kapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy egy-egy kacsolófél teljes egészében a vasúti kocsi váza alá forgatható, oly célból, hogy a kapcsolót a meglévő kapcsolók és ütközők eltávolítása előtt az üzem megzavarása nélkül fölszerelhessük és az utóbbiaknak eltávolítása után azonnal használatba vehessük. 3. Az 1. illetve 2. igényben védett kapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy annak (1) tokja a húzást és nyomást fölvevő készülékhez képest úgy vízszintes, mint függélyes síkban kilengethető. 4. Az 1.—3. igényekben védett kapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve a tok belseje felől annak (4) ütköző fölületei elé kinyúló, és kifelé irányuló szájrészt alkotó bevágással ellátott helytálló (5) horog, valamint egy második, a tok belsejében csuklósan fölerősített, rúgóhatás alatt a nyitott helyzetbe kifelé szoruló és mellső részén csúszó fölület gyanánt kiképezett, befelé eső szájrészszel ellátott (7) horog által, amelynek merev vagy rugalmas (8) ütközőjéhez a másik kapcsolófél behatoló (5) horga ütközik, oly célból, hogy a (7) horog zárását eszközölje. 5 Az 1.—4. igényekben védett kapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve a (7) horog agyán elrendezett, (9b) végén ferdén lemetszett (9) kar-